Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-259
259. országos ülés jonius 27. 1874, 147 szorosan véve nem az igazságügy,ntm a jogügy keretébe tartoznak ; indítványok ellen, a melyek a közgazdászat körébe vágnak; de miután az arra vonatkozó javaslatoknak végrehajtása az igazságügyministerre bizatik: néhány fölvilágosító megjegyzésnek kifejtése — ugy hiszem — az én föladatom, az én kötelességem. Teljesen elismerem és méltánylom azon érzelmeket, melyek a székelyhídi kerület képviselőjét ezen törvényjavaslat beadásánál vezették; teljesen elismerem intentioinak nemes irányát, azon irányát, hogy segítsen azokon, kik fölött megnehezültek az időknek viszonyai. Nem is akarom azt kétségbevonni, hogy az államnak bizonyos körülmények közt van joga, sőt hivatása a magánosok tulajdona fölött rendelkezni, ezt korlátozni: akkor tudniillik, midőn azt czéljai megkívánják. De sohasem lehet oly intézkedést javallani, mely, midőn az állam czéljainak meg nem felel: a közjóléínek czimén a közjólét alapján nem menthető, nem igazolható. Ilyen pedig a tisztelt képviselő urnák a legjobb szándékból és nemes intentioból eredt törvényjavaslata. Mit tartalmaz az ? Nem mást, mint kamatszabványt, kamatszabványt a jelzáloghitelre, s igy ki van téve mindazon kifogásoknak és nehézségeknek, melyek a kamatszabványra egyátalán állanak. Ha a hitelező 12°/ 0-nál többet másutt nem kaphat: akkor minek a törvény? Akkor fölösleges; akkor ugy is fogja adni. Ha pedig másutt többet kaphat: akkor a törvény oda fogja vinni őt, hogy ily jelzálogra ne adjon; tehát a helyett, hogy segítsünk a birtokoson: még ártunk neki: sőt még azon . eszköztől fosztjuk meg, melylyel eddig legalább élhetett. Hozzájárul még az, hogy valamint minden kamatszabványt: ugy ezt is ki lehet kerülni, kijátszani, nagyobb összegeket lehet lekötelezni, kamatokat be lehet számítani. Azt mondja a tisztelt indítványozó ur: akkor elveszti a jelzálog természetét, s azt hiszi, hogy az a kijátszásnak elejét fogja venni. Mit mond a mi régi törvényünk? Azt mondja: a ki a törvényesnél nagyobb kamatot vesz: elveszti a tőkét, elveszti kamatját, a föladó egyharmad részét kapja a tőkének, a kamatok elengedtetnek az adósnak. Azonfelül, ha be tudja bizonyitani, hogy nagyobb öszszegre kötelezte le magát: akkor még fogságra vagy pénzbirságra juxta prudens judicis arbitrium ítéltetik; ha pedig földmivelőveí alkudozván, netalán az évi termést venné meg, és ezen ürügy alatt pöröskednék: akkor azt nem is birói utón, hanem közigazgatási utón a szolgabíró intézheti el, és az ily viszonyt megsemmisítheti, az illetőket megfenyítheti. És ezen in theoria oly szigorú törvényeknek mi volt a praxisban eredménye? Nem voltak-e azok olyanok, mint azon töi vények, melyekről mondják, hogy pókhálóhoz hasonlítanak, melyben fönakad a légy, de minden más átszakítja ? Nem játszották ki azt folyvást? Azt hiszi a tisztelt indítványozó ur, mert a jelzáloghitelre szorítja és fönhagyja a hitel többi nemeire, a hol tehát szabad nagyobb kamatot követelni, most kevésbé fogják kijátszani? S azonfölül, ha pörre kerül a dolog: hol lesz a bizonyítvány? Legtöbb esetben azt elő sem lehet állítani. Nem tartalmaz-e az mintegy fölhívást az adózókhoz, hogy szükségben lévén, állítsa azt, hogy nagyobb kamat köttetett le: ha nem is köttetett le ? Nincs-e ezer és ezer példa, fájdalom, hogy egy követelést, egy világos adósságot az illetők megtagadnak csak azért, hogy időt nyerjenek: mert tudták, hogy utóbb bebizonyul, és lehetetlen lesz tagadni. S nem fogják-e ez expedienst fölhasználni? És mit fog ez eredményezni ? Azt fogja eredményezni, hogy az erkölcsös, becsületét őrző ember nem fog bocsátkozni ily üzletbe, a melyben magát ily veszedelemnek teszi ki; ellenkezőleg inkább más czélokra, más üzletekre fogja fordítani pénzét. És kik fognak maradni ? Azok az emberek, a kiknek mesterségek felebarátainak szerencsétlenségén gazdagodni; azok, a kikre nem lehet eléggé sütni az erkölcstelenség bélyegét, s a kiket, ha a törvénysujtó kezét ki is kerülik, megvetésünk utolér. (Tetszés.) Azt hiszi a képviselő ur, hogy ez által segíteni fog a törvényhozás a földbirtokosokon, ha őket teljesen ily emberek kezére juttatjuk? Pedig az lenne a következménye. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy minden törvényt, ki lehet játszani: akkor ne is hozzunk tehát törvényt. Oly törvényt ne hozzunk, melyről bizonyosan tudjuk, hogy azt mindig és mindenki büntetlenül kijátszhatja; vagy ha meg akarjuk büntetni : akkor még nagyobb bajt idézünk elő, és azt teszszük, mit a latin példabeszéd mond: medicina pejor morbo. Érzi azt a tisztelt képviselő ur, s érzelmétől vezettetve, egy harmadik óvszert talált föl. Érzi, hogy ha javaslata ma törvénynyé válik, fölmondják ma a tőkét mind azok, a kik azt nagyobb kamatra adták ki, mi által kifejezik azt, hogy hisz másutt még 12°/ 0-nál is többet kapnak. Ezt meg akarja akadályozni a tisztelt képviselő ur azzal, hogy ezen törvény meghozatalától számítandó egy év előtt nem szabad semmi adósságot, mely magasabb kamatlábra volt fölvéve, fölmondani: ha mindjárt rövidebb fölmondási határidő volt is, az adóslevél szerint kikötve. Itt jutunk azon ponthoz, hogy a tisztelt képviselő ur törvényjavaslata nemcsak czélszerütlen, hanem a joggal egyenes ellentétben áll. Ha mi azt mondjuk a tőkepénzesnek, hogy nem szabad pénzét kiadni, csak ennyi százalékra, s ha annyi %-ra kiadta: tudta a törvényt. De ha azt mondjuk, a ki 19*
