Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

26C. országos ülés Julius 7. 1874. átalános szavazatjog felé, és pedig annál inkább, minél nagyobb siker fogja koronázni tisztelt barátom buzgó törekvését a közoktatás előmenetele terén, annál inkább fog 6 maga arra működni, hogy életbe lépjen az átalános szavazat. Ezekben akartam, tisztelt ház, megtenni észrevételeimet azokra, a mik határozati javaslatom ellen fölhozattak. Megvallom, tán nem is szólaltam volna föl ez alkalommal; hanem azt mondtam volna a tisztelt szónok uraknak a divatos szólás-forma szerint, hogy majd találkozunk Philippinél — a részletes tárgyalásnál ; azonban Debreczen város érdemes képviselője oly éles támadást, oly súlyos vádat emelt ellenem, és közvetve azon párt ellen, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy engedelmet kell kérnem a tisztelt háztól arra, hogy ezt ott igyekezzem megczáfolni, és illetőleg utasítsam vissza, a hol a támadás és a vád történt. Bocsánatot kérek, nem én vagyok oka annak, hogy e miatt a ház idejéből néhány perczet elrabolni kénytelen vagyok. (Halljuk!) Mit mondottam én, a miért a képviselő ur oly élesen megtámadott, oly erős váddal illetett? Szólván az erdélyi állapotokról, ezt mondottam: „az, hogy az erdélyi állapotoknak megváltoztatása nem foglaltatván be a törvényjavaslatba, hogy tovább is fönmarad azon botrányos állapot, azon, különösen az oláh nemzetiségre valóságos reális jogsérelem, meiy ottan a választási censusban és a kerületek beosztásában rejlik, — egyike azon okoknak, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el". Ez volt az a nagy bün. Ezen öt-hat szóban foglaltatik mindaz, a mire a tisztelt képviselő ur ellenem irányzott súlyos vádját alapította: ez volt az egész; beszédemnek egyéb részleteire, — hivatkozom a naplóra, — nem vonatkozott. Mit mondott erre a tisztelt képviselő ur'? az, azt hiszem, még élő emlékezetében van, a tisztelt háznak ismételni nem szükséges. Most már erre nézve bátor vagyok csak annyit kérdezni: hogy vajon lehet-e abban bűnös könnyelműség, hogy ha én constatálok egy kétségtelen meglévő tényt, és hogy ha én ezen ténynek fölemlitése által mintegy azt akarom eszközölni, oda, abba az irányba akarok legalább hatni, hogy ezen igazságtalanság, ezen valóságos reális jogsérelem megszüntettessék. Én tökéletesen azon az állásponton állok, a melyen a tisztelt képviselő ur a nemzetiségi kérdésre nézve; átalában abból, hogy, szerintem, a nemzetiségek által szenvedett valóságos jogsérelmeket orvosolni kell: ebből következtetéseket az ellenkező irányban vonni nem lehet, Hiszen a tisztelt képviselő ur maga is kijelentette múltkori fényes beszédében, hogy igenis, fogunk találkozni Philippinél, és az utolsó csöpp vérünkig fogjuk, — ezt ugyan nem ugy mondta, de legyen szabad nekem megtoldani, — megvédeni a magyar államiságot azok ellen, kik azt megtámadni merészlik. De ő is kimondotta, hogy azon megtámadások, melyeknek kitéve vagyunk; egy pillanatig se tántoritna el bennünket attól, hogy eleget tegyünk annak, a mit az igazság és jogsérelem megszüntetése követel, tekintet nélkül arra, hogy kit illet a jogsérelem orvoslata. De hogy épen az erdélyi állapotok tekintetében, épen az ottani román nemzetiség viszonyára nézve tökéletesen egy állásponton vagyunk, vagy legalább voltunk 1872-ben, tehát aránylag igen rövid idővel ezelőtt: azt legyen szabad nekem adatokkal bebizonyitani. (Halljuk!) „1872-ben a tiszteit képviselő ur tette meg az akkor beadott választási törvény ellen elleninditványát; ezen indítványnak indokolásában a következők foglaltatnak: miután a választási törvények módositásáról és pótlásáról szóló törvényjavaslat (Olvas.) meghagyja eddigi választási törvényeinek leglényegesebb hiányait, jelesen: a) meghagyja Erdélyben az igazságtalan, a Magyarország igen nagy részében lévőnél magasabb censust; b) meghagyja ugyanott a képviselőknek kerületek helyett hatóságonkénti választását; c) meghagyja azon indokolhatlan anomáliát, a mely Erdélyben a választási jogosultság fölosztásában van, lévén 2.500 lelket számláló város, mely épen ugy képviselőt választ, mint más, 200.000 több lakossal biró törvényhatóság," sat; tehát az akkori határozati javaslatnak, mely szerint elveti az akkori választási törvényjavaslatot, első pontja az volt, hogy meg akarja szüntetni azon igazságtalan censust és kerületi fölosztást, mely Erdélyben a románokra nézve fönáll. (Mosgás a balközépen.) Talán azt fogják mondani, hogy ő nem szólt a románokról, hanem átalánosságban: erre nézve fölvilágosítást ad a tisztelt képviselő urnák ugyanakkor tartott indokoló beszéde, melyben a következők állanak, engedelmet kérek, hogy egy rövid passust abból is fölolvashassak. (Olvas:) „ 1848-ban uj volt az egész; 1848-ban azok, kiknek irányában ezen intézkedés nem volt helyes, nem érezték még ennek reájok nézve sújtó hatását, és az 1848-iki törvényhozás legalább is menthető, ha, tekintettel az akkori viszonyokra, — az erdélyi törvényhozásról beszélek most, mert ez alkotta ezen törvényt — mondom, ha tekintettel, az akkori viszonyokra, mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy semmi olyat ne tegyen, mi által a már akkor magát sejtetni engedő küzdelmek idejére elidegenifhesse azokat, kikre legelső sorban kellett számítania. De ma már a joggyakorlat, a jogélvezet folytán sokkal érzékenyebb a sérelem azokra, kiken ezen igazságtalanság történik. A másik résznek pedig ideje volt belátni, hogy nem szabad a maga