Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
267. országos ülés Julius 8. 1874. 329 oda utasítottam, a hová való. De nem tettem ezt a fegyelmi ügyekre nézve. És pedig miért? tisztelt ház, azért, mert épen a bíróságokról szóló törvény, mely azok hatáskörét meghatározza : a fegyelmi ügyeket nem emliti; hanem emliti a bűnvádi ügyeket. Mily nagy különbség van a fegyelmi és bűnvádi ügyek közt, azt, tisztelt ház, ugy hiszem, nem szükséges magyarázni. Hogy ezen különbséget az 1871. törvényhozás szem előtt tartotta, hogy nem történt az, ha valaki föltételezné öntudatlanul, hogy ott csak bűnvádi ügyek említtetnek: azt azon tövényhozás intézkedései világosan mutatják. Midőn a VIII. törvényczikk a bíróságokról intézkedik, mit mond 6-dik §-ában? azt, hogy a hivatali büntettek a bűnvádi eljárás útjára tartoznak; a büntető-biróságra nézve a köztörvények irányadók. A harmadik fejezetben mit mond? azt mondja, hogy a fegyelmi vétségek a fegyelmi eljárásra, a fegyelmi bíróságra tartoznak. Világosan megkülönbözteti tehát a bűnvádi eljárást a fegyelmi eljárástól. Ugyanazon évnek LII. törvényczikke, mely büntető-jogunkban nevezetes változtatást tett, a mennyiben a testi fenyítéket és a bilincset megszüntette: azt mondja első §-ában, a testi fenyíték, mint fő-, mint mellék-, mint súlyosító büntetés, és mint fegyelmi büntetés, megszüntettetik. A midőn pedig a bilincsekről szól, világosan mondja: a bilincsek alkalmazása, mint büntetés, eltöröltetik. A bilincsek alkalmazását, mint elővigyázat!, biztonsági és fegyelmi eszközt mind a vizsgálati foglyok, mind a fegyenczek ellen az igzságügyminister külön rendeletben szabályozza addig: mig a törvényhozás az iránt nem intézkedik. így tehát, a midőn a törvény, a bűnvádi ügyeket sorolta a törvényszékek teendői közé ; a bűnvádi és fegyelmi ügyek közt pedig világos különbséget tett: én a fegyelemre vonatkozó intézkedéseim által sem meg nem szüntettem, sem meg nem változtattam a törvénynek a bíróságok hatáskörére vonatkozó intézkedéseit ; sőt, ha ellenkezőleg cselekszem, méltán lehetett volna kérdést tenni: vajon nem terjesztettem-e ki az illetékességet, mikor, a törvényhozásnak világos szavai szerint, a bűnvádi ügyek tartoznak ugyan a törvényszékekhez, a fegyelmiekről pedig intézkedés nem történt. így a törvény e tekintetben positive nem intézkedvén, sőt, a mennyiben intézkedett, azt az ügyészekre nézve tevén: én a rendeletet nemcsak összeegyeztetni tudom a törvényekkel, hanem összeegyeztetni nem tudnám annak ellenkezőjét. (Helyeslés jobb felől.) És intézkedés emet, tztelt ház, nemcsak törvényszerűnek tartom; de tartom egyszersmind czélszerünek is; mert, az európai átalános praxis szerint, a fegyelmi ügyeknek kezelése nem a bíróságokra, hanem a börtön-igazgatóságokra bizatik. így van az Dániának 1846-iki rendeletében; igy van az a belga rendeletben, mely 1856-ban KÉPVH. NAPLÓ. 181. XI- KÖTET. adatott ki, ott az igazgató havonként a bizottságoknak tartozik referálni; még Angolországban is a kisebb fegyelmi vétségek az illető fegyház-fölügyelőnek hatásköre alá tartoznak, és az 184a. magyar büntető-javaslat, melynek nyomósságát és fontosságát egyátalában elismerik, azok fölött, kik börtönben, azok fölött, a kik fogságban vannak : hasonlag a börtön-igazgatóságokat ruházta föl fegyelmi hatáskörrel. Fölruházta azzal az 1869. szabályrendelet az országos fegyházak igazgatóit. Ez 1871-ben, midőn az érintett törvények itt tárgyaltattak : közismeretü volt, ez iránt kisem kétkedett, és a töirényhozás ezen intézkedés tudatával a bűnvádi ügyeket a törvényszékekhez utasitatta, a fogházi fegyelemről az ügyészi törvényben intézkedett. Áttérek most magára a fegyelmi intézkedésekre, a mennyiben azok tulszigoruaknak, kegyetleneknek látszanak. A fegyelmi ügyekre nézve itt is meg kell különböztetni az európai azon státusokat, melyekben enyhébbek alkalmaztatnak, azoktól, hol szigoruabbak is vannak alkalmazásban. Ott, hol a fegyházakban elkövetett nagyobb vétségek, ugy mint Angliában, teszem azt szökés vagy szökési kísérlet, rendes bűntett vagy vétségként a bíróság által fenyíttetik : a közbüntettekhez tartozik és büntetés meghosszabbításával fenyíttethetik; ott a fegyelmi büntetések enyhébbek lehetnek, a hol vizsgálati foglyok vagy elitéltek is a magán-fogság elvei szerint elzárva tartatnak, mint teszem Belgiumban, mivel az eféle kihágások esetei ritkábban fordulnak elő, hasonlólag enyhébbek. Ott is lehetnek enyhébbek a fegyelmi büntetések, a hol, a mit nem helyeslek : a testi fenyíték alkalmazása foganatba vétetik. A hol egyike sem fordul elő ezen körülményeknek: ott a rend föntartása megköveteli, hogy a fegyelmi büntetések, ezerjóknak megfelelőleg, szigoruabban alkalmaztassanak. A 225. §-ban elősorolt fegyelmi büntetések, megintés, megdorgálás, kedvezmények elvonása, alsóbb munkadíj-osztályba helyezése, bojt, magán-elzárás, sötét fogság, bilincs és kurta vas, és földhöz lánczolás oly intézkedések, melyek majdnem minden fegyelmi szabályzatban előfordulnak, melyek az 1869-ben kihirdetett szabályrendeletben mind előfordulnak ugyanazon módon, mint itt vannak. Sőt vannak másutt sokkal szigorúbbak is, mint teszem a léczkamara vagy kényszer-kabát, mely nem fordul elő. A kifogás itt leginkább a bilincsekre vonatkozhatik. De méltóztassanak a szabályrendeletnek szavait figyelembe venni: „a bilincsnek, valamint kurta vasnak és földhöz lánczolásnak alkalmazására néze az 1871: LII. törvényczikk 5. szakasza alapján az 1872. évi január 26-án kiadott igazságügyministeri rendeletnek illető szakaszai irányadók. * E rendeletszerint a 42
