Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-261

261. országos ülés Julius 2. 1874. 189 nem olyan, mint azoknak, kik az államban szellemi és anyagi tőkék alapján jólétet élveznek; szükséges tehát, hogy ezeknek azon mérvben adassék meg a jog, a mint az őket megilleti. Ez. szerintem, csak a közvetett választási mód által történhetik; — mert ha az igazság tökélyét nem érhetjük is el: — ebből nem következik, hogy azt megközelíteni sem igyekezzünk. — Cukrue suum. Hogy én, tisztelt ház, javaslatomban fősúlyt fektetek az értelmiségre: ez, azt hiszem, nem sok bizonyításra szorul. Ha képzelünk egy államot, melyben csak egyetlenegy értelmes ember van : nézetem szerint, ez lenne jogosítva, és ennek lenne kötelessége választónak, képviselőnek, kormányzónak, szóval, saját és a tudatlanok érdekében mindennek lenni. Ezt ép oly természetesnek találom, mintha számtalan vak ember közt csak egy lenne, a ki lát: az lenne kötelezve a többit vezetni, a többiről gondoskodni; mert tagadhatatlan az, hogy a tudatlan embernek az értelmes ember a természetes gyámja. Én mostohának tartanám azt, a ki még éretlen gyermekére bízná annak saját fontos ügyeinek elintézését. Találjuk ezt néha oly mostoháknál, a kik kiskorú gyermekeik gyönge értelmével viszszaélni kívánván: ezen teendőknek bizonyos törvényes palástot akarnak adni, hogy azok gyöngéivel annál könnyebben visszaélhessenek. Az mondatik, tisztelt ház, hogy az értelem és vagyon kivívja magának mindig a felsőbbséget, a vezetést. Elismerem, a mig hozzá eszközük van; de azon eszközök, melyek erre használtatnak: nézetein szerint, olyanok, melyek eddigelé csak veszedelmeseknek bizonyultak, inert a tudatlan emberekre csak anyagi adományok vagy Ígéretek hatnak. Az is mondatik, hogy a közvetett választás nem szabadelvű. Néhány szóval bátor vagyok ezen tételt is megczáfolni; mivel tudom, hogy ez alapon sok megtámadásnak leszek kitéve. Azok állíthatják csak ezt, a kik a szabadelvüséget nem a czélban, hanem csak az eszközökben keresik. Tudom, hogy azok, kik azt hiszik, hogy privilégiumot bírnak a szabadelvüség meghatározására: sok egyéb téveszme mellett rendesen az átalános szavazati jogot szokták legszabadelvübbnek nyilvánítani. Én részemről ezt el nem fogadhatom. Hivatkozom e tekintetben azon tényre, hogy Napóleon, ki bizonyosan nem volt szabadelvű: hozta be azt. Láttuk annak szomorú következményeit Francziaországban és egyebütt is. Az átalános szavazati jognak egyszerű behozatala a zsarnokság legélelmesebb találmánya. Midőn, tisztelt ház, a zsarnok belátta, hogy az értelmiség megszaporodásának és emelkedésének következtében nem képes már visszaélni a nép egyszerűségével: akkor igyekezett az értelmiséget a tudatlanok által leszavaztatni. Kész szövetségesekre talált a demagógokban, szövetségesekre talált az ultramontanokban, a nemzetiségi túlzókban; átalában szövetségesekre talált mindazokban, a kik csak a tudatlan nép fanatismusától és félrevezethetésétől várják üdvöket, a kik csak azoknak vállain képesek hatalomra vergődni. (Mozgás. Ealljukl) Én szabadelvüséget csak az értelmes embereknél találtam ; a tudatlan, ha szerit teheti, zsarnok vagy annak vak eszköze. Mocsáry tisztelt képviselő úrral egyetértek abban, hogy a megvesztegetés ellen kell valami módról gondoskodni; de nem érthetek vele egyet abban, a mint ő arról gondoskodni kíván. Ö azt állítja, hogy azzal tegyük azt lehetetlenné, hogy a megvesztegethetők számát szaporítsuk oly nagyra, hogy senkinek ne legyen elegendő pénze őket megvesztegetni. Szerintem ennek következménye csak az lenne, hogy a dúsgazdagok kezébe kergetnénk a választókerületeket; mert csak azok volnának képesek azon nagyszámú választókat megvesztegetni; de ezenfölül reménylem, hogy nem szándékosan feledkezett meg Mocsáry tisztelt képviselő ur a megvesztegetésnek egy másik neméről, a mely nem pénzből, de ígéretekből áll. Képzeli talán a tisztelt képviselőtársunk, hogy ígéretekben sem lesz elegendő gazdag az illető, a ki megvesztegethető közönségre talál? Én is azt hiszem, hogy kell ezen helyesen fölismert baj ellen orvosságot találni; de én nem találhatom ezen orvosságot abban, a mit a tisztelt képviselő ur említett; én csak abban találhatom az orvosságot, hogy azoki kik tapasztalás szerint bármi irányban megvesztegethetők, fölizgathatok, vagy tudatlanságuknál fogva félrevezethetek: nem kell bízni az ország sorsát. Mert mig fog találkozni megvesztegethető: addig fog találkozni megvesztegető is, és hiába hozunk mi ezen törvényben bármennyi §-t annak ellenére, ha az a kettő egyetért: azt megakadályozni nem lehet máskép, mintha ezen a szabadságra veszedelmes elemet kizárjuk. E nélkül sírva ugyan, de meg fog kelleni válnunk attól, a mit oly hőn óhajtottunk: a parlamenttől, — az alkotmányos kormánytól; mert igy vagy az anarchiába, vagy az absolutismusba fogunk sodortatni. Már csak néhány szavam van, ez vonatkozik a titkos szavazásra. (Halljuk!) Talán meglepve fogja látni a tisztelt ház, hogy én a jelen törvényjavaslatnál a titkos szavazás ellen fogok szavazni. A titkos szavazás ellen fogok szavazni azért; mivel én veszélyesnek tartom azt akkor : mikor a választók nagy része tudatlan és értelmetlen; de megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartom, mikor az értelmiségre van bizva az ország sorsa. Az állami törvényszékre nézve szintén kell pár szót mondanom. Nem akarok én egy uj intézményt, a mely talán a hivatalnokok számát szaporítja, és belenyugszom abba, hogy a jelenlegi curia vagy sem-