Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

265. országos ülés Julius tí. 1874 281 tes joga, és ezen megszorítás jogsértésként fog érez­tetni a nem-magyar-ajku polgárok által, s igy nem fog másként, mint elidegenitőleg hatni. Ezt, nézetem sze­rint, épen a magyar-ajkú honpolgárok tarthatják természetesnek, a kik oly tántoríthatatlanul ragasz­kodnak a magok nemzetiségéhez. * Nem fogadhatom el a törvényjavaslatot végre azon szakaszokért, melyek a választás megsemmisí­tésén fölül kemény büntetésekét kívánnak róni bűn­tetteknek czimzett, de igen tágasán körülírt némely cselekvényekre. A dolog ezen oldala mások által már bővebben fejtegettetett, és igy magam csak azon egy megjegyzésre szorítkozom, hogy, nézetem sze­rint s, ha e szakaszok csak azt akarják megtiltani, a nü eddig sem volt szabad, és a mi egyebütt is tiltva vau: akkor, nem is tekintve a kérdés alaki oldalát, tökéletesen fölöslegesek. De ha ezen tul akarnak menni: akkor épen el nem fogadhatók; mert azon esetben a szólás-szabadság megszorítása rejle­nek bennök, melynek megszorítását én semmi irány­ban nem tartom czélszerünek. A tapasztalás eddig mindig kimutatta azt, hogy ha valamely eszme ural­kodni kezd az emberek fejében: annak kinyilat­koztatása erőszakos elnyomása mindig többet árt, mintsem használ. És már most legyen szabad, tisz­telt ház, még néhány átalános észrevételt tennem. Hivatkozva a fönálló rendszerre és annak megindult kifejlődésére, valamint a nemzetiségek helyzetére és azok törekvéseire, fölhozattak, például pro és contra a schweiczi köztársaság és az együtt éjszak-amerikai államok. Nem szándékozom kutatni: hogy vajon lehet­ne-e valóban, mily mértékben, és minő okoknál fogva az egyik vagy másik példáját Magyarországra alkalmazni; ámbár érdekes volna megvizsgálni azt, hogy vajon a Svájczban és Amerikában uralkodó állameszme nem különbözik-e, és ha igen, miben kü­lönbözik az államról való azon fölfogástól, mely Magyarországon uralkodni kezdett. De kettőt mégis bátor vagyok megjegyezni. Az egyik az: hogy a schweiczi köztársaságban, mely minden decentralisatioja és a nemzetiségek jogi hely­zete mellett már régóta volt, és alkalmasint még sokáig lesz képes államiságát föntartani: mondom, ezen schweiczi köztársaságban létezik három köz­jogilag elismert, és magok közt egyenjogosult nem­zetiség, melyek mindenikének háta mögött egy ugyan azon nemzetiségű erős állam áll; s még eddig nem hallottam, sem nem olvastam, hogy ezen nemzetisé­gek valamelyike az illető országrészt a rokon nem­zetiségű államhoz való szakadáson működött, vagy azt még csak óhajtotta volna is. A második az, hogy meg vagyok erősen győződve, miszerint azon pillanatban, a melyben a kérdéses ügyekre nézve az éjszak-amerikai jogviszonyok fog­nak uralkodni Magyarországon: tökéletesen meg fog­KÉPY. H. NAPLÓ. 18-';. XI. KÖTET. j nak szűnni a nemzetiségek valamennyi aggályai. (Ugy vanl töhb nemzetségi képviselő részéről) Fölhozatott továbbá ugyanazon irányban az absolutismus is, és ha nem csalatkozom, az látszott állíttatni akarni, hogy ha az absolutismus bekövet­kezik: ezt a nemzetiségek törekvései okozandottak. Nem szándékom kutatni e rendszernek sem jogosult­ságát, sem jogosulatlanságát, sem behozhatóságát, sem lehetetlenségét Magyarországra nézve; ámbár minden esetre érdekes volna megvizsgálni azt: va­jon az absolutismus uralma alatt a nemzetiségek közül legalább egynéhány nem tett-e egyes culturai ügyekben tetemes előrelépést. (Mozgás.) De egyet mégis bátor vagyok megjegyezni, és ez az, hogy az absolutismus nem mindig barátai törekvésének eredménye. Némelykor okozzák.és elő­segítik behozatalát épen esküdt ellenségei, és ez akkor történik: mikor valamely alkotmányos állam­ban a többségre jutott párt vagy néposztály ezen hatalmat ugy használja föl, hogy azok, kik az által szenvednek, vagy legalább szenvedni vélnek: (Föl­Máltások : Ez már más \) utoljára minden ellenszen­vük daczára is hajlandókká lesznek inkább az egy­fejü absolutismust eltűrni ; (Mozgás.) tudván azt, hogy ezen rendszernek tartós alapja ugy sincs többé Európának legalább nagyobb részében. Kilátásba helyeztetett végre, tisztelt ház! a magyar-ajku honpolgárok igazságos eljárása, tekintet nélkül minden történtekre és minden bekövetkez hető eshetőségekre. Nem szándékom kutatni, hogy mily történt események vagy bekövetkezhető eshe­tőségek akartak ez által érintetni ; ámbár érdekes volna azt is megvizsgálni: vajon alaposak-e ezen események, és mi okozta azokat, és mi fogja okozni a bekövetkezhető eshetőségeket. De egyet mégis meg akarok jegyezni, és ez az, hogy tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy a nem-magyar­ajku honpolgárok hálateljesen örvendezni fognak azon, ha meggyőződést szerezhetnek magoknak ar­ról, hogy a magyar-ajku honpolgárok oly viszonyok létesítésén működnek, melyek lehetségessé teszik, hogy a nem-magyar-ajku honpolgárok hazaszere­tete más érzelmekkel el ne homályosittassék. Én tehát a törvényjavaslat ellen fogok sza­vazni. Csanády Sándor: Tisztelt ház! A leg­utóbbi időben történt országgyűlési képviselői vá­lasztások, melyeknél az etetés itatás, a lélekvá­sárlás, a kormány jogtalan és törvénytelen beavat­kozása, a nép elerkölcstelenitése igen nagy mérvben szerepeltek: meggyőzték a haza polgárait szükséges­ségéről annak, hogy a képviselői választásról szóld 1848. V-ik törvényczikk megváltoztassák, a mely 1848-iki törvény azon kor szellemének igényei­nek tökéletesen megfelelt, midőn a hazafias érzelem, a hazaszeretet, a politikai elvekhez való hű ra­36

Next

/
Thumbnails
Contents