Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-262
262. országos ülés Julius 3. ifc<4. 211 Különben, tisztelt ház, nem tagadhatom, hogy vannak dolgok, melyekben a tisztelt képviselő urnák igaza van, s vannak olyanok, melyekben nagyrabecsülendő őszinteséget tanúsított. A mi az elsőt illeti, mellesleg megjegyzem, és ebben komolyan adok neki igazat: abban igaza van, hogy nekünk az erőt nem kell rajtunk Mvül, nem kell az ország határain kivül keresni ; valahányszor ott keressük, mindig csalódásnak teszszük ki magunkat. Ebben, mondom, igaza van ; de odáig már nem mehetek ám, hogy azt mondjam, hogy azért, mert félnünk lehet, hogy ha a súlypontot rajtunk kivül keressük: ez által veszélybe jövünk, ettől való félelmünkben önmagunk kezdjük osztogatni országunkat, mint a Krisztus palástját, (Élénk helyeslés.) Hanem igaza van másban is. Igaza van jelesen abban, hogy az 1848-iki törvényhozás nagyon tévedt akkor, midőn azt hitte, hogy e hazának nemxnagyar-ajku lakóit a. szabadság által fogja e hazához csatolhatni. Fájdalom, hogy ebben igaza van. Hiszen már a történelem is mellette szól, mert csakugyan alig élvezték a nekik adott szabadságot, már is fegyverül használták az absolutismus mellett, azok ellen, a kiktől a szabadságot kapták. (Ugy van!) De, uraim, erre hivatkozni, ezt. emlegetni akkor, mikor valaki a szabadság és demokratia nevében követel: legalább is tévesztett lépésnek tartom. (IIelyeslés.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy vajon sok hasznát vették-e ezen eljárásuknak? Ismétlem, helyzetök, a bűnrészeseknek helyzete „az volt, a mi a jogvédők helyzete ; csak hogy hiányoznia kellett náluk a tiszta lelkiismeretnek. (Élénk helyeslés.) 1867 óta ismét, merem mondani, oly mértékben, mint sehol másutt, meg van osztva e hon minden ajkú lakójával mindazon szabadság, melyet az állam megsemmisülése nélkül adni lehet. Valóban sajnos volna, ha ez ismét azt mutatná, hogy 1867ben is tévedtünk; de ezt én részemről legalább ma még elhinni nem akarom. Nem akarom elhinni, hogy azok is, kik keresztül élték az 1849-et követő évtizedeket: elfelejtették volna a haza és szabadság ellen elkövetett árulásoknak eredményét. (Zajos tetszés.) Figyelmeztetem arra a képviselő urat. hogy ha megtalálna változni — mit nem óhajtok — a magyar törvényhozásnak higgadt, nyugalmas, méltányos politikája a nem-magyar-ajkuakkal szemben: annak és az abból eredhető következéseknek okai épen azok lesznek, kik ily túlzott követelésekkel az állam fönállhatásának megtagadásával a kedélyeket elkeserítik. {Élénk hosszasan tartó helyeslés.) De, uraim, őszinteség is rejlik a tisztelt képviselő ur beszédében. A tisztelt képviselő ur megtámadta a törvényjavaslatnak 97., 98., 99. §-ait. Én. tisztelt ház, félreértések elkerülése végett határozottan kijelentem, hogy a 99. §-t magam is semmi viszonyok között el nem fogadom; (Helyeslés bal felöl.) nem fogadom el, mint kétértelmű, mint olyat, mely önkénj^es magyarázatokra ad alkalmat. De, . uraim, a 97. és 98. §. szól a törvény elleni erőszakos föllépésről, szól az ország integritásának meg, rontásáról vagy megtámadásáról, szól a fejedelem sérthetetlenségének megtámadásáról. Már. uraim, ha valaki ezeket mondja maga ellenébe a törvényjavaslatba iktatottaknak: ebben azon őszinte vallomás rejlik, hogy hajlandó ezeket elkövetni. (Zajos helyeslés. Fölkiáltások: Ugy van\ Ugy van\) De figyelmeztetett a tisztelt képviselő ur tegnapi beszédében arra is. hogy ha ez megtörténnék „hodie mihi, cras tibi", és hogy hozzáteszi, hogy: „ezen dispositio kétélű fegyver, ha holnap egy reactionarius kormány lép Magyar-ország élére, mely egészen Bécstől fog függni: akkor ezen dispositio nem a nem-magyar-ajkú, hanem a magyar-ajkú polgárok ellen fog applicálíatni." Valóban ez is őszinte vallomás, mert bevallása annak, hogy ha Bécsből a reactio megtámad : csak mi magyarajku fiai e hazának fogunk ellene védelemre kelni ; mert hiszen azért lehet, hogy csak minket sújt, mert a kiket nem fog sújtani: azok vagy mellett küzdöttek, vagy legalább nem voltak ellene. (Élénk tetszés-nyilatkozatok. Fölkiáltások: Ugy van ! Ugy vaut) Jóslatszerü volt a tisztelt képviselő ur beszéde akkor, midőn azt németül fejezte be, mert ha azon időpont eljő, melyről beszélt: legyen meggyőződve, hogy vagy nem is fog beszélni nyilvánosan, vagy bizonyosan nemcsak a végén, de elejétől végig fog németül beszélni. (Hosszantartó zajos tetszésnyilalkozatok.) Különben ezzel, nem mondhatom, hogy fájdalmasan, de bucsut fogok venni a tisztelt képviselő úrtól. A képviselő ur abban is csalódik, ha azt hiszi, hogy az, a mi a választási törvénybe jő: akkor, ha győz a reactio, akárki ellen, akárki mellett fog alkalmaztatni. Legyen meggyőződve, egyformán csendes, hallgatag emberek leszünk mi mindnyájan: ép ugy azok, kik mellette, mint a kik ellene voltmik. (Atalános éljenzés^ Egyébiránt még csak arra van válaszom, hogy a tisztelt képviselő ur csodálkozott, hogy én a ministereínök urnák a hadügymimster kinevezése iránt adott válaszát oly nyugalommal fogadtam. Én először, tisztelt ház, midőn tisztában vagyok magammal, hogy ha bekövetkeznék is oly valami, mit rósz nak tartok: tudora mit fogok tenni, és midőn érzem magamban az akaratot és elszántságot annak megtételére, azt hiszem, ép ugy, mint más ember, nyugodt szoktam lenni. De különben is a ministerelnök ur kijelentésével szemben mondhattam-e egyebet, mint azt, hogy ha a körülmények be fogják mutatni, hogy tévedt a tisztelt ministerelnök ur: tudni fogom megtenni kötelességemet. (Helyeslés.) Nekem, tisztelt