Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-261
261. országos ülés Julius S. 1874. 191 akkori forradalmi időben találom, hanem egy magasabb okban, mely megmagyarázza, hogyan történhetett, hogy a magyar aristocratia, melynek egyébiránt nem lehetett democraticus hajlamokat tulajdonítani, nem annyira ellenezte a reformokat, mint az Angliában 1832-ben történt; hanem midőn eljött az 1848. év: fölkarolta, még pedig hevesen fölkarolta az 1848-iki törvényeket. Ez nézetem szerint phoenomenon. Én annak okát csakis a magyar nemzetiség iránti forró pietásban, szeretetben és azon gondolatban találom, hogy ezen állam magyar állam és nemzeti állam legyen. Nézetem szerint az 1848-ki törvényhozásnak mozgató eszméje az volt, midőn Magyarország öszszes polgárainak a szabadságot adományozta, midőn democraticus intézményeket hozott be, hogy Magyarországnak összes lakossága, tudniillik a különféle nemzetiségek, be fognak olvadni azon nemzetiségbe, mely magának ezen szabadság kivívását tulajdonította : s ez a magyar nemzetiség vala. Az 1848-ki törvényhozásnak főgondolata az volt, hogy Magyarország lakosaiból lehet-e egy nemzetet teremtem, hogy lehet-e Magyarországból egy nemzeti államot csinálni. De ez nagyszerű óriási tévedés volt; mert nem ismerték sem a nemzetiségi eszmének, sem a democratikus államnak horderejét, A szabadság, a democratia nem gyöngítheti és enyésztheti el a nemzetiség érzelmét, hanem csak szilárdíthatja és fokozhatja azt. A democratikus államnak természete az, hogy az állami életben minden tényezőt fölszinre hoz, melyek közé első sorba tartozik az állam lakosságának természete, mely a nemzetiségben nyilvánul. Midőn tehát az 1848-ki törvénvhozás a democraticus intézménveket behozta, és főképen a törvényhozó-testületet a népképviselet rendszerére fektette és midőn Magyarországot nemzeti állammá akarta átalakítani: akkor önmagával jutott ellentétbe. A democratiának Magyarországban következménye csak az lehet, hogy nem nemzeti ; hanem csak nemzetiségi államot teremtsen. Ezeket, tisztelt ház, csak azért említem, mert mindjárt szólani fogok egy nagy democraticus elvről, melyet én mint az 1848-ki törvényhozásnak consequentiáját tekintek. Tisztelt ház! Én minden államban nagy szerencsétlenségnek tartom azt, ha a törvényhozó-testület nem az ország lakosságának természetes kifejezése ; ha a törvényhozó-testületben nem tükröződnek vissza mindazon törekvések, melyek az államban vannak; mert akkor ezen törekvések a parlamenten kívül találnak kifejezést. Hála Istennek, hogy ezen törvényhozó-testület ránk nemzetiségekre nézve azon tér, azon aréna, hol szellemileg küzdeni bírunk, hol véleményünket őszintén és bátran kifejezhetjük, bármennyire térjen is az el a többség nézetétől; és ne adja isten, hogy ezen törekvési térről azon térre lépjünk le, a melyen mi egy hazának fiai szemben mint ellenség álljunk. (Helyeslés.) Azért óhajtandó volna, hogy azon hidegvérüséggel bírjunk, a mely a faj-szenvedélyeken tul van. Én, tisztelt ház, az állami életben minden tüneményt, minden jelenetet egy magasabb szempontból szoktam fölfogni. És valamint számot adhatok maganínak a magyar nemzetiségnek történetéből az államban: ugy másrészt nem engedhetem meg, hogy a nem-magyar-ajku nemzetiségek hazaellenes törekvéssel vádoltassanak. A nem-mag3 r ar ajkú nemzetiségek törekvései nincsenek a haza ellen irányozva, maga az 1848-ki küzdelem sem volt a haza ellen irányozva; mert nem ismerek oly nyomorult népet, mely saját hazája ellen küzdene; de igenis törekvésük az ellen irányult, hogy az állam, a mely iránt egyenlő pietással viseltetünk, hogy e hazában a magyar nemzetiség ne identificalja magát az állammal és czélja az volt, hogy hazánk a lakosság természetének kifejezése legj'en. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy az a tiszta democratiának, hogy ez a 1848-ki törvényhozásnak kifolyása, és azért mi nem magyar ajkú nemzetiségek elfogadjuk a democratiát és pedig egész kiterjedésében. Mi azt tartjuk hogy az 1848-ki törvényhozás épen a domocratia kifolyása volt és mi azt fön is tartjuk. Az 1848-ki törvényhozás consequentiájánafc pedig, szemben azon átalakítássá], mely az 1848-ik évben a magyarországi állammal történt, mondom, azon consequentiának 26 év után nem kellene hátrálni; hanem előre haladni és a választási reformban egy nagy lépést előre tenni és azon nagy democraticus elvhez nyúlni, mely nélkül democraticus állam nem is képzelhető, mely nagy democraticus elv a suffrage universelle, az átalános szavazati jog. Tisztelt ház! Én ezen nagy democraticus elvről nem fogok szólani, azon szempontból, mely megilletné saját nemzetiségemet; mert minekünk szerbeknek a census és a törvényjavaslatban foglalt egyéb megszorítások nem ártanak; hanem szólni akarok átalánosságban Magyarország és a magyar állam szempontjából. Magyarországban az átalános szavazati jog egészen más színben mutatkozik, mint más országokban, s azért is mindazon ellenvetések, melyek az átalános szavazati jog ellen tétetnek: Magyarországban kevesebb érvénynyel bírnak. A souveraiuité du nonbre, a számnak fensége, ha más országokban talán veszélyes és szükségtelen, mert a volonté generálnak, az átalános akaratnak másként is lehet kifejezést adni; Magyarországban az átalános szavazati jog ép azért szükséges, hogy az átalános akarat és ez által Magyarország lakosainak természete kifejezést nyerjen. Tudom, tisztelt ház, hogy ez nem érhető el rögtön; hogy az áta-
