Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-261
186 261. országos ülés Julius 2. 1874. Az alkotmánynak alapját a választási törvény, anyagát magok a választók képezik. Ha tehát valamely alkotmányos kormánj-zat huzamosabb ideig hibásnak bizonyult be, ugy a hiba a választási törvényben részletesen és szabatosan kimutatható, mert a kormánynak tettei a képviselőházi gépezet közvetítésével csak a választók értelmi és erkölcsi fokának mutatói. Érezvén a bajt, és az ok és okozat közti összefüggést a nemzet: örömmel üdvözölte a legmagasabb trónbeszédnek az e reformra vonatkozó igéretét és ime most előttünk fekszik egy ujabb csalódás az igen tisztelt minister ur novellaris javaslatának alakján. Azon tapasztalás, hogy azok, a kik hivatva lennének segíteni bajainkon, mindig találnak plausibilisnek látszó ürügyeket a gyökeres reformok előli kitérésre és valódi keleti fatálismussal várják a közeledő végveszélyt: oly lehangoló minden hazafira és különösen a parlamenti rendszer barátjának az elcsüggedés vagy elkeseredés áldozatává kellene lennie: ha nem jutott volna ezeknek is egy levél a reménynek örökké zöldelő fájáról. A tisztelt belíigyminister urnák novelláját és a központi bizottság munkálatát én ezen bajok gyökeres orvoslására elégtelennek tartom; pedig erős meggyőződésem, hogy ha nem vagyunk képesek gyökeresen orvosolui a bajt: ugy parlamentünk, ezután Mohamed koporsójaként fog a lét és nem lét esélyei között lebegni, és hazánk jóléte, fejlődése és jövője is csak a véletlenre lesz bizva. A tisztelt belügyminister ur csak foltozni kíván. Én a foltozásnak nem vagyok barátja és reménylem, hogy azután a tisztelt minister ur tapasztalásból szintén tudni fogja, hogy a foltozás majdnem annyi munkába kerül, mint az uj mű: folytonos javítást igényel és mégis mindig csak rósz marad, különösen, ha annak alapja, mint ezt belügyminister urnák beismerni méltóztatott: már magában véve hibás. Én a foltozást csak a szegénység által tartom menthetőnek, vagy indokolhatónak, és azért nem telietek kifogást az ellen, ha tekintettel jelenlegi pénzügyi viszonyainkra, államunk azon intézkedéseit foltozgatjuk, a melyeknek ujjálakitása sok pénzbe kerülne ; de nem helyeselhetem ez eljárást egy oly szellemű műnél, a melynek elkészítésére a meggyőződés bátorságán kívül csak józan értelem kívántatik. Mert nem tudom elhinni és nem akarom másokkal elhitetni, hogy már nemcsak pénzben, de értelemben is szegények vagyunk. Ez esetben tiszteit ház az irás szerint mienk lenne a menyeknek országa; de szerintem Magyarország, mint ilyen, megszűnnék a miénk lenni. A tisztelt minister urnák, azon indokolását, hogy tudniillik most uj választási törvényjavaslatot nem adhatott be, mivel adórendszerünk oly rósz, hogy még adócensus megállapítására sem használható: elégtelennek tartom; mert adórendszerünk minden hiányainak daczára, azt oly rosznak még sem tartom; de azért sem, mivel én az adócensust nem tartom az egyedüli és nem a fő minősitvénynek, melyre egy választási törvény alapitandó. De azért sem, mivel az által az eddigi távkor örökittetnék meg; mert a tisztelt belügyminister ur szerint addig nem hozható uj választási törvény : mig jó adórendszerünk nem lesz. De megfordítva a tételt, szerintem addig, mig jó választási törvényünk nem lesz: addig jó adórendszerünk sem lehet; mivel nézetem szerint jó törvények készítésére mindenekelőtt jó törvénykészitő gépezetet kell alkitanunk, csak ez biztosithatja parlamentünket. Ennek ez időszerinti legnagyobb ellensége: önmaga; mert ha nem akarunk illusioba élni tisztelt ház, ugy be kell ismernünk, hogy bármily biztositékokkal igyekezzünk is megtömni törvénykönyveinket: parlamentünk nem leend biztos, mig a czélnak nem fog megfelelni, mert bármi nagy telrintélyüek, hatalmasak legyenek is törvényeink, ezeknél sokkal hatalmasabbak a természet törvényei, melyeknek egyik §-a akként szól: hogy minden lény vagy alakzat csak addig él mig rendeltelését betölti. Tisztelt ház! Ki czélt akar, annak az eszközöket is kell akarnia. A tisztelt belügyminister urnák indokolását czáfolni talán fölös is, mivel én azt csak szavakkal czáfolhatnám; ő pedig azt már tényleg nálamnál sokkal erősebben érvvel és ténynyel czáfolja meg, a midőn az általa rosznak állított adócensusra alapitotta novellájának még azon minősitvényi szakaszait is, melyek az eddigi törvényekben más alapra voltak fektetve. S így ugy látszik, hogy a tisztelt minister ur adótörvényeinket olyanoknak tartja, mint a manna, a mely jó mindaddig mig reá a novella fektetendő, s ha akarja azonnal rosszá válik: mihelyt arra uj választási törvényt kellene alapítani. Nem akarok fegyvert kiovácsolni a minister urnák emiitett indokolásából a novella ellen; de egy kérdést még sem tagadhatok meg önmagamtól s ez az: mily színben tűnhet föl a minister ur előtt választási novellájának jósága, midőn az saját beismeréssé szerint nem egyéb, mint az általa hibásnak állított alapnak, egy, szerinte használhatlan folttali javítása? Én azt hiszem, ha a tisztelt minister ur e helyett uj gyökeres, elvekre fektetett törvényjavaslatot tett volna le a ház asztalára: nem tette volna ki magát azon ellenvetések vagy gyanusitásoknak, melyeket tegnap Mocsáry tisztelt képviselőtársam nézetem szerint hibásan, pártszempontbóli kiindulásnak nevezett. Elértem tisztelt ház előadásom azon pontjához, a hol szükségesnek tartom, határozati javaslatomat, melyet bátor vagyok a tisztelt ház asztalára letenni, fölolvasni. (Halljuk! Olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy képviselő-választási törvényünk közelismerés szerint az elméleti tudomány
