Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

158 260. országos ülés Julius 1. 1874. natában alkották ezen törvényt. Mi azóta, tisztelt ház, sok szomorú csalódáson és sok keserű tapasz­taláson mentük keresztül; nekünk kétszeres okunk van meggondolni azt, hogy e tekintetben mit cse­lekszünk, és miképen intézkedjünk. Megengedem, tisztelt ház, azt, hogy azon urak, kik a választói jognak minden áron való kiterjesztése mellett foglalnak állást, hogy azok nem helyeslik ezen fölfogásokat; a központi bizottság azonban nem ezen urak álláspontját foglalta el, s e szerint nem tehetett egyebet, mint azt, hogy az 1848-iki törvényt ugy értelmezte, a mint azt annak szelleme és betűje szerint értelmezni lehet és kell; tudniillik, hogy he­lyezte a jogosultságot a vagyonosságnak egy bizo­nyos fokára, es kötötte azt a vagyon egy bizonyos mértékéhez. Ott van az 1848-iki V. törvényben az ] /4 telek, a 300 forint értékű ház és a 100 fo­rintnyi tiszta jövedelem. Ezek mind olyan quali­íicatiok, a melyek az akkori viszonyok között a vagyonosságnak, a jóllétnek, hogy ugy mondjam: a társadalmi állásnak bizonyos fokát képviselték, és csak a vagyonosabb polgárok között voltak fölta­lálhatók. Mindezekből látni méltóztatik, hogy a központi bizottság ott, a hol a jogosultság kérdéséről volt szó, különösen ügyelt arra: hogy a választói jogot meg ne szorítsa ; de azt ki se terjeszsze ; és tette ezt azért, mert nem tartotta czélszerünek egy no­velláris törvény alkotásánál igy mellesleg megoldani azon kérdést, mely a választói jog legfontosabb kér­dése ; azért gondosan kerülni igyekezett minden oly intézkedést, mely e tekintetben az akkori törvény­hozás intézkedésének vagy akaratának eléje vágott volna; nem tartotta czélszerünek azért, mert a cen­sus megállapításához sem a kellő statistikai adatok nincsenek kezeinkben, de másrészt a census meg­állapítása esetén annak állandósága, maradandósága iránt,' törvényünk biztosítékot nem nyújthatnak. Hogy azonban a megállapított elvek keretén belől, a mai viszonyok s a viszonyok időközbeni fejlett­ségére különösen tekintettel volt a központi bizott­ság : mutatja azon körülmény, hogy az eredeti ja­vaslatnak a kereskedelmi, ipar és egyéb üzleti ágak időközben kifejlett számos nemeire vonatkozó intéz­kedését elvben elfogadta. Legczélszerübben vélte azonban a kérdést akként megoldani, hogy mindezen esetekre nézve az első osztályú jövedelmi adó alá sorolt egyénekkel az adó alá bevallott 105 forintnyi tiszta jövedelmet fogadta el a jogosultság alapjául. Hogy miért tért el a központi bizottság ezen több intézkedéseinél, annyi következetességgel keresztül vitt 105 forintnyi tiszta jövedelem eszméjétől az állami és magánytisztviselőknél: ennek indoka abban található föl; mert ezen egyéneknél az önállóságnak és műveltségnek egy bizonyos fokát kell keresni, oly fizetési minimumot kell tehát megállapitni, a mely ezen kérdésekre nézve bizonyos garantiákaí nyújt, de a melyek különben vagyonosság és hogy ugy mondjam, megélhetés dolgában is megfelelnek a többi jogosultak vagyoni viszonyainak. A névjegyzék összeállításánál . ügyelt a köz­ponti bizottság arra, hogy azon sokféle kijátszá­soknak, a melyekre nálunk fájdalom annyi hajlam mutatkozik, a lehetőségig elejét vegye: ezért akként intézkedett, hogy a névjegyzék összeállításánál min­dig az illetőnek előző évi adója vétessék tekin­tetbe és jogosultságot senki más ne nyerhessen, ha csak már az előző évben legalább annyi adóval megróva nem volt: mint a mennyi a törvény e te­kintetbeni kívánalmának megfelel. Van ezen intézkedésnek egy erős gyakorlati indoka; az tudniillik, hogy a központi bizottság, az eredeti törvényjavaslattól eltérőleg, a névjegyzék összeállításának idejét Julius helyett május első napjaira helyezte át, tehát ezen időre, midőn még az adókivetési lajstromok nagy részben munkában vannak, és el nem készültek. Ezen intézkedés által elejét kellett venni azon bajnak, mely abból eredne, hogy a névjegyzék összeállítása esetleg két külön­böző év adózási lajstroma alapján, tehát nem egy­öntettileg nem egyenlő alapon állíttatnék egybe. A közös birtoklás eseteire figyelmet kellett a bizottságnak fordítani, mert ezen birtoklás esetei Magyarországon még ma gyakoriak. Továbbá tekin­tettel kellett lennie a telekkönyvi eljárásnál fölme­rülhető nehézségek elhatáritására, melyek a gyors birtokváltozások eseteiben a jog bebizonyításánál fölmerülhetnek. A disqualificatio eseteit, gondolom, ismeri a tisztelt képviselőház a jelentésből s gondolom, nem ellenzi azokat. Van azonban az idevágó §§-ok­nak egy pontja, az ötödik pont, melyet megemliteni kívánok. A mint tudom, a javaslatnak ezen pontja egyike a nehezteltebb pontoknak. Sejtette azt a központi bizottság, hogy ezen pont intézkedése el­len igen erős, igen éles támadások fognak intéz­tetni ; azonban oly erős érvek szólnak ezen intéz­kedés fölvétele mellett, hogy azt a központi bizott­ság a törvényjavaslatba mulhatlanul fölveendőnek tartotta: fölveendőnek azért, mert nem akarta en­gedni azt, hogy elég legyen csak adót vallani be ; azonban a dolog másik nehezebb részét tudniillik a fizetést nem teljesítvén, még is, vagyon nélkül — te­hát igaztalanul jogot nyerni lehessen. Föl kellett tehát venni ezen intézkedést minden szigora da­czára is, föl épen a jogosultak érdekében. Érezte azonban a központi bizottság, hogy ezen §. intézke­dései egész merevségökben alkalmazva némely eset­ben tul lőnének a czélon; azért, tekintve az adóhát­ralékok halmozottságát és azok természetét, az itten fölmerülhető bajok orvoslását a 108. §-ban igye­kezett keresni.

Next

/
Thumbnails
Contents