Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-261
192 261. országos ülés Julius 2. 1874. lános szavazati jog a democratiának kifejezése le^ gyen: párhuzamban kell mennie az átalános mivelődéssel; mert különben az átalános szavazat épen eszközül szolgálhatna a democratia ellen; Magyarországon pedig eszközéül szolgálhatna annak a nemzetiségnek, melynek kezében van jelenleg az államhatalom. Ez iránt én semmi csalódásban nem vagyok. De utoljára az általános művelődésnek Magyarországban is előre kell haladnia, s az átalános mű~ velődésnek eredménye csak az volna, hogy a nemzetiségi érzetet szilárditsa és fokozza; mert hogy ezen mivelődés csakis magyar lehet: akkor sem tartanám lehetőnek, ha a magyar népnek azon cultur-ereje volna, mint a németnek. Tehát a művelődésnek eredménye Magyarországban csak azt lehet, hogy a népnek, a magyarországi összes lakosságnak öntudata fokoztassék; ennek eredménye pedig csak az lehetne, hogy lassanként, idővel, nem mondom most, de idővel, Magyarország nem nemzeti, hanem nemzetiségi állammá alakíttatnék át ; legbensőbb meggyőződésem tehát az, hogy Magyarország idővel— nem mondom most — idővel, és ezt hangsúlyozom— vagy less; egy keleti Svájcz, vagy nem lesz. Nem kell attól elborzadni; ez az 1848-iki törvényhozás demokratikus intézményének következménye; ez consequentiája a demokraticus államnak. A magyar népnek csak azon alternatívája lehet: vagy velünk együtt haladni, hogy ezen állam szabad, demokratikus állam legyen ; vagy pedig azon alternatíva, hogy szövetségre lépjen valakivel, gyanús, csalfa szövetségre, mely nemcsak szabadságát, hanem Magyarországot is veszélybe dönti: .legyen ezen szövetséges Austria vagy más nagyhatalom. Hogy a magyar nép, vagy legalább az a többség a törvényhozásban, mely a magyar népet képviselni véli, e két alternatíva közt választott, ezt minden események az 1867-ki egyezmény óta nagyon világosan mutatják. Világos dolog előttünk nem-magyar-ajku nemzetiségek előtt, hogy az 1867-iki kiegyezés a többi között azért is történt, hogy a magyar nemzetiségnek túlsúlya biztosítva legyen: báré kiegyezés az 1848-iki vívmányok föláldozásával történt. De az is egy nagy tévedés. 1848-ban abban ált a tévedés, mert azt hitték, hogy demokratikus institutiok által lehet nemzeti államot teremteni; és most a tévedés abban áll, hogy az gondoltatik, miszerint bizonyos conservatismussal, melynek fonalai az 1867-ki egyezmény folytán Bécsben vannak: lehet egyrészt a nem-magyar-ajku nemzetiségeket féken tartani; másrészt Magyarország szabadságát, önállóságát föntartani. Nagyon kell bámulnom, hogy e tisztelt házban illusiok lehetnek még a fölött, hogy mi történik és mi készíttetik Bécsben. Nagyon kell bámulnom Tisza Kálmán képviselő ur azon nyugalmát, melyet akkor tauusitott, midőn a ministerelnök ur válaszolt a hadügyministeriumban történt változások felől. De uraim, ha valami e világon kétséges lehetne : az kétségtelen ezen tény által, hogy Bécsben nagyon erősnek tartják magokat, azt gondolják Bécsben, hogy Magyarország kormányát mellőzni lehet. Ha már megtörténhetik Bécsben az, hogy az a hatalmas gr. Andrássy Gyula, ki nem régóta a monarchia sorsára döntő befolyással bírt, hogy e változás háta mögött történhetett: akkor azt hiszem éhez commentár nem kell. Ez előre látható volt. Ha Bécs magát erősnek tartja, ha Austriának más szövetsége van: nem szokta Magyarország önállóságát respectálni: ez régi história, traditionalis politika, melyen az 1867-iki kiegyezés nem sokat változtatott. Az 1867-iki kiegyezésnek legnagyobb hibája az volt, hogy Magyarország nem magában, nem népeiben kereste erejét ; hanem Bécsben. Még nagyobb hiba volt az, hogy ezen kiegyezés által nyert állami hatalom a magyar-ajku nemzetiségek ellen használtatott. Ha most a reactio nyíltan föllép: Magyarországban tág térre fog találni. Ha már tisztelt barátom Mocsáry azt mondja, hogy ma a magyar nép talán jobban szeretné az absolutismust, mint ezen magyar alkotmányosságot: akkor mit mondjunk mi nem-magyar-ajku nemzetiségek, kiknek az egész alkotmányosság nem egyéb mint egy caricatura. De tisztelt ház, ez mindig igj történt, és igy is fog történni, mig Magyarország nem maga magában, nem a nép erejében, hanem más valahol keresi súlyának kulcsát; az pedig, hogy saját erejében bizzék: csak akkor lehető, ha Magyarországban demokratikus intézmények lesznek; ha Magyarország a lakosság természete alapján lesz átalakítva. Véleményem szerint minden ellentétet Magyarországban, mely a lakosság közt fölmerülhet: csakis a demokratikus institutiok képesek kiegyenliteni; azért én az 1848-iki törvényhozásnak kifolyása, a demokratikus institutioknak kifolyása értelmében a választási reformban csakis az átalános szavazatjoghoz járulhatok. (Helyeslés a szélső bal felöl.) És miután a szőnyegen lévő törvényjavaslatban nincs ezen elv kimondva: azt nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául ; hanem járulok tisztelt barátom Mocsáry javaslatához. Hátra van még egy pár szóm magához a törvényjavaslathoz. Nem akarok a tisztelt ház türelmével visszaélni azért, noha sok észrevételem volna ezen javaslathoz : csupán a VI. fejezethez kívánok néhány szót mondani. Nekem ezen VI. fejezet dispositioja valódi monstrumnak látszik. Én ilyet sehol a világon, egyetlen európai államban sem találtam, s ha ezt a művelt államokban valaki olvasni fogja: nem
