Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
246 263. országos ülés Julius 4. 1874. mint kelljen azt megítélnie. Alig fordult elő tárgy, mely körül a kormányi fölvilágitások ily kimerítők lettek volna, és ilyeneket a ház sokkal fontosabb, az országot még nagy áldozatokkal is terhelő törvényjavaslatok tárgyalásánál sem követelt. Az ügy már megérett az eldöntésre. Úgyis fölötte sokáig húzódott. További elhalasztása semmi nyomós indok által nem lenne igazolható; ellenben csak arra szolgálna, hogy a vakbuzgó izgatásnak uj tápot nyújtson, azt még inkább fölbátorítsa, és annak minél tágabb tért nyisson. A rabbi-képezde fölállítása művelődési ügy nemcsak a zsidóságra, hanem művelődési ügy az országra nézve is; minek világos bizonysága az, hogy már harmincz évvel ezelőtt magok a karok és rendek elismerek ily intézet sürgős szükségességét. Föltéve, hogy az ügy állása közölünk mindenki előtt eléggé ismeretes : főkép csak egy pontra szorítkozom, az izraelita országos iskola-alap keletkezésére és annak jogi természetére. Messze elterjedt, de merőben téves vélemény az, mintha, mikép az orthodox párt legutolsó kérvényében is makacsul állítja, ezen alap azon hadisarczból származott volna, mely 1849-ben a magyarországi zsidókra a hadieseményekben való részvétel miatt kivettetett. A különféle levéltárakból legközelebb kikeresett hivatalos irományok czáfolhatlanul ép az ellenkezőt bebizonyítják. Igaz, meg volt parancsolva, hogy a nagyobb mérvben compromitfcált zsidó-községek ruházati és más fegyverzeti szereket szállítsanak a hadsereg számára, mi Pest és Szeged városában részbea végre is hajtatott. Minthogy azonban ily nagyobbszerü kényszerbeszáílitás a hadjárat folytán kizsákmányolt országban alig volt eszközölhető, a követelt czikkeknek a Lajthán-tuli tartományokból leendő behozatala pedig azoknak árát fölötte drágitotta volna: czélszerübbnek tartá a fohadparancsnoksag, a szállitást pénzbeli fizetésre átváltoztatni. Az ebbeli pénzbírság összege 2,300.000 forintban állapíttatott meg, azon föltevésben, hogy ezen összeg, tekintettel a nyereségekre, melyekre a zsidók a hadjárattal kapcsolatos üzletek folytán szert tettek, mint bírság épen nem túlságos. E birság vagy hadisarcz részletes kivetésével és behajtásával a türelmi adóhátralék kezelésében eljáró zsidó választmány lett megbízva, azon utasítással, hogy mindazok, kik magokat a Budán fönáíló hadbizottság előtt igazolni, azaz purificálni nem képesek: vétkök és vagyonuk nagyságához képest ezen birság lefizetéséhez járulni kötelesek; kivéve csupán a pozsonyi és temesvári hitközség tagjait, minthogy ezek magatartása kifogástalannak, azaz, a fohadparancsnoksag kifejezése szerint, loyalisnak mutatkozott. Eámutatván az alig legyőzhető nehézségekre, melyekkel ily hosszadalmas, az ország valamennyi zsidó családjaira kiterjedő igazolási eljárás össze lenne kötve, a behajtó bizottság csakhamar egy, az osztrák ministertanácshoz intézett folyamodványban azon okból, mert a zsidóság nagy zésze a hadieseményekben vagy nem vett részt, vagy pedig épea az osztrák ügyet szolgálta: a hadisarcz elengedését kére; egyúttal határozottann kijelentvén, miszerint a zsidóság, jelét adandó loyalis érzületének és a márcziusi osztrák alkotmány által nyert polgári egyenjoguságérti hálájának: kész lenne szabad akaratából 600.000 forintot fölajánlani valamely közhaszni államczélra, leginkább pedig az állami iskola- alap szaporítására. A kormány hajlandó volt az ajánlat elfogadására, ha amaz összeg kétszer annyira vagy legalább egy millióra fölemeltetnék; hozzáadván, miszerint ezen esetben a fölajánlott összeg nem állami czélokra, hanem az izraelita vallás- és oktatásügy előmozdítására fogna fordíttatni; magától értetődvén: mindez csak ő felségétől kikérendő legmagasabb beleegyezéssel. A végrehajtó bizottság, mihelyt erről hivatalosan értesítve lett, azonnal könyomatu körlevelet intézett valamennyi magyarországi zsidó- községhez azon fölhívással, hogy ily nagylelkű kegyelemtényért, melynél fogva, a hadisarcz elengedése mellett, saját ( vallási és oktatási czéljaikra külön állam-alap lesz képezendő: hálájokat és az alap alkotásához való hozzájárulásokat minél hamarább nyilvánítsák. A hitközségek legnagyobb része csakugyan örömmel és hálával jelentette ki beleegyezését. így ennek folytán és mindezen előzmények után keletkezett 1850-ben szeptember hő 20-án azon legfelsőbb határozvány, melynél fogva ő felsége a hadisarczot teljesen elengedni, ez iránt minden további eljárást megszüntetni, és az iskola-alap létrehozását elrendelni méltóztatott, mely alaphoz aztán a magyarországi zsidóság összessége, kivétel nélkül, hozzájárult. A hadisarczba, mely a behajtó bizottság által részletesen még csak ki sem volt vetve, senki egy fillért sem fizetett be. Ép azért nagy, a valódi tényállással homlokegyenest ellenkező tévedés, ha az orthodox párt kérvényeiben folyvást azt állítja, és azt akarja a képviselőházzal is elhitetni: mintha ezen alap a hadisarcz összegéből a zsidóságnak mintegy visszaajándékoztatott volna. A mi soha nem adatott, abból visszaajándékozni mit sem lehet. (Helyeslés.) Ezek szerint nem szenvedhet kétséget, hogy az alap alapitójának ő felsége tekintendő. Kiderül az még határozottabban a további, a ministeri jelentésben szószerint fölhozott, legfelsőbb elhatározásokból, melyeknél fogva az alap, az izraeliták saját ajánlatához képest, állam-alapnak, és pedig osztathat?
