Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

262, országos ülés Julius 3. 1874. 209 azután tovább ad fejenként, föl tudja számítani, hány szavazót szerzett. De a községenkénti szavazásra a verekedés meg­gátlása miatt helyez a képviselő ur nagy súlyt. Itt csak a tapasztalatra hivatkozom. Méltóz­tassék megnézni egy átalános választás alkalmával, ha volt 100 verekedési eset: ebből kettő-három tör­tént a választás színhelyén, ott, hol az egész tömeg együtt volt; de 97 eset okvetetlenül már az egyes községekben volt, olyanokban, hul a lakosok pár­tokra oszoltak. (Igaz! Ügy van!) Én tehát, tisztelt ház, ezeket el nem fogadha­tom ; valamint kénytelen vagyok nyilvánítani azt is, hogy még nagyon is szükségesnek tartom, hogy a kerületek között lévő igen nagy eltérések még a legközelebbi választás előtt kiigazittassanak; addig azt nem óhajtom, hogy tisztán numerus vagy czirka­lom segítségével mindenütt egészen egyforma kerü­letek alkottassanak. (Helyeslés.) Nem is lehetne ezt föntartani; mert. hiszen minden három év alatt a viszonyok minden kerületben változnak. De egyáta­lában nem is követelménye ez, szerintem, a szabad­ságnak, és én legalább hazánk viszonyai közt, mint­hogy mindig azt óhajtottam, és azt fogom óhajtani mindig, hogy az ügyek vezetésénél az intelligentia minél jobban érvényesítse magát: egyátalában nem­csak helytelennek nem tartom, hanem egyenesen helyesnek tartom, hogy oly helyeknek, értem itt kiválólag a nagyobb városokat, hol az intelligentia tömörebben lakik: a képviselő-választásnál a szám­arányhoz képest nagyobb befolyás engedtessék. (Élénk helyeslés.) A területek uj beosztásáról, vagyis a mostani teendőkről beszélvén, megjegyzem még azt is, hogy én legalább nem értelmeztem ugy, és nem értelme­zem ugy ma sem a központi bizottság által javas­latba hozott határozati javaslatot, hogy csak az erdélyi kerületekben lévő nagy különbözetek egyen­littessenek ki. Hisz ott van a javaslatban, hogy a „legnagyobb ellentétek" vagy „különbözetek", — nem emlékezem már a kifejezésre, — „melyek kü­lönösen Erdélyben vannak." Az, hogy „melyek külö­nösen Érdékben vannak" involválja magában, hogy Erdélyen kívül vannak Magyarország egyéb részeiben is ily különbözetek, és hogy azokban, legyen ezen része Magyarországnak akár Budapest fővárosa, akár a régi határőrvidék: azok kiigazitandók lesznek. Ezek után tisztelt képviselőház legyen szabad az általam már fönnebb is érintett azon beszédre refiectábiom, melyet a tegnapi napon hallottunk. (Halljuk! HaUjukl) Én, tisztelt képviselőház, midőn tegnap ezen beszédnek végszava e házban elhangzott, megvallom, az első perczben meg voltam lépetve az által, hogy voltak némely képviselőtársaim, kik rögtön, mielőtt még valaki szólott volna, követeitek, hogy az illető KÍFV. H. NAPLÖ. 18|. XI. KÖTET. képviselő szavainak félremagyaráztatása. ellen szót emeljen. Azonban ennek lélektani okát csakhamar megtaláltam ; megtaláltam abban, hogy az ösztönzés erre oly képviselőtől eredvén, ki a szóban lévő beszédet sok helyén hangos helyeslésével kisérte. és kit a beszéd utolsó frasisa fölrázott kedves álmából, óhajtotta a teendő utónyilátkozat által addigi helyes­léseit kimenteni. (Élénk tartós derültség. Fölkiáltások: Csanády Sándor volt!) Utóbb csakugyan egy később szólott képviselőtársam reflectálván azon beszédre, és engedje meg, ha azt mondom, nagyon is szépen kérvén az illető képviselőt szavainak kimagyará­zására: megkaptuk e magyarázatot, s megvallom, hogy bár láttam, hogy ismét voltak sokan, kik e magya­rázatot helyeselték és vele meg voltak elégedve; én e magyarázatra csak azt mondhatom, a mit az egyszeri pap mondott, midőn esőért imádkozván, esett ugyan, de jéggel keverve: „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet"; (Élénk derültség.) mert ha azon szónak reánk nézve sértő voltát valami emel­hette: az a kimagyarázás volt. (Helyeslés.) Mert miről van a szó Shakespeare ama helyén, melyre a tisztelt képviselő ur szives volt bennünket meg­tanítani? Kik adnak ott egymásnak találkát Philip­pinél? Ad Caesarnak boszuálló szelleme az őt meggyilkolt Brutusnak. Már most, hogy ebből hogyan lehet azt kimagyarázni, hogy testvéri találkozást értett ezalatt a képviselő ur, szemben a közös ellenséggel: ez a naegfoghatlan dolgok közé tartozik. (Zajos tetszés nyilvánítások.) A képviselő urat, midőn ezt mondotta, vagy azon hit vezethette, — a mit föl nem teszek, — hogy mi nem vagyunk képesek fölfogni magyaráza­tának horderejét; vagy vezette az. hogy azt gondolta, hogy a végszavaiban foglalt fenyegetésétől ugy meg­ijedünk , hogy ha csak színét mutatja is annak, hogy azt nem akarta: átalános örömrivalgásban fogunk kitörni. Engedjen meg a képviselő ur: én, valahányszor oly szót hallok, igaz hazafiúi fájdalommal megdöbben szivem; de ne higyje, hogy akár én, akár más valaki e házban meg fog ijedni hasonló fenyegetésektől. (Átalános zajos, hosszas helyeslés, éljenzés és taps.) Tisztelt ház! Én rámutathatnék, hogy mi volt az eredmény, midőn Philippinél — de ugy, a mint az alkalmazható — találkoztunk. Friss emlékében lesz ez még azoknak is, kikhez a képviselő ur faja szerint tartozik. Lett következése az átalános elnyomatás, a nemzetiségből való kivetkóztetés erőszakolása, oly elnyomatás, oly erőszakolás, a mely alatt ők meg­lapulva nyögtek mindaddig: mig a magyar elem szívóssága őket is kisegítette. (Átalános zajos tetszés­nyilatkozatok.) Én különben, tiszteit ház, azon, hogy a képviselő ur a választási törvényi azzal vádolja, hogy az a nemzetiségek ellen alkotott törvény: nem csodálkozom: 27

Next

/
Thumbnails
Contents