Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-267

330 267. országos ülés Julius 8. 1874. bilincs mint fegyelmi fenyíték akkor alkaímazdandó, ha a fegyelmi fenyíték más nemei elégtelennek bizo­nyultak, és akkor is rendszerint nem tarthat egy hónál hosszabb ideig; a kurta vas és földhöz Ián­czolás csak a végső kényszerűség ritka eseteiben en­gedtető meg, és egy napon, legfölebb egy folytán hat órán át tarthat. Az 1872-iki január 26-iki rendeletnek ezen intézkedései azóta folytonos alkalmazásban vannak. Más intézkedései is, például, hogy biíincs-alj alkal­maztassák, hogy a bilincs kifelé hajlittassék: világos jele annak, hogy a legszelídebb alkalmazását ezé­lozta. Ha van észrevétel: az lehetne, hogy a jelen rendeletemben ki van mondva, hogy a bilincset, mint fegyelmi fenyítést, három havon át félbeszakí­tással alkalmazni lehet. Méltóztassanak börtöneink és fogházaink jelen állapotát tekintetbe venni. A fegyelmi büntetések közül a magán-elzárást, a sötét kamarába zárást, de még az alsóbb munka­osztályba való szállítást sem lehet mindenütt alkal­mazni ; nem lehet alkalmazni azért, mert börtöneink azon egynéhány év alatt, mióta azokat átvettük a hatóságoktól: nem rendeztettek be ugy, hogy min­denütt kellő számmal magán-zárdák, hogy oly sötét kamarák, melyekbe az egészség veszélyeztetése nél­kül lehessen valakit elzárni, léteznének. Figyelembe veendő még különösen, hogy ott, hol közös fogságban vannak többen, és egymás segítségére lehetnek : a böjtöt sem lehet oly szigorúan végrehajtani, mint .azt a fegyelmi eljárás czélja megkívánja. Ilyen kö­rülmények között megfosztani a fogház-föl ügyelő sze­mélyzetet azon egyetlen eszköztől, a mi van, hogy tudniillik rövid időre, vagy ismétlés esetében liosz­szabb időre, de félbeszakításokkal, a bilincset alkalmazhassák: annyi volna, mint a fegyelem fön­tartását majdnem lehetetlenné tenni. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a fe­gyelmi kihágásokhoz tartozik például az őrnek bán­talmazása, fojtogatása, ütlegelése, a társaknak bán­talmazása, szidalmazása; ha a fegyencz a bútorokat összetöri, ha a munkát zavarja, az isteni tisztelet és oktatás alatt másokat bántalmaz, üti, sérti; ha szökési kísérletet tesz, ha meg is szökött és vissza­hozatik; ha az ajtókat és rácsozatot megrontja, vagy más eféle rendetlenségek folytonos elkövetését mintegy föladatának tűzte ki: akkor miként lehetne a fegyelmet szigora fenyíték nélkül föntartani? Ha tekintetbe vesszük, hogy huszonegyezer ember volt 1872-ben vizsgálati fogságban országszerte, elitél­tettek büntettek miatt 16.504-en, és ezek között egy éven alul 13.355, kik törvényszéki fogházak­ban tartatnak; ha tekintetbe veszszük, hogy kihá­gással vádolva volt 157.146, s elitéltetett 71.754, különösen fogságra ítéltetett 47.984; ha tekintetbe veszszük ezeknek, fájdalom, nagy részben alsó-foku műveltségi állapotát, és ilyen körülmények között megfosztjuk a fölügyelő személyzetet még attól is, hogy ilyen enyhe eszközöket alkalmazhassanak: akkor, tisztelt ház, mi lesz az eredménye? (Élénk helyes­lés jobb felöl.) Az lesz az eredménye, hogy az ösz­szes fegyházi rendszert kellend szigorúbbá tenni, mert ha nem lehet az egyes kihágásokat megfenyí­teni : akkor nincs más mód, mint egyátalában a házirendet szigorúbbá szabni, hogy az ilyen kihá­gások könnyen meg ne történhessenek. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) A szigorúság tehát épen a rend, és a rend a jobbak érdekében lévén : azt hiszem, hogy ez által a humanitás, de mindenesetre a társadalmi rend követelményeinek eleget tettem. (Helyeslés jobb felől.) De ki van ez terjesztve a vizsgálati foglyokra, és azok között lehetnek ártatlanok is. A vizsgálati foglyokra nézve meg van határozva, mint mondám, hogy azokkal, tekintettel letartóztatásuk ez élj ára, miként kell bánni. A 181 -ik §. megóvja a vizsgáló bírónak befolyását azokra, a mennyiben a vizsgálati czélok hivatalos működése megkívánja. De a vizsgálati foglyokról senki sem tudja: bűnösöknek fognak-e vagy ártatlanoknak találtatni; ezekre nézve egyfor­mán kell eljárni. De ha az a fogoly, ki talán ár­tatlannak bizonyul, — az elsorolt kihágásokat elkö­veti, teszem föl őrét fojtogatja, üti, bántalmazza: akkor az ne fenyíttessék ? Hiszen nem a miatt bün­tettetik, hogy büntettet követett el; hanem a miatt, hogy a fegyelmi rendet zavarja. (Helyeslés.) Én nem tudóin, bir-e tudomással arról Debreczen város tisztelt képviselője, — hogy egy példát idézzek, — csak a nagyváradi börtönben az úgynevezett ál-Wesselényi, Ballá Gergely, hogyan bánt börtönőrei­vel, micsoda erőszakot követett el rajtok, valahány­szor előtte megjelentek. Vizsgálati fogságban volt: tehát ezt el kellett volna tűrni? (Élénk helyeslés jobb felöl.) A vizsgálati foglyokra nézve a bánásmódot ezen szabályrendelet szabályozta; oly módon állapí­totta meg, hogy bátran merem állítani, miként a vizsgálati fogság czéljával ellenkező intézkedés nem történt. De oly vizsgálati fogoly ellen, ki a fe­gyelmi rend intézkedéseit durva módon megszegi: semmi eszköz ne legyen, hanem az ügy formális pörre bocsáttassák, melyben a fogságfölügyelő alle­gáljon a bíróság előtt? (Élénk helyeslés jobb felől.) Én ezt a renddel összeférhetőnek nem tartom. (He­lyeslés jobb felől.) Nincs appellata, nincs föllebbvitel! Tisztelt ház! Én nem ismerek, •— lehet, hogy van; de én nem ismerek — oly börtön-rendtartást, mely a fegyelmi fenyíték irányában előbb, mint az alkalmaztatott, az illetőnek apellátára adna jogot. Ha föllebbviheti felsőbb fórumhoz a fe­gyelmi büntettet: akkor azt foganatosítani irá-

Next

/
Thumbnails
Contents