Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

282 265. országos ülés Julius 6. 1874. gaszkodás, a szabadság-testvériség és egyenlőség magasztos eszméi honoltak e haza polgárainak kebleikben. De mert a 1848-iki korszaktól kezdve a mai napig igen nagyszerű átalakításon ment keresztül a nemzet, s egyrészről a demokraticus népies elvek fejlődése, másrészről az 1872-ik évben történt képviselő-választások alkalmával elkövetett visszaélések igenis nélkülözhetetlenné és szükségessé tették azt, hogy egy uj, a jelenlegi megromlott kor igényeihez idomitott törvényjavaslat terjesztessék a képviselőház elébe, és azt valósággal törvényerőre is emeltették. Ez okból sürgette az országos közvélemény a kormányt egy uj választási törvényjavaslatnak a képviselőház elő való terjesztésére; sürgette azon hitben és reményben, hogy a kormány, szem előtt tartva az 1848-iki törvényekben kimondott demokratikus népies eszméket, elveket, az előhaladott kor igényeihez idomitottan ez alapokon fog a képviselőház elé egy választási törvényjavaslatot terjeszteni. Ezt reménylni és hinni jogosítva volt a nemzet annyival inkább, mert midőn az 1867-ik évi országgyűlési többség Deák Ferencz képviselő urnák vezérlete alatt, megtagadva politikai múltját, föladva meggyőződését, megtagadva választóiknak tett igéretét, (Mozgás a jobb oldalon. Ohó!) az engedékenység sikamlós terére lépve, a közös-ügy és közjogijogi alap elfogadása által föladta hazánknak ezredéves alkotmányát önállását, függetlenségét; e többség igen is odanyilatkozott, hogy csakis azon oknál fogva fogadta el a közös-ügyes közjogi alapot, hogy ez alapról visszaszerezze a nemzetnek föladott kincseit, önállóságát, függetlenségét, hogy népies törvények alkotása, népies intézmények behozatala által egy szebb, egy boldogabb jövőt alkosson a nemzet számára. És valójában elérkezett volna már ideje annak, meggyőződésem szerint, hogy a kormány, hogy az országgyűlési többség beváltsa a nemzet szine előtt tett igéretét; elérkezett volna ideje annak, hogy a nemzet szellemi és anyagi jólétének előmozdítására czélzó törvényeket alkosson. Azonban ha figyelemmel kisérjük az 1867-ik évtől kezdve a mai napig a hazában s e képviselőházban történteket : azon lélekrázó meggyőződésre kell jutnunk, hogy a kormány és az országgyűlési többség hét évi működésének eredményei: jogföladás, jogtiprás, adóságcsinálások, az adóknak nagyinérvben fölemelése és ez által a nemzet elszegényitése, az államvagyonnak elzálogosítása, a nemzet virágának, az ifjúságnak, idegen érdekekért a közös hadseregben való besorozása által véráldozatul kidobása és minden hatalomnak a kormány kezében öszpontositása; szóval szellemi és anyagi téren a nemzet megsemmisítése, a nép elerkölcstelenitése, s hogy a kormány befejezze, illetőleg megkoronázza ezen nagyszerű működését: jónak látta a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni. E törvényjavaslat, tisztelt ház, egyike a íegreactionariusabb törvényjavaslatoknak, melyek valaha a képviselőház elébe terjesztettek; e törvényjavaslat a visszaesés szennyes foltját hordja magán; törvényjavaslat a helyett, hogy szélesebb alapokra fektetné a nép választási jogot, azt még szűkebb korlátok közé szorítja; a helyett, hogy jogokat adna, jogokat rabol el; e törvényjavaslat a születési osztály uralmánál sokkal gyűlöletesebb vagyon-osztály uralmát állitja föl; fölállítja az által, hogy censust hoz be nemcsak, de azt igen magasra emeli. Kérdem én a belügyministert: hogyan tudja a méltányossággal, az osztó igazsággal megegyeztetni azt, hogy a hazának azon polgárai, kik a haza oltárára vér- és vagyonáldozattal járulnak, megfosztassanak emberi, politikai jogaiktól? s megfosztassanak attól, hogy azon képviselők megválasztására legyenek befolyással, kiknek kezébe a nemzet, a haza sorsa fölötti intézkedési jog le van téve? E törvényjavaslat, igaz, hogy rendelkezik a megvesztegetésekről, lélekvásárlásokról; de ezeknek egyetlen óvszerét, a titkos szavazás behozatalát tökéletesen mellőzi, s nem rendelkezik egyszersmind az iránt, hogy etetés itatás által ne lehessen szavazatokat szerezni. E törvényjavaslat nem rendelkezik a választókerületek egyforma beosztásáról. Vannak ugyanis kerületek, melyekben 1.300, és ismét vannak mások, I melyekben 50.000 lélekre esik egy képviselő. Hogyan lehet ez aránytalan számot az osztó igazsággal megegyeztetni, fölfogni nem birom. De legnagyobb s megbocsáthatatlan bűne e javaslatnak az, hogy a szólás szabadságot meg akarja gátolni; meggátolni azért, hogy megörökítse a hazára átokkép nehezendő közösügyes közjogi alapot. Hogy a kormány e czélját elérje: megalkotta a 99-ik §-t E §. azt mondja, hogy a kik a fönálló törvények ellen szólanak, izgatnak, azok három évre választó-jogukat elvesztik, ezenkívül 1.500 frtig terjedhető pénzbirsággal büntettetnek, s egy évi fogsággal fenyíttetnek. Mi értelme lehet e szakasznak más, mi czélja, mi törekvése más, mint az, hogy miután a választási törvény kimondja, hogy csak azok lehetnek választhatók, kik választók: ha a képviselő jelölt meg akaija ismertetni programijával választóit; ha elmondja előttök politikai hitelveit ;, ha meg akarja őket ismertetni azon törvényekkel, melyeknek eltörlését a nemzetre s az egyes polgárokra szükségesnek tartja: ezen megismertetés következtében választói s következőleg választhatói jogától is megfosztassák. Vagy talán azért akarja a tisztelt belügyminister ur meggátolni azt, hogy a képviselő-jelölt választőit programmjával megismer-