Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-259
lés juuius 27. 1874. 1*8 259. országos ül & törvénynek engedelmével másnak adta tőkéjét, most utólag a törvényhozás rendeleténél fogva kevesebbel kell megelégednie; vagy ha nem fog is megelégedni, tartozik azt tovább ott hagyni, és pénze fölött nem rendelkezik egy esztendeig; ez, tisztelt ház, oly elv, a mely a tulajdon és a szerződés szentségével is ellenkezik. Ha a szerződésben ki volt kötve a fölmondás lehetősége, s ha mi kimondjuk, hogy az nem áll: akkor oly elvet mondunk ki, mely minden művelt törvényhozás azon alap elvével, hogy pacta pacisceutibus legem ponunt ellenkezik. Századokon át hazánkban arra nem is kellett törvény, a szokás szentesitette, és midőn ama a XV. század törvénykönyvében kimondatott, secundum quis se obligaverit. ita justitiam accipiat: nem is tartották szükségesnek kimondani azt, hogy a szerződést meg kell tartani, s mi a szerződés megtartása alól föl akarjuk menteni az adósokat egy egész esztendőre, és egy év múlva mi fog történni, midőn tömegesen fölmondják a tőkét? Fog-e valaki az ország hitelében bizni, a mely a kötött szerződések megmásitásával intézkedik a hitelezők kárára. Ez oly intézkedés lenne, mely nemcsak a magán-, hanem a közhitelt is veszélyeztetné; nem más, mint moratórium, ámbár más neme, mint a minőt Solymossy képviselő ur indítványozott. Ismét egy oly törvényjavaslattal állunk szemben, a hol, úgyszólván, a sziv az észszel küzd. Ha szivünk sugallatát követnők: akkor kezet fognánk Nagy György képviselő úrral; ha az észnek rideg tanácsát követjük, a mint követni kell: akkor el nem fogadhatjuk. Igen szépen mondotta ezt ama jóslói ihletű könyvében Széchényi: „ kis nép is, ha országos dolgokban értelmét követi: nagygyá lehet; nagy nép is, ha érzelmei után indul: megsemmisül.'' Ily kérdésekben nem az érzelem, nem a sziv sugalma; hanem az ész és törvényhozói politika irányadó, és mivel ennek elvei szerint én azt tapasztalom, hogy az 1-ső §-ban foglalt intézkedés czélra nem vezet, mert nincs kellő sanctio, és a 2-ik §-ban foglalt sanctio elégtelen, mert az kikerülhető a tőkék fölmondása által, a harmadik §., mely a tőkék fölmondását egy évre tiltja, igazságtalan, hitelviszonyainkra vészt hozó : azért én az indítványt részemről el nem fogadhatom,és azon elvnél fogva: bonum commune est nobilius particulari, a törvényjavaslat tárgyalását részemről nem tartom elfogadhatónak, és kérem a tisztelt házat : méltóztassék attól elállni, és ezen törvényjavaslatot az osztályokhoz nem utasitani. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt ház! Nagy György képviselő benyújtott törvényjavaslatára nézve indokait előterjesztvén, a ház van hivatva határozni afölött: kivánja-e a törvényjavaslatot az osztályokhoz tárgyalás végett utasitani, vagy sem. A kik a törvényjavaslatot tárgyalás végett az osztályokhoz kívánják utasitani: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem kívánja az osztályokhoz utasitani. Következik a mentelmi bizottság jelentése Eder István kiadatása tárgyában. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a mentelmi bizottság jelentését.) Bésán Mihály előadó: Tisztelt ház! (Fölkiáltások : Szavazzunk!) Azon esetben, ha nem kivan senkisem szólni, elállók a szótól; azonban, ha valaki szólni ^akar: én is élek szólási jogommal. Lázár Ádám: Tisztelt ház! Miután ellen-inditványt szándékozom beadni, mindenekelőtt bátor vagyok kérni a mentelmi bizottság előadóját, hogy, miután a mentelmi bizottságnak ezen ügyben hozott határozatára két okmány szolgált alapul, tudniillik a curiának idézett határozata, és a királyi főügyész megkeresése, mely előzetes tárgyalás végett a mentelmi bizottsághoz utasíttatott : méltóztassék ezen két okmányt fölolvasni, mert ehhez képest fogom indokolni ellen-inditványomat. Bésán Mihály előadó (olvassa a királyi curia végzését.) 205/b. 1874. Ő felsége a király nevében. A magyar királyi curia, mint legfőbb ítélőszék, több rendbeli sikkasztás és csalás bűntettével vádolt Eder István ellen Csongrádmegye fönállott törvényszéke előtt, a megyei tiszti ügyész által 1865. november 3-án 1009. sz. a. indított, — s az 1869. évi január 26-án 593. sz. a. kelt végzéssel a rendszeres fenyítő vizsgálatnak elrendelése után, az időközben életbe lépett szegedi királyi töi vényszék által 1872. február 27-én 77. sz. a. a királyi ügyészség hozzájárulásával folytatott bünvizsgálati ügyet, melyben a szegedi királyi törvényszék vádlott részéről a bünperben követett eljárás ellen 1872. május 8-án 910. sz. alatt bejelentett semmiségi panaszt, — valamint az azt visszautasító 1872/910. sz. a. kelt végzés ellen beadott föllebbezést 1872. Julius 24-én 1232. sz. a. kelt végzésével visszautasította, s ezen végzéseket, nevezett vádlottnak fellebbezése következtében, a pesti királyi Ítélőtábla 1873. márczius 8-án 3111. sz. a. kelt végzésével helybenhagyta; ezen végzés ellen nevezett vádlottnak 1873. november 1-ső napján 5278. sz. a. benyújtott további fölíebbezése folytán 1874. évi január hó 26-ik napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Tekintve, hogy vádlottat, mint köztudomás szerint országgyűlési képviselőt, az országos képviselőház e részbeni határozataival föntartott törvényes gyakorlat szerint, de az 1867 : XII. törvényczikk 47. §-a értelmében is mentelmi jog illeti, s e szerint vádlott ellen a vizsgálat csakis az országos képviselőház engedelmével lehetvén folytatható, — mindkét alsóbb bírósági végzés föloldása mellett, az eljáró királyi törvényszék oda utasittatik, hogy, a
