Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-233

233. országos ülés május 5. 1874. 141 Már pedig azt gondolom, hogy czélunk ezen tör­vénynyel nem az volt, mit előbb jeleztem; hanem, a mit utóbb voltam bátor mondani; azt hiszem tehát, hogy e pontnál meg kell a fogalmakat különböztet­nünk, miért is részemről bátor volnék javaslatba hozni, hogy a „testvérek" szó elé „továbbá", és „házastársak" elé „végül" szó tétessék. E módo­sítás foganatosításával tehát ezen pont így hang­zanék : „ a) föl- és lemenő ágbeli vérrokonok, továbbá testvérek és végül házastársak között kötött adás­tevési-, csere-, életjáradéki és kölcsönszerződések­nél, valamint egyéb okiratoknál, melyekben az emiitett személyek egymás irányában adósságot vállalnak. * Én azt gondolom: ez kellőleg megkülönböztetni fogja az eseteket, s alig lehetséges az, hogy e pont ily szövegezés mellett félremagyaráztassék. A mi az előttem szólott tisztelt képviselő ur­nák nézeteit illeti, én azon aggodalmakban nem osz­tozom Mit mondott a képviselő ur? Azt, hogy ezen szövegezés mellett aggodalmai vannak az iránt, hogy miután szerződések nemcsak írásban, hanem szóval is köttethetnek: mi történjék azon esetben, ha azok csakugyan szóval köttetnek. Én azt hiszem, hogy ezen szövegnek beveze­tése világosan gondoskodik ez iránt ezen esetekre, midőn azt mondja, hogy a fölsorolt jogügylet érvényes­ségéhez okirat kívántatik. (Vidlicskay közbeszól: Ez absurduml) Á mi az absurdumot illeti, az nagyon is a fölfogás dolga; mert ott, a hol arról van szó, hogy valamely jogügyletnél okirat kívántatik és ekkor azt mondani, hogy még ezenkívül szóval is lehet azt megkötni : fölfogásom szerint nem absurdum, hanem igen világos és egyszerű. A mi a második kérdést illeti, hogy a váltóval mi történjék, miután ezek is bizonyos kölcsönt fog­lalnak magokban: bátor vagyok megjegyezni, hogy nem tagadom, miszerint bizonyos kölcsönökröd váltók is állíthatók és állíttatnak ki; de azt tartom, hogy e fogalom alatt „kölcsönszerződések", oly köztör­tények alá eső kötések értetnek, melyek a váltót kizárják. Azt gondolom tehát, hogy midőn e szöveg azt tartalmazza „kölcsönszerződések", ezek alatt ^álíó semmi esetre sem érthető és nem értendő. A mi pedig azon észrevételét illeti a képvi­selő urnák, hogy mi értendő azon szerződések alatt, melyeket a vakok, olvasni nem tudó, siketek, vagy írni nem tudó némák és siketnémák élők közt iötnek: erre csak azt jegyzem meg, hogy ez fölfo­gásom szerint egy terminus technikus, mi a tör­vényben használtatik, és élők közötti szerződések között mindazon szerződéseket értjük, melyek nem a halál esetére vagy annak föltétele alatt köttetnek, hogy a halál bekövetkezik, hanem ennek kizárásával. Miután tehát én részemről ezen aggodalmakban nem osztozhatom, ezen §-t azon módosítással, melyet javaslatba hozni bátor voltam, ajánlom a tisztelt háznak elfogadásra. Pauler Tivadar igazságügyim­•lister: Horánszky képviselő ur által tett módo­sítást, a mennyiben az az első sorba ezen szavakat „továbbá" és „végül" kívánja fölvétetni, mint olyant, mely a szöveget világossá teszi : részemről teljes készséggel elfogadom. A mi Vidliczkay urnák azon aggodalmát illeti, hogy mi történik azon szerződésekkel, a melyek élők közt szóval köttetnek: erre az a válaszom, hogy az által, hogy a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat megkívántatik: meg van felelve a törvényben, hogy ez csakis okirat által történhetik. A mi pedig azt illeti, hogy az élő szóval kötött szerződéseket ki nem lehet zárni, erre azt felelem : hogy tökéletesen igaz, hogy azt nem lehet megakadályozni, hogy élő szóval ne lehesen szer­ződéseket kötni; de ennek az a következése, hogy ha az egyik fél a másik fél irányában tett igéretét nem teljesítené, a másik télnek nem lehet keresetet indítani a bíró előtt, minthogy a jogügylet érvény­telen, mert nincs közjegyzői okirat. A ki ennek ki akarja magát tenni: az köthet szóbeli szerződést; de ha közjegyzői okirat birtokában nem lesz, a másik fél irányában keresettel nem élhet. A mi pedig azon kifejezést illeti, hogy „élők közt," ez arra vonatkozik, hogy például midőn valaki in articulo mortis végrendeletet akar alkotni, azt más utón módon mint közjegyzői okmánynyal is tehesse. Ez tehát csupán inter vivos féle ügy­letekre vonatkozik, nehogy ezt értsék, hogy ha valaki fölteszem tanuk előtt, kik az ő nyelvét értik végrendeletet akar alkotni: ez módjában nem lenne, vagy, hogy ebből ki volna zárva. Justh *IÓ5Bsef: Azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat megalkotásának czélja az volt, hogy számos esetben egy harmadik személy rövidítésére és kijátszására czélzó szerződés megnehezittessék, vagy, hogy ily esetek legalább annyiszor ne ismét­lődjenek. De ezen eseteket én nem ugy érttetem mint Horánszky képviselő ur; hanem osztozom Vidliczkay képviselő ur nézetében, hogy a testvérek közti szóbeli szerződésen alapuló kötelezettségek, valamint a házas­társak köztiek is kötelező erővel bírjanak egymás irányában; de soha egy harmadik személy irányában. Ezt szeietném kikötni. S mivel ezt a törvényben nem látom megkülönböztetve: azért óhajtanám, hogy azt a központi bizottság még egyszer tárgyalná és világosabban szerkeszsze. Mert hogy én testvéremmel szóbeli szerződést ne köthessek közjegyzői közbenjárás nélkül: ez oly t megszorítás, mely csakugyan nevetséges.

Next

/
Thumbnails
Contents