Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-261

200 261. országos ülés Julius 2. 1874. viselők száma leszállittassék; óhajtom, hogy, miután a választások roppant izgalmakat idéznek elő, a képviselői megbízás időtartama meghosszabbittassék. Ezek egyéni nézeteim; de azt hiszem, hogy sokan vannak e házban, kik szintén igy gondolkoznak. Legyen szabad még röviden jeleznem egy másik kérdést, melyet én sürgősnek tartok, és tisztelt elvtársaim, kik határozati javaslat benyújtásával bízták meg : szintén igy gondolkoznak. Ez a honosítás kérdése. Azt mondottam, hogy a törvényjavaslatot elfogadom a részletes vita alapjául ; azonban bizonyos föltétel mellett. Nem akarok elveket feszegetni, melyeket a tisztelt ház többsége talán nem fogad el; hanem fölhozok oly dolgot, melyről tudom, hogy a tisztelt ház többsége helyesli és nem lát benne akadályt. Ezen két kérdés egyike a honosítás. A honosítási törvény iránt a házban többször történt fölszólalás. Én, valamint elvtársaim, ezen kérdést olyannak tekintjük, hogy, eltekintve a bizalmatlanságtól, határozati javaslatunkban a dolgot olykép sürgetjük, miszerint abban ki van fejezve, hogy bizonyos idő alatt a belügyminister ez iránt törvényjavaslatot terjeszszen be. Nem kívánhatjuk mi, hogy rögtön terjesztessék be e tárgyban törvényjavaslat; de kivánjuk, hogy a beterjesztés oly időben történjék, hogy ha nem is az első összeírás; de lehetőleg az első kiigazítás ezen alapon történjék. Nem valószínű ugyanis, hogy a jövő országgyűlés egybehivása hamarább fog történni, mint sem hogy a kiigazítást ezen alapon lehetne eszközölni. De ha a tisztelt kormány és a többség befolyásos tagjai azon nézetben vannak, hogy a választások már előbb fognak bekövetkezni: akkor ez csak ok arra, hogy a minister előbb készüljön el vele, hogy már az első összeírásnál alapul vétethessék. Az mondatott tegnap egy igen csinos beszédben, hogy ki kell érdemelni minden állampolgárnak a politikai jogokat. Ezt azonban csak az állam polgárai érdemlik meg. Örülünk, hogy ha a közgazdasági fejlődés folytán hazánk az európai közlekedés nagy áramlatának megnyittatik, munkások és vállalkozók becsődülnek az országba; de ha ezek, mint idegen elemek, befolyhatnának az ország ügyeibe —a nélkül, hogy a haza kötelékeihez szorosabban fűződnének: ez a legnagyobb visszaélésekre adna alkalmat. Megtörténik, hogy, kivált a külföldről, idegen, néha egészen műveletlen eleinek sokszor százszámra részint vasúti munkások, részint különböző kereskedelmi alkuszok, sensal és agens-féle elemek megtelepednek és tökéletesen jogosulatlan szavazatukkal döntik el gyakran az ügyet jobbra vagy balra. Ezt tehát, mint olyasmit, a mi minden önérzetes állampolgárnak fölfogását megzavarja, legalább azét, a ki nem tudja, hogy ez a törvény hiányán alapszik; hanem a ki azt hiszi, hogy ennek forrása valami kedvezmény: a jövőre ezt föníartani nem óhajtom; és mivel nem látok semmi akadályt arra nézve, hogy a minister ugy, a mint én és elvtársaim praecisiroztuk, a ház abbeli kivánaíának eleget tehessen: bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani. Bátor leszek azt röviden fölolvasni. A határozati javaslat igy szól. (Olvassa:) Határozati javaslat. Tekintve, hogy megnyittatván hazánk az európai közlekedésnek, a közgazdasági élet áramlatai folytonos és tömeges bevándorlást okoznak, a nélkül, hogy léteznék törvény, mely a bevándorlók állampolgári jogképességének föltételeit kellő biztosítékokhoz kötné, s igy a választási képesség megszabásánál merő önkény, helyi érdek, vagy párttekintetek irányadók: Sürgetőleg utasítsa a ház a kormányt, miszerint a honosításról, illetőleg a magyar állampolgári jog elérhetésének föltételeiről még ez országgyűlés alatt, illetőleg oly időben terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot, miszerint az törvénynyé szentesítve, már a legközelebbi országos képviselői választásokra vonatkozólag az állandó névjegyzéknek a kormány által benyújtott választási törvényjavaslatban elrendelendett összeállításánál, vagy legalább ennek első kiigazításánál alapul szolgálhasson. (Élénk helyeslés.) E részben kérésemnek akadályul az sem szolgálhat, a mit már emiitettem, hogy nincs még polgári törvénykönyvünk. Más államban sincs mindenütt polgári törvénykönyv, a hol az állampolgársági jog mégis tisztában Yan; és ha a tisztelt házban e részben nyilvánuló pártoló hozzájárulást a tisztelt kormány figyelembe fogja venni: ugy én és elvtársaim czélunkat el fogjuk érni. Azon esetben azonban, ha ezen föltételnek elég nem tétetnék *, ugy én és elvtársaim a harmadszori fölolvasásnál a törvényjavaslat ellen fognánk szavazni. A másik föltétel azon §.. mely itt is már annyi vitát támasztott, és a mely vonatkozik az alkotmány elleni gyűlölség gerjesztésére és egyéb visszaélésekre, melyet büntetni kell ugyan; de nem kell és szabad ily keretbe beleilleszteni. Mert ha valamikor, ugy most, és főkép Magyarországban, a hol annyi különböző ajkú nemzetiség, vallásfelekezet, és annyi fölbőszült pártszenvedély létezik, a mely, fájdalom, még mindig nem csillapulhatott le, — mondom, Magyarországban ily keretbe illeszteni nem lehet oly kitételt, a melyre nézve az állambölcsek sem tudják kimagyarázni, hogy mit értsenek alatta: én nem látok ebben egyebet, mint a harmadik Napoleon-féle intézkedés halvány utánzását. Én azért kimondom, hogy oly tételt, mint a minő a szakaszban van, a törvénybe behozni nem akarok. Elég e tekintetben azon kifejezés: a „törvény