Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-261
261. ©rszágos ülés Julius 2. 1874. 183 És miért ezen jogmegszoritások ? és miért tervezik önök, uraim, mindezt? Azért, hogy egyrészt :saját hatalmukat továbbra is biztosítsák; másrészt az 1867-es egyezményt megörökítsék. A hatalom föntartására irányzott törekvés lehet jogosult, és lehet dicséretes. De hogy az legyen: szükséges, hogy az önzetlen és tiszta hazafiságon alapuljon, hogy azt a múltnak eredményei, a szerzett érdemek támogassák. Vajon hivatkozhatnak-e önök a múltnak eredményeire és szerzett érdemekre ? Ah! jobb, uraim, ha önök hét évi uralkodására fátyolt vetünk, legalább e pillanatban, elég sürüt, elég nagyot, hogy ezen emlékeztetésre netalán elhalványoló vagy elpiruló arczaikat eltakarja. Az alkotmány föntartására irányzott törekvés jogosult, sőt kötelesség; de ez csak azon alkotmány föntartásáról áll, a mely a nép akaratán alapszik, nem pedig az 1867-es egyezmény föntartásáról, melyet a nemzet többsége visszautasít. (Igás! a szélső bal oldalon.) És hogy ezen 1867-es egyezmény íöntartása vezérelte önöket e választási törvényjavaslat készítésénél: azt világosan elárulták a 71-ik §-al, melyet most három részre osztva a 97., 98., 99. §§-ok álarcza alá bujtottak. És azzal kecsegtetik önök magokat, hogy ily büntető határozmányokkal vissza fogják tartani a támadókat? Azt hiszik, hogy vissza fognak riasztani minket? Azok, kiket sem az ellenség fegyvere, sem a börtön szenvedései, sem a száműzetés keservei, sem a halálos ítélet nem ingatott meg, (Tetszés a szélső bal oldalon.) azok, uraim, nem fognak visszariadni sem az önök szakaszai, sem az önök királyi ügyészei, sem az önök bhái, s az önök börtönei előtt. (IIelyeslés a szélső bal oldalon.) És nem fog visszariadni senki, kinek kebelében férfi sziv dobog, és szivében hazaszeretet lakik, (ügy van! a szélső bal oldalon.) így gondolkozván ezen törvényjavaslatról, magától értetik, hogy azt a részletes vita alapjául el nem fogadom. A hibák, melyeket jeleztem, oly számosak, oly nagyok és oly természetűek, hogy azoknak a részletes vitánál való kiigazítása teljes lehetetlen. De nem fogadom el a törvényjavaslatot ezenkívül azért sem : mert én nem az 1848-iki törvény kiigazítását, hanem egy uj törvény alkotását óhajtom. Az 1848-iki törvényhozás kétségkívül roppant haladást jelez az előző időhöz képest. 1848 előtt, mint tudjuk, csak a kiváktságos osztályok birtak választó-joggal. A pozsonyi országgyűlés fölszabadítván a jobbágyokat százados bilincseikből, azoknak is egy részét bevette, — mint akkor mondani szokás volt, — az alkotmány sánczai közé. De azóta haladt a világ, uraim, s haladtunk mi is; az eszmék fejlődtek Európaszerte, fejlődtek nálunk is ; s ma már alig van — tegnap maga Beöthy Ákos áisztelt képviselőtársunk is azt elméletben elismerte,. — alig van, mondom, a ki az átalános szavazatot jogosultnak ne tartaná. A törvény, melynek alkotását óhajtom, az átalános szavazati jogra kell, hogy alapítva legyen. Tisztelt barátom Mocsáry Lajos tegnap tartott beszédében oly bőven, és oly kimerítően bizonyította be, hogy az átalános választói jog nemcsak hogy elméletileg helyes, hanem hazánk viszonyait tekintve is kívánatos, — hogy nekem a letarolt mezőn csak a böngészet érdeme, — ha ugyan érdem, marad fön. ö elmondta mindazt, a mit saját hazánk viszonyaira való tekintettel elmondani lehet. Legfölebb azon egy érvet hagyta fön nekem, melyet a protestánsok és a székelyek választói módjából lehet még az átalános választói jog mellett fölhozni. A protestánsok, mindkét hitfelekezetüek, századok óta gyakorolják az átalános választói jogot ; s én nem hallottam eddigelé senkit, bármely felekezethez tartozzék is: ki azzal vádolta volna ezen atyánkfiait, hogy e jogukkal visszaéltek, hogy azt a béke fölzavarására használták. A székelyek hasonlóképen még régibb idők óta vannak ugyanezen jog élvezetében, és én részemről nem emlékszem, hogy a Székelyföldön több rendetlenség fordult volna elő: mint bárhol másutt, sőt talán kevesebb. Beöthy Ákos tisztelt képviselőtársam tegnapi beszédében azon veszélyre figyelmeztetett minket, mely az átalános szavazati jogból az által származik, hogy az caesarismusra vezet. Caesarismusra vezet, azt mondja a tisztelt képviselő ur. A caesarismus tudtommal két helyen uralkodott. Rómában és Francziaországban. Azonban a mennyire én ismerem a történelmet: mindkét helyen az átalános választói jog ártatlan. Mi okozta Rómában a caesarismus fölülemelkedését? Egyrészt a folytonos háborúk, melyek mig a római polgárokat hazájuktól távol tartották, és őket a munkától elszoktatták: az otthon maradt családtagokat a nyomornak tették ki, és őket a prédából meggazdagodott patríciusok zsoldjába adták; másrészt épen innen eredt a szegénység, mely a polgárok függetlenségét annyira megsemmisítette, hogy azok nem lévén képesek többé önmagokat föntartani: mint cliensek a patríciusok szolgáivá sülyedtek. Nem az átalános szavazat tehát, hanem egyrészt a háborúk, másrészt a nyomor, az ínség; ez pedig csak nem elválaszthatlan az átalános szavazati jogtól. Francziaországban tanuja voltam a deczember 2-iki státus-csinynak, és figyelemmel kisértem az eseményeket, melyek azt előidézték. Minek lehet tulajdonítani Francziaország azon szerencsétlenségét, hogy a köztársasági kormánytól megfosztva, egy harmadik Napóleonnak zsákmánya lett ? Nem az átalános szavazati jognak; hanem egyrészt azon tulkapásoknak, azon véres orgiáknak, a melyeket magának a
