Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
326 267. országos ülés Julius 8. 1874. désben részesültek; mások pedig, melyek későbben kerültek a sorra: csak adófizetési hosszabbítást nyertek. Ez utóbbiak sorába esett Hajdu-Böszörmény városa és igy az akkori kormány által adóleengedésben nem részesittetett, hanem 1865-ben hosszabb időre terjedő részletfizetési engedélyt nyert. A magyar ministerium 1867-ben fölállittatván, hozzá is folyamodás intéztetett az 1863. évi károk elengedése iránt; — folyamodott Hajdu-Böszörmény városa is; de adóelengedésben nem részesült. Igaz, hogy 1868-ban Hajclu-Szoboszló városa ő felségéhez folyamodványt adott be, mely legfelsőbb kézjegygyei láttatott el, adójának elengedése vécett; és az akkori minister fölterjesztése folytán csakugyan Hajdu-Szoboszló városának mintegy 30.000 frtnyi adója elengedtetett. Mindamellett azonban én ezen praeeedens mellett sem lehetek azon helyzetben, hogy visszamenjek az 1867-ki időszakra, és most egyenes adók után oly adóelengedést indítványozzak, mely az 1863. évi károk következtében igényeltetik. Van azonban egy mód, melyen Hajdú-Böszörmény városának kivánata is — reméllem — teljesíthető lesz. Az adóhátralékok leszámolása országszerte folyamatban van. Az adóhátralékok ezen leszámolásának egyik főczélja az, hogy mindazon adók, melyek törvényesen elengedendők, törlesztessenek. Én tehát azt hiszem, hogy ha a tényállás, melyet Gaál képviselő ur Hajdu-Böszörmény városára nézve előadott: a valósággal megegyez, — a mint meg is vagyok győződve, hogy a valósággal megegyez: — akkor ezen az utón a nélkül, hogy a törvény sértetnék, Hajdu-Böszörmény városának kívánsága is leginkább lesz teljesíthető. (Tetszés) Én e folyamatban lévő eljárásra kívánván a tisztelt képviselő urnák figyelmét fölhívni: részemről ezen alkalommal más választ adni képes nem vagyok. (Helyeslés.) Gaál Mihály Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, magának az igen tisztelt pénzügyminister urnák előadásából is méltóztatnak megítélni, miszerint itt a kérvényben fönforgó esetek és az adóelengedés tekintetében fölterjesztett okok egyformák. Méltóztatnak azt is belátni, miszerint daczára mindennek, a midőn Szoboszló város közönsége kérelmére 38 ezer néhány száz pengőforint és mondhatnám majdnem az egész évi járulék elengedtetett: Hajdú-Böszörménynek, a melynek legelőjén semmiféle jószág nem lévén, arra még csak adót sem lehetett kivetni, — mintegy 7000 forintnyi adó-elengedés iránti kérvénye elutasitíatott. Itt valósággal nem ok és alap nélkül éreztek sérelmet a folyamodók. Én interpeliatiomban kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy az elemi csapások miatt oly rendkívüli esetekben a törvény értelmében helyesnek tartom az adó-elengedését; de ha a tisztelt ház csakugyan kimondja, hogy az elemi csapások csakT ugyan nem képeznek adó-elengedési alapot: az esetben természetes, hogy sem az egyik, sem a másik e tekintetben! folyamodónak más mérleggel mérni nem lehet. Ha a tisztelt ház helyesli azt, hogy Böszörmény városának hasonló kérelme annak idejében a leszámolásnál méltó tekintetbe fog vétetni: az esetben én a tisztelt pénzügyminister ur nyilatkozatával megelégszem; ha azonban erről nem biztosittatom, az esetben, ha törvényellenes eset volt egyik tekintetben, ha nem feküdhetik törvényes alapon Böszörmény város kérelme : az esetben nem feküdhetett törvényes alapon Szoboszló-é sem, és a mennyiben az e tekintetben történt ministeri rendelet törvénysértés : az esetben az illető ministernek felelőssége kétségbevonhatlan. Én tehát csak föltételesen, vagyis azon esetben, ha a tisztelt pénzügyminister urnák reményt nyújtó nyilatkozatát teljesíteni méltóztatik: lehetek megnyugtatva ; különben ha ez netán nem történnék : föntartotn magamnak az e tekintetben! tárgyalást. Elnök: Tudomásul veszi a ház a minister ur válaszát? (lgen\) Tudomásul vétetett. Pauler Tivadar igazságügrymi-ailster I Tisztelt ház ! (Halljuk! Halljuk \) Debreczen városa első kerületének tisztelt képviselője interpellatiot intézett hozzám azon szabályrendeletre nézve, melyet e folyó évi február 18-án a börtönök és fogházak kezelése iránt közrebocsátottam, és megemlítve különösen az abban előforduló fegyelmi fenyítést: különösen pedig, hogy annak gyakorlását a királyi ügyészre bíztam, fellebbezést nem engedtem és a vizsgálati foglyokról is intézkedtem, azon kérdést tette: hogy és mikép tudom én ezen intézkedéseimet összeegyeztetni, az 1869: IV. törvényezikk 20—21. és az 1871: XXXIII. törvényezikk 25. §-aival; és ha ezen intézkedéseim nem is ütköznének ezen törvényezikkbe : hogy tartom én azt indokolhatónak: hogy oly tágas fenyítő kört biztam a királyi ügyészre, némely csekélyebb esetekben a fogház fölügyelőjére is, holott a vizsgálati foglyok közt lehetnek esetleg ártatlanok is és még jogorvoslattal, fellebbezéssel sem élhetnek. Engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen fontos ügyre vonatkozó kérdésre kissé terjedelmesebben válaszoljak. (HalljukX) Hogy börtönügyünk szabályozása és rendezése égető szükségeink közzé tar? tozik, arra nézve, ugy gondolom, mindnyájan egyet értünk. A pénzügyi bizottság 1868-ik évi jelentésében világosan kijelentette, hogy fogházaink és börtöneink állapota oly szomoritó, a külföld irányában hátramaradásunkat annyira tanúsítja, hogy ezen mulasztásunkat helyrepótolni minden erőnkből, habár áldozatokkal is, kötelességünk. Ezen nézetből kiindulva tisztelt elődöm Horvát Boldizsár ur 1869,
