Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

26S. országos ülés jnlius 4. 1874. 245 velők. Sokan voltak, kik azt mondták, jó lesz őket emancipálni, de előbb a szombatot tegyék vasárnapra. Mások ismét: lássuk előbb az ő hitvallásukat: vajon nincs-e olyasmi abban, a mi a közerkölcsiséggel vagy az állam érdekeivel ellenkezik. Ezek akkor igen divatos eszmék voltak, s azóta a haladás szel­leme elfújta őket; a zsidók emancipatioja annak idején minden föltétel nélkül pure et simple kimon­datott. Az akkori dietai javaslatok közt, melyekre a minister ur hivatkozni is méltóztatott, gondolom azért, hogy ezen tervnek, mely kétségkívül a cultur-haladás javára fog válni, mintegy históriai basist teremtsen: mi nem foglaltatott többi közt? Az, hogy a rabbi­seininarium kötelező legyen mindenkire, s csak oly zsidó papok legyenek alkalmazhatók, kik azon inté­zetből kerülnek ki. Én ezt lényeges haladásnak tar­tom, s kedves kötelességemnek ismerem azt, mint fontos tényt jelezni is, hogy ezzel tökéletesen szakítottunk. Másik, a mi megnyugtatásomra szol­gál, az, hogy a minister ur a rabbi-seminarium fölállításánál, mint az érdeklett hitközségnek megbí­zottja szerepel, a zsidó hitközség maga kérte föl, nemcsak a fölügyelet, hanem a rendezés elvállalá­sára, tehát eleje van véve azon következtetésnek, melyet nem fogadnék el, hogy mérjünk hasonló mér­tékkel majd egyéb hitközségeknek is. Harmadik, a mi megnyugvásomra szolgál : az, s ezt szintén ki kell emelnem, hogy a beterjesztett számadásból ki­tűnt az, hogy itt még igen nevezetes maradék lesz, a mely azután azon czélra fog fordíttatni, ha nem is kizárólag, de legalább kiváló tekintettel, a melyet az egész ellenmozgalom élén álló férfiak már oly régen hangsúlyoztak, tudniillik a népiskolai czélokra; különösen megemlitendőnek tartottam ezt, midőn a sémin ariumot ellenzőknek kezeinknél lévő legutóbbi beterjesztése oly számadatokat hoz föl, a melyekből azt a következtetést kellene levonni, hogy semmi sem fog maradni. Ezt a semmit aztán akár kizáró­lag a neológoknak szánta a minister ur, akár Csen­gery tagtársunk még eddig anonym módositványa szerint megosztja a kettő közt: nagy köszönet ezért egyiktől sem várható. A számokra nézve egyébiránt meg kell jegyez­nem, hogy egy csalódás az, a mi a többek közt itt foglaltatik ezen kérvényben, mintha p. o. a tanitó­képezdék csak a neológok javára szolgálnának, mert a tanitó-képezdék közösek, s azokban, egyik vagy másik felekezetre való tekintet nélkül, képeztetnek a tanítók. Levonva az ezekre, ugy a siketnémák és vakok ellátására szánt összegeket: mégis oly tisz­tességes összeg marad rendelkezésökre, mely azon esetben is, ha magok közt megosztoznának, a két felekezet hivei számarányának is megközelítőleg meg­felelne. Részemről azt tartom, hogy a mai határozat nem sérti ama régibb parlamenti határozatokat, melyek ama nagy államférfiú fölszólaiása folytán hozattak, ki most nem ül közöttünk; de kinek sza­vaira még igensokszor lesz hivatkozás e falak között, s ezen föltevésben én részemről rászavazok a minister ur előterjesztésének tudomásul vételére. Solymossy Bálint: Tisztelt ház! Az idő­höz és a ház türelméhez képest igen röviden fogok szólani. (Egy hang jobb felöl: Szavazzunk \) Bocsá­natot kérek, a tisztelt képviselő urnák lehet az a nézete, hogy szavazzunk ; de kérem engedje meg, hogy én is jogommal éljek. (Halljuk') Mint mondám, igen rövid leszek; mindenekelőtt meg fogja engedni nekem a tiszteit cultusminister ur, ha az alapítóra nézve nyilvánított véleményében nem osztozom ; én azt tartom, hogy mindazon intézkedések, a melyek urunk jelenleg uralkodó királyunk megkoronázta­tása előtt általa, mint absolut császár által tétettek : azokat a koronázás utáni időre jogérvényesen át­vinni, nézetem szerint, nem lehet. (Helyeslés a szélső balon.) Alapitóknak azokat tekintem, kiknek fillérei­ből gyűltek, — ugyanazért ezeket illeti a rendelke­zési jog is. A mi az orthodoxok és neológok közti kérdést illeti, elismertetett e házban is, hogy ők két külön fele­kezetett képeznek; nincs jogunkban a lelkiismeret sza­badságára nyomást gyakorolni ; de különben is közös alap fölött csak egyetértéssel vagy birói utón lehet dönteni; ezt kérik az orthodoxok, hogy e kér­dés addig függesztessék föl. Pulszky Ferencz képviselő ur óhajtaná a cul­turalis haladást az izraelitáknál; ez igen szép; de ebbe nincs jogunk avatkozni, — alkalmazza a tisz­telt képviselő ur, a hol lehet, — és legalább ne késleltesse azt, a mint a múltkor, midőn a polgári házasság kérdésének politikai párt-szempontból a napirendrőli letereltetésére szavazott. Az orthodoxok kérelmét jogosnak, igazságos­nak tartom. Zsedényi tiszteit képviselőtársam hatá­rozati javaslatát pártolom. Rannicher Jakab s Tisztelt ház! (Sza­vazzunk \) Én nagyon ritkán veszem igénybe a tisz­telt ház figyelmét, (Halljuk l HalljuM) de annyi té­ves nézetet hallottam ez ügy körül, hogy köteles­ségemnek tartom fölszólalni. (Halljuk l) A tárgy, mely már több izben szőnyegen for­gott, ma pedig reményíhetőleg véglegesen el fog döntetni: oly terjedelmesen ki van fejtve a val­lás- és közoktatásügyi minister ur által előterjesztett jelentésben, hogy ahoz még valamit hozzáadni ne­héz, csaknem lehetetlen. Ki csak némi figyelemmel olvasta is át e jelentést, mely hiteles adatok alap­ján az ügyállást okmányszerü hűséggel adja elő: kell, hogy magával tisztában legyen a szóban forgó kérdés iránt, és ennélfogva tisztában az iránt is,

Next

/
Thumbnails
Contents