Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
265. országos ülés Julius 6. 1874. 291 eltávolítása következtében a szabadság érzete föl fog keltetni, és az egyesek bensöleg is szabadokká lesznek: meg vagyok győződve, hogy a magyar haza polgárai a szabadságban össze fognak férni. De ha Simonyi Ernő képviselő ur azt hiszi, hogy ez nincs igy, ha lehetőnek tartja, hogy gyámolitásra való számítással, vagy a nélkül haza-ellenes izgatások mutatkozhatnának még e házban is : kétségkívül velem egyet fog érteni, hogy még nagyobb valószínűséggel fognak azok mutatkozhatni a képviselőházon kívül; s ha velem ebben egyetért, azt hiszem: azt sem fogja tagadni, hogy ezen lehetőség szemmel tartása a törvényhozás föladatai közé tartozik, és ekkor máskép fogja megbírálni e javaslat 97., 98., 99. §§-ait. Igen, vagy nem. Egyik vagy másik eset. Ismétlem, e házban nem hiszem, de e házon kivül sporadice lehetetlennek nem tartom, s mert nem tartom, azért az ez irányban való gondoskodást fölöslegesnek nem tekinthetem. (Tetszés jobb felől.) Simonyi Ernői {közbeszól:) Nem választási törvénybe való. Kerkapoly Károlyi A részleteknél majd megfelelek ez észrevételre. Gull képviselő úrtól is hallottunk nagyon is megfigyelni való dolgokat. Ő azt mondja, hogy a törvényjavaslat azon határozata, mely kívánja, hogy a központi bizottság jegyzőkönyvi nyelve magyar legyen: csak elidegenithet, mit elkerülni épen nekünk magyar-ajkuaknak volna első sorban föladatunk. Én részemről az elidegenítésre okot adni soha nem kívánok; de engedjen meg a tisztelt képviselő ur constatálnom, hogy mégis furcsa ez a mi helyzetünk. Ő azt mondja, hogy ellenirányú intézkedésekkel meg kell nyerni, le kell kötelezni a nemzetiségeket. Egy másik képviselő ur meg azt mondja, hogy adhatunk szabadságot, a mennyit akarunk; de csalódunk, ha hisszük, hogy megnyerjük vele a nemzetiségeket. Ugyan hol találjuk meg igy az igaz utat. Megtaláljuk, ha e nyilatkozatoktól függetlenül tesszük azt, a mi jó és helyes, azért, mert olyan, eltekintve azoknak pillanatnyi hatásától, ha daczára annak, hogy vannak, a kik mondják, hogy a szabadság szolgálatával mi nem nyerünk semmit: abban mégis megmaradunk, nem speculatioból, hanem a szabadság iránt tartozó kötelességből. Ez legyen a mi szövétnekünk. Megtenni azt, a mi magába véve jó és helyes, ha nem hat is mindjárt. Ugyancsak azon képviselő ur beszédének további folyamán figyelmeztet minket, hogy támadhatnak törekvések a mostani államrend ellenében, s rámutat azon lehetőségre, hogy az absolutismus mellett is lehetnek vívmányok, sőt mint ő mondta, épen a nemzetiségek körében voltak is. Én vele e téren nem vitatkozom; de figyelembe ajánlom azon megjegyzését, hogy az absolutismust nem azok ké| szitik elő és inaugurálják legtöbbször, kik azt szej rétik, hanem épen azok, kik annak leghatározottabb ellenzői. Én. tisztelt ház, olyan nyilatkozatok után a minők az itt elmondottak, hogy a szabadság ezen országban nem hódit: a választói jog gyakorlása olybá tekintendő, mint a circusi játékok: az ily figyelmeztést könnyen veendőnek nem tartom. Nem tartom azt sem fölöslegesnek, ha azok, a kik magokat a szabadság barátinak mondják, engednek meg magoknak oly kifejezéseket is, melyeket jól meggondolva, azt hiszem, maga az illető is elkárhoztatna. Nem tehetek róla, de ilyennek kell tekintenem előttem szólott Csanády Sándor képviselő ur nyilatkozatát, mely —megvagyok győződve, — hogy azon roszalással, melyet természeténél fogva kihívott, nemcsak az elnökség, de a ház részéről is csupán azért nem találkozott, mert a közfigyelmet kikerülték. E ház, sőt e nemzet minden tagja erezi kötelességét s minden törekvésnek, mely oda irányulna, hogy a monarchia egysége s területi épsége megsértessék, nemcsak kötelességszerű, de a hazafiérzület által emelt, s ép azért mindent leverő erélylyel is fogna ellentállani. (Élénk helyeslés.) Még csak pár szót, (IMljukl) A közvetlenül előttem szólott képviselő ur azt monda, hogy a nemzetiségi képviselők e házban mindig a szabadság mellett szólaltak föl. Én nem akarom vitatni : ugy van-e, nincs-e? adja Isten, hogy ugy lett légyen, és adja Isten, hogy ugy legyen a jövőben is; hanem arra kérem, hogyha csakugyan a szabadságot akarja szolgálni: akkor szavainak súlyát és erejét ne vetkőztesse ki olyan kifejezések által, mint a milyenekre már ismételve volt alkalmam rámutatni, s ne tekintse e jogok legfontosabbikának, legszebbikének gyakorlását circusi játéknak. Ez nem szabadság védelme, ez nem a mellett való fölszólalás, és mert én jobb véleménynyel vagyok azon népről is, melynek ő fia, és nem hiszem, hogy azon jogot, — ha követeli, — ily játékok gyanánt követelné: arról is meg vagyok győződve, hogy ha az alkotmány ellen intézett törekvések megtorlás tárgyává tétetnének: ennek lehetővététele nem fogná a rendelkezési alap növelését szükségeltetni, miután a nagy közönségnek hazafias érzete itt is elég lenne arra, hogy a kormány a kémkedés rendszeresítése nélkül is ura legyen a helyzetnek, ura legyen az olynemü bűnök és törekvések ellen is. Ismételve és egymásután hallottunk nyilatkozatokat a különböző nemzetiségekhez tartozó itt ülő képviselő uraktól, melyek nagyon is rászorulnak arra, hogy ne vegyük őket szigorúan. Azt hiszem meg fogják engedni, hogy én azon voltam, és leg37*
