Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

208 262. országos ülés Julius 3. 1874. Különben a censnsra alapított szavazati jog «llen hangsulyoztatott, hogy a mint lelépünk az átalános szavazati jog teréről: nincs biztos basis lábunk alatt; mert hiszen a kilencz forint adót fizető miért legyen képtelen, és a tiz forint adót fizető képesitve. Mocsáry képviselő ur tiltakozott az ellen, mintha ezt az átalános szavazati jogra is a kor kérdésénél fogva alkalmazni lehetne. Egyfelől okoskodásának alapja, legalább itt nálunk, nem áll, a mennyiben ő ezt azzal igyekezett megmagyarázni, hogy hiszen a törvény meghatározza, hogy magán-ügyeit is kire lehet bizni, arra, a ki teljeskoru s ezzel össze lehet kötni a szavati jog megadását. Hibás okoskodása abban áll, mert elfelejtette, hogy hazai törvényeink szerint e két korszak nem esik össze : mert a választási jog a 20-ik évnél, a teljeskoruság a 24-ik évnél kezdődik. De különben is ugyan kérdezem : vajon ép ugy, a mint előállhat és elő is áll bizonyosan az eset, hogy azok közt, kik a censuson alól maradnak, találkoznak, kik teljesen képesitve volnának a szavazati jog gyakorlatára, és azok között, kik a censuson fölül vannak, vannak elegen, a kik nem volnának igazság szerint képesitve : vajon nem igy áll-e ez a korra nézve is? Méltóztassanak elhinni, minden országban a világon van ember, vagy fiatal legény, hogy igy szóljak, a ki 16 éves korában képesitve van talán már arra; és van elég nyolczvauéves korú, a ki erre sem erkölcsi, sem intellectualis képzettséggel nem brr. (Tetszés.) Még egy nagy argumentuma van a tisztelt képviselő urnák, hogy azért is jó az átalános szavazat, mert minden egyéb intézkedés a megvesztegetés ellen hiába való; de nem lehet a megvesztegetést gyakorolni, mihelyt a választók száma igen nagy. Ezen argumentum valószínűséggel bir; de szerintem ez sem áll. Én részemről nagyon távol vagyok attól, hogy azt mondjam, hogy a ki vagyonos: az nem megvesztegethető, az önálló, az jó hazafi; a ki szegény: az megvesztegethető; sőt még attól is távol vagyok, hogy azt mondjam, hogy az arány az erkölcsileg és szellemileg képesítettek közt, — bár ezt az utóbbira nézve lehetne állítani, de, mondom, ezt sem állítom, — hogy az arány a szegényebbekre nézve kedvezőtlenebb, mint a gazdagokra nézve. Fölveszem, hogy egyforma az arány a censuson alól maradottak és az azon fölül lévők közt, a megvesztegethetlenek és a megvesztegethetők közt; de az csakugyan kétségtelen, hogy egyforma erkölcsi minőség mellett a szegény kevesebbel megvesztegethető, mint a gazdag; valamint kétségtelen az ÍF, hogy az átalános szavazatjog mellett igen nagy contingensét a választóknak fogják ezek a szegények adni, és akkor ezeknek megvesztegethető részét még könynyebben fog lehetni megvesztegetni, és áítalok az intelligensebbeket és vagyonosabbakat leszavazni. (Ugy van! Helyeslés.) De ha állana is, hogy többe kerülne ily módon a megvesztegetés: ez is nem megszüntetése a bajnak; hanem legfölebb is egy ujabb előny adása a leggazdagabbnak az országban: mert tessék elhinni, szomorú, de igaz, hogy mindaddig, mig lesz, a ki magát meg hagyja vesztegetni: lesz a ki megvesztegesse. (Igás! Ugy van!) Ez ellen még a titkos szavazásban is keres Mocsáry tisztelt képviselő ur óvszert. Én kénytelen vagyok csak röviden nyilvánítani most, hogy én a jelen novellaris törvénynél leghelyesebbnak tartottam volna: nem dönteni el elvileg ezen nagyfontosságú kérdést; hanem megadni lehetőségét annak, a mi eddig lehető volt, hogy a végleges törvény azután a szerzendő bővebb tapasztalatok alapján állapíttassák meg. De kénytelen vagyok azt is kimondani, hogy a titkos szavazatoknak kötelezőleg kimondására egyátalában szavazni nem fogok. Én elvileg és gyakorlatilag, egyéni meggyőződésem szerint, a nyilvános szavazatnak vagyok barátja; barátja vagyok pedig azért, mert mindazon előnyöket, melyeket a titkos szavazástól várnak: én részemről nem hiszem, nem legalább csak megközelítőleg is oly nagy mértékben elérhetőknek; mig igenis a jellemre rósz befolyását mindenesetre gyakorolja. (Helyeslés több oldalról.) Anglia példájára történt hivatkozás. Ott a titkos szavazásnál még hosszú tapasztalatok nincsenek; de igenis vannak Amerikában. Én részemről egy enquéte munkálatát olvastam el, mely enquéte a titkos szavazás eredménye fölött tartatott, és én ugy láttam, hogy a titkos szavazásnak eredménye az, hogy azért épen ugy, mintha nyilvános volna: hetekkel a választás előtt zászlók alá sorakoznak az emberek, a pártok fegyelmezik egymást, és a megvesztegetés történik azon vezérek által, kik a szilvázatokat összeszedik, és igy még a függetlenítés szempontjából sem éretik el az óhajtott czél, vagy midőn elérdetik, a jellem rovására éretik el; mert a kinek nincs független helyzete, nincs önállósága: az nem képes eltagadni, hogy minő pártra fogja szavazatát beadni. Azon befolyás, mely őt a szavazásra kényszeríti: kényszeríti egyszersmind a föllépett párthoz való csatlakozásra, és ha szavazatát mégis ez ellen akarja adni: ezt már az adott szó kijátszásával, tehát a jellem rovására fogja csak tehetni. (Élénk tetszés.) És ha még hozzáveszszük, a mit a szóban lévő határozati javaslat hasonlólag kíván, a községenkénti szavazást: akkor már épen egyszerűvé és könnyűvé tétetik a megvesztegetés; mert ha egyes községekben külön szavaznak, azon csapat vagy — ha ugy tetszik nevezni — kortes-vezér, a kinek minden beadott voxs után kijár a magáé, a mit