Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
267. országos ülés Julius S. 187i. 327 február 10-én mindenek előtt azon börtönökről intézkedett, melyek a kormány alatt közvetlenül állottak, tudniillik az országos fegyintézetről. Házszabályai, utasításai, arra voltak irányozva, hogy legalább ezen intézetben épen ugy az igazság, ínint a humanisiinis elvének érvény szereztessék; fönmaradtak a helyhatósági börtönök és fogházak. Történtek egyes intézkedések, de azok a bajt nem érvosolhaták. Nem akarom a tisztelt ház előtt föltárni mindazon szomorú adatokat, melyek e tekintetben az igazságügyministerium levéltárában vannak. Javult a helyzet, midőn az 1871. évi XXXIII. törfényczikk következtében ezen fogházaknak ügykezelését a királyi ügyészek vették át. Tagadhatatlanok a királyi ügyészségeknek és különösen a budapesti királyi főügyésznek e tekintetben! érdemei, fiaikét utazásai, szorgos ügykezelése, buzgósága s hümanismusa által szerzett; a mit tehettek, megtették és eszközölték. De mind a királyi ügyészségek, mind a törvényszékek jelentéséből kiviláglott, miszerint egy átalános szabályzat, mely az ellenőrzést, a bánásmódot és az alkalmazott személyeknek kötelességeit, végre a fegyelmet szabályozza, szükséges, ííem voltak ily szabályok és igy ezen kérdések nagy részben vagy a régi gyakorlat vagy egyes intézkedések és az illetők belátása szerint tárgyaltait. Ez volt az oka, hogy szakférfiakból alakult bizottságra bíztam oly szabályrendeletnek kidolgozását, mely lehetőleg ezen bajokat eltávolítsa, azoknak elejét tegye. A kidolgozott szabályrendeletet közöltem mind a két királyi főügyészszel véleményadás végett, (Zaj a bal oldalon.) és mintán azok véleményüket adták, azt megvizsgáltam, s azt február 18-án ki is hirdettem, és az illetőkkel közöltem. Ha valamely munkának szelleméről akarunk ítéletet mondani: én ugy hiszem, tisztelt ház, nem szabad annak csak egyes §§-ait figyelembe venni, mert azok az egésznek szövegéből úgyszólván különválva, más színben tűnnek föl, mintha azokat összefüggésben az egész rendelettel figyelemre méltatjuk. Ezért legyen szabad nekem ezen szabályrendelet néhány főbb intézkedéseit a tisztelt házzal közölni. (Halljuk!) Reménylem, azok azt fogják bizonyítani, hogy ezen szabályrendeletnek egyik czélja ugyan az volt: miszerint a büntetésnek czélja meg ne hiusitassék; a másik czélja pedig az, hogy a fogolyban, mint .embertársunkban, megbecsüljük azt, a mit megbecsülnünk kell: tudniillik emberi állását és szellemi és testi szükségleteire kellő figyelemmel legyünk. A szabályrendeletnek 4-ik §-a világosan azt mondja, hogy a börtönökbe és fogházakba senkit sem szabad befogadni bírósági rendelet, itélet és intézkedés nélkül. Ha. azonban rendkivülileg mégis valamely iözigazgatási közeg valakit letartóztatna: azt tüstént & bírósággal tudatni és a bíróságnak az iránti határozatát pedig, a letartóztatás helybenhagyása, vagy megszüntetése iránt 48 óra alatt az ügyészszel és az illetővel közleni kell. Ezen intézkedés magában véve azt mutatja, tisztelt ház, hogy az egyéni szabadságot ezen utón is megóvni, az igazságtalan letartóztatást megakadályozni, vagy legrövidebb időre szorítani, czélom, szándékom volt. A mi a bánásmódot illeti, a 7. §. világosan mondja, hogy a vádlott letartóztatása kellő elővigyázattal történjék; de egyszersmind a becsületnek, a személynek lehető kíméletben tartásával foganatosíttassák ; különös kímélettel kell az eddig fedhetetlen egyénekkel bánni. A 10. §. azon hivatalos személy, ki valamely befogadott vagy elitéit egyének latartóztatását vagy megbüntetését törvényellenes sanyargatásokkal súlyosbítaná, a mennyiben ezen tett bűnvádi eljárás tárgyát nem képezné: fegyelmi utón vonandó feleletre. A foglyok osztályozásáról, szabad levegőn mozgásáról, tisztaságáról, de még oktatásáról is mindazon intézkedések megtörténtek, a melyek annak a czélnak előmozdítására, hogy a fogoly lehetőleg javíttassák, megfeleljenek. Itt van a 41-ik §., a hol az mondatik: „a körülményekhez képest közhasznú ismeretekben, mint fölnőttek oktattassanak, esetleg részökre osztályonként közérdekű tárgyakról, népszerű fölolvasások is tartathatnak." A mi a vizsgálati foglyokot illeti, ezekről egészen külön fejezet rendelkezik. Elvül ki van mondva, hogy a vizsgálati foglyok a többiektől elkülönitendők, — az egésznek szelleme, — hogy arra szoríttassák csak a fegyelem, a mi föltétlenül szükséges; a rend föntartására szabadságuk csak annyiban szoríttassák meg, a mennyiben a vizsgálat czélja meg kivánja. Innen van, hogy a 115. §. szerint a vizsgálati fogoly, ha anyagi körülményei megengedik, saját vagyonából élelmezheti, ruházhatja magát. Az olvasás neki megengedtetik s egyéb könyveken fölül a tudományos művek, sőt szükséges elővigyázat mellett még hírlapok s folyóiratok olvasása. (Mozgás bal felől) Valamint az írással való foglalkozás is meg van engedve ; sőt ha talán valakinek csekélységnek is látszanék, nem csak az foglal :atik abban, hogy a fogoly „Önnel" szólittassék meg, (Zaj bal felől.) hanem még az is, hogy kalitka madaraknak, és cserép virágok tartása meg legyen engedve az illetőnek. (Élénk derültség bal feled: Halljuk!) Tisztelt ház! Az utóbbi talán csekélységnek látszhatík; de én ugy gondolom, hogy annak, ki szabadságától meg volt fosztva, a ki embertársaitól el van különítve : arra nézve az ily kedvezmény is nagy jótékonyság. (Ügy vanl jobb felől.) Fölhoztam én ezt (Halljuk! Halljuk!) a rendelet szellemének jellemzésére, és meg vagyok győződve, hogy. tekintve a mi viszonyainkat, tekintve