Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

260. országos ülés Julius 1. 1874. 357 •ezen szempont alá esik, mert az, mint novelláris törvény csak annyiban veendő bírálat alá, a mennyiben .a régibb állapotok módosítását és kiegészítését ezélozza. A kérdés tehát az : megfelel-e ezen törvény a jelen alakban és szerkezetében Magyarország speciális viszonyainak, s javitja-e? és mennyiben a választási ügyre vonatkozó régibb törvényes intézkedéseket? Első pillanatban talán különösen fog hangzani a, kérdésnek ily merev modorú fölállítása; különösen hangzik talán az, hogy akkor, midőn egy rég óhajtott intézkedés létrehozataláról, különösen a választási törvénynek oly sokszor sürgetett revisiójáról van szó : bennünket ne a gyökeres átalakítás eszméje vezessen, hanem a javítás munkája foglalkoztasson. És bár tartok attól, hogy a tisztelt háznak igen sok tagja a föladatnak, a jelzett kereten beíőli megoldását nem tartja egészen helyesnek és kielégítőnek ; mégis ki merem mondani azt, hogy mi az idő szerint alig tehetünk egyebet, minthogy az 1848: V. törvényczikk módosításával és kiégiszitésével foglalkozzunk. Nem tehetünk egyebet azért, mert nekünk, fájdalom, még a választási törvény átdolgozásával és a helyzet nehézségével kell küzdenünk. A statistikai adatok hiányai, adózási viszonyaink rendetlensége mind megannyi és oly akadályok, melyeket a jelen pillanatban sem a kormány akarata, sem a tisztelt ház bölcsessége elhárítani nem képes. Ezen nézetből indult ki az osztályok többsége, igy fogta föl a helyzetet a központi bizottság akkor: midőn a belügyminister által beterjesztett törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Elfogadta ezt azért, mert a törvényjavaslat kiindulásában irányul az 1848. választási törvényt vette, tehát azon alaphoz ragaszkodott és alkalmazkodott, a melyen egyedül lehet — nézetem szerint — Magyarországon ma, egy, a viszonyoknak megfelelő czélszerü választási törvényt alkotni. Elfogadta a törvényjavaslatot még azért, mert annak elveit nagyban és egészben magáévá tette, s mert annak szövegét az osztályok többségének megállapodása szerint átidomithatónak, átdolgozhatónak tartotta. Természetes, hogy a központi bizottság ezen nézetből indulva ki: mindenütt ott, hol az eredeti törvényjavaslaton változtatott: a lehetőségig igyekezett az 1848. törvény szelleméhez alkalmazkodni. Alkalmazkodott ahoz annyira, hogy, eltekintve az 1848. törvények érvényben maradt szakaszainak a szövegbe való fölvételétől, több esetben az eredeti, a kormány által beterjesztett törvényjavaslatnak egyes §§-ai helyett az 1848. törvény intézkedéseit állította vissza, s annak illető szakaszait vagy szószerinti szövegben vette át, vagy pedig azokat annak szelleméhez képest módosította. A választói jog megszabásánál gondosan kerülte a központi bizottság az adónak egy meghatározott összegével való praecisirozást, és e helyett inkább az adó alapját, az adó tárgyát jelölte meg. Ezért fogadta el az urbériség nem létezése esetén az 1

/

i telekhez való alkalmazkodást; ezért változtatta meg az eredeti törvényjavaslat intézkedését a házbirtokra vonatkozólag, és fogadta el a házbér vagy házosztály adó helyett az 1848-iki értéknek a mai árviszonyokhoz való aequiparalását, és ennek következtében a három lakrész eszméjét; ezért változtatta meg a föld vagy tőke alapján a belügyminister által beterjesztett törvényjavaslatban megállapított 10 forint 50 krajczárnyi adócensust, s helyezte a jogosultságot a 100 forintnyi tiszta jövedelem alapjára; sőt ezen irányban tovább menve, a kereskedelmi, ipar- vagy gyártelepnél, sőt rendezett tanácsú és szabad királyi városokban még kézműveseknél is az eredeti törvényjavaslatban megállapított 10 forint 50 krajczárnyi adócensus helyett az adó alá bevallott 105 forintnyi tiszta jövedelmet fogadta el a választási jog alapjául. Ugyanazon indokból mellőzte az eredeti törvényjavaslat azon intézkedését is, a mely kis és nagy községekben a kézművesekre nézve az 5 forintnyi adókulcsot veszi alapul, és állította helyre az 1848-ki törvény idevonatkozó intézkedését, az egy segéddel való folytonos dolgozást. S tette ezt az osztályok többsége és a központi bizottság azért, mert minél alaposabban és komolyabban foglalkozott a jogosultság kérdésének megoldásával és szabatositásával: annál inkább azon meggyőződésre jutott, hogy Magyarországon ma még az adónak egy meghatározott öszszege a választói jogosultságnak maradandó, és a. jövőben is biztosan föntartható alapját nem képezheti. Hogy kimutassam azt, hogy az 1848-at véve; alapul, egy meghatározott adócensus elfogadása által mennyi ellentétes esetek merülnének föl : csak egy példát kívánok fölhozni, nevezetesen azt, hogy ha \ az eredeti törvényjavaslatban kézművesekre megállapított 5 forintnyi adócensus fogadtatnék el: akkor az 1873 : VII. törvényczikk 4. §-a d) pontja szerint falusi községekben legtöbb oly kézműves jutna be a választók névsorába, a ki üzletét segéd- \ munkás nélkül üzi ; tehát bejutnának oly egyének, kiknek az 1848-iki választói törvény választói jogot / nem adott; nem adott azért, mert önállóság és tár- f sadalmi állás tekintetében valószinüleg nem tartotta oly egyéneknek, kikre a polgári jogoknak ezen fontos nemét az állam-érdek veszélyeztetése nélkül, hozni lehetne. így gondolkodtak, tisztelt ház, az 1848-iki törvényhozók. Pedig azok a lelkesültség első pilla-