Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-261

190 261. országos ülés Julius 2. 1874. mitőszék tagjaiból alakitassék; de alakításának szükségét nemcsak ez okból, hanem más czélból is szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom, hogy legyen főtörvenyszék, mely az adózó és a kormány közti ügyeket elintézze; szükségesnek tartom, hogy legyen főtörvenyszék, mely a közjogi és igazságügyi dolgokban Ítéljen. Tudom, hogy nem kellemesek voltak, a miket mondottam; tudom, hogy nagy áldozat, a mit a tisztelt háztól kívánok, mivel nem kívánok kevesebbet, mint hogy a 450 képviselő közül a képviselőházban csak 150 legyen; s így igen természetes, tisztelt ház, hogy a rosta, melyet magam ellen is fölállítok : kellemetlen mindnyájunkra nézve, de azt hiszem, hogy a haza érdekében meg fogják önök hozni ezen áldozatot is. Tisza Kálmán képviselő ur nem rég tartott beszédében elmondotta, hogyha mi a reformokat mindig azon testületektől várjuk, melyre a reformok vonatkoznak: akkor keveset fogunk reformálni ; de én elvárom a tisztelt ház áldozatkészségétől, hogy önmagát is alá fogja vetni a szükséges reformnak: ha azon meggyőződésben leend, hogy ez a haza javára fog szolgálni. Csak érintettem nézeteimet, azoknak kifejtésével az idő rövidsége miatt, nem akarva a tisztelt ház figyelmét e hőségben fárasztani; de kijelentem, hogy bátor leszek minden megtámadandó állitásom igazolására, adandó alkalommal válaszolni. Midőn tisztelt ház ilyen kellemetlen határozati javaslattal voltam kénytelen a tisztelt ház elé járulni : bizonyosan nagyon meggondoltam, bizonyosan erős meggyőződés kellett hozzá, hogy magamat ezen kellemetlenségnek alávessem. Egyúttal kijelentem azt is, hogy nem is ragaszkodom annyira nézeteimhez, hogy határozati javaslatomat ezen alakban minden áron elfogadtatni kívánjam; de szívesen hozzájárulok minden oly javaslathoz, mely lényegét elfogadva, ezt leginkább meg fogja közelíteni. Ezek után megjegyzem, hogy az én határozati javaslatom nem zárja ki a jelen törvényjavaslat elfogadását, és még azon esetre is, ha az elfogadtatnék, kérem a tisztelt házat, miszerint a kormányt utasítani méltóztassék, hogy az ilyen elvekre fektetett gyökeres törvényjavaslatot minél előbb terjeszsze be. {Szavazzunk!) Polit Mihály: Tisztelt képviselőház ! Volt alkalmam, mint a bekebelezett határőrvidéken választott népképviselőnek, azon megelégedésnek adni kifejezést, miszerint a határőrvidék a Magyarországhoz csatlakozása által nyert alkotmányosságot örömmel üdvözli. {Éljenzés.) Semmi kétség, hogy az alkotmányos jogok között a választási jog a legeminensebb, legfontosabb, leggyökeresebb. Lehettek nálunk ott a határőrvidéken némely jobb törvények is, mint Magyarországon ; de az nem volt még, a mit a Magyarországhoz csatlakozása által nyert meg, hogy tudniillik a határőrvidéki nép részesülhet a magyarországi törvényhozásban és hogy Magyarország összes népeivel a törvényhozásban közös hazánk sorsa fölött határozhat. {Helyeslés.) Ez a különbség a volt katonai és a most polgárosított határőrvidék közt és ezt mindig örömmel és őszintén bevalljuk. {Helyeslés.) De, fájdalom, egyszersmind be kell vallani azt is, hogy a volt határőrvidék az alkotmányos életbe léptetésével Magyarország törvényhozásában azon fatális állapottal találkozott, miszerint az egész törvényhozás bizonyos átmeneti stádiumban van, a politikai törvényekre nézve pedig bizonyos habozás mutatkozik az előhaladás és hátrálás közt. {Igaz! a szélső bal oldalon.) Én legalább a szőnyegen lévő törvényjavaslatot az 1848-ki törvényekkel szemben, és szemben azzal, mit én ezen törvényhozásban a democratikus consequentiákra nézve föltalálni óhajtanék : nem haladást; hanem hátrálást látok. Nekem egyátalában ugy látszik, hogy az alkotott politikai törvényekben azon intentio mutatkozik, mintha az 1848-iki törvényhozás nagyon is messze ment volna és mintha már most hátrálni lenne szükséges. Én, tisztelt ház, ha nem is helyeselhetem ezt; de bizonyos, különös szempontból nagyon megmagyarázhatónak találom azt, tudniillik azon szempontból, mely jelenleg irányadó a magyarországi államfölfogással és azon szereppel, melyet a magyar nemzetiség ez államban magának tulajdonit. E tekintetben nagy a különbség azon mozdító eszme közt, mely az 1848-iki törvényhozásban volt, és azon mozdító eszköz közt, mely jelenleg irányadó. Legyen szabad az 1848-iki törvényhozásnak szellemét a választási törvényjavaslattal összeköttetésben, ép ezen különös magyar szempontból egy pár szóval jelezni. (Halljuhi) Semmi kétség, hogy az 1848-iki törvényhozás a magyarországi államnak természetét egészen megmásította. Az 1848-iki törvényhozás nem volt fokozatos fejlődés, nem volt fejlődésnek fokozata, hanem volt — úgyszólván — egy nagyszerű ugrás, a mennyiben az előbbi majdnem középkori, feudális, de mindenesetre eonservativ állam természetét egészen megmásította és egyszerre democraticus államot óhajtott teremteni. Ha Magyarország fokozatosan fejlődött volna: a continensen talán a legconservativabb állam lett volna; de semmi esetben sem lett volna az : a mi Angolország; mert Magyarországban soha sem volt meg az, mi Angolországban van, tudniillik a gentry. Nincs okunk búsulni, hogy Magyarország nem lett eonservativ állam; sőt okunk van nagyon is örvendeni, hogy Magyarország a democraticus államok sorába lépett. Én csak magyarázni akarom, hogyan történhetett az, hogy Magyarország egyszerre democraticus állammá alakíttatott át. Én annak indokát nem az