Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-226

226. országos ülés april 24. 1874. 61 tóság gyakorlásával. Volt olyan, mely magát a közjegyzői kamarát akarta"; de legjobbnak látszott egy harmadik vélemény, mely vegyesen, mind a két elemből akarta azon hatóságot megalakítani, mert —• ugy mond — a bíráskodást nem birói elemekre bizni tiltja valamely — nem tudom milyen átalános — elv. Ellenben magára a királyi törvényszékre azért nem lehet bizni : mert ehhez oly külön szakismeretek kívántatnak, melyekkel, hogy a királyi törvényszékek tagjai bírjanak, azt kívánni nem lehet. És így alkotott oly félrendszabályt az igazságügyminister ur, mely által a bíróság felére már előre kimondta, hogy nem megbízható, a másik felére, hogy nem ért az ügyhöz. Engedelmet kérek, én találnék abban logikát, ha azt mondanók, hogy maga a királyi törvényszék gyakorolja a fegyelmi hstóságot, mert ez csak arra bízható. Találnék abban következetességet is, hogy maga a közjegyzői kamara gyakorolja, mert az ért hozzá. De, hogy olyan bíróságot alkossunk, melynek egyik feléről kimondjuk, hogy meg nem bizható; másikról, hogy nem ért hozzá: azt nem helyeslem; mert azonkívül, hogy veszélyeztetjük a királyi törvényszék tagjainak tekintélyét az által, hogy azt mondjuk, hogy nem értenek hozzá: veszélyeztetjük magát az ügyet, ha azt mondjuk, hogy a bíróság egy része nem megbizható. Tehát, ha elfogadhatnám is azon érvelést, mely szerint valamely, nem tudom, mely átalános elv tiltja nem birói elemekre bizni a bíráskodást, ebből nem azt következtetném, hogy ilyen vegyes bíróságot alkossunk; hanem, hogy magára a királyi törvényszékre bízzuk a bíráskodást. Ha pedig annyira meg volnék győződve arról, mint a minister, hogy a királyi törvényszék tagjai nem értenek közjegyzői dolgokhoz : még akkor is megfordítanám a dolgot, és csak olyan bíróságra bíznám az ügyeket, mely azokat érti; de félrendszabályt nem volnék képes elfogadni. Azonban, miután nem hiszem, hogy azokat a királyi törvényszéki bírákat kineveztetésök által valamely privilegizált szentlélek szállta meg, a mi mai halandó embernek nem adatik: a törvényszéki bíráknak sem adnám kezébe a szóban lévő hatóságot, értein azon elvet, hogy senki se vonassék ki az alkotmáiry elvei szerint rendes bírája elől. Midőn magunk választottuk biráinkat, az alkotmány tiltotta attól a haza polgárait elvonni ott. ,a hol az esküdtszéki intézmény átalában — és nem a sajtó-ügyre, mint nálunk — van behozva, ott az illető polgárokat elvonni az esküdtszék ítélete alól tiltja az alkotmányos elv. De, hogy micsoda elv tiltaná azt, hogy egy közjegyző, mint ilyen, és nem mint a haza polgára, a fegyelmi ügyekben a közjegyzői kamara ítélete alá bocsáttassák, én nem tu.dom. Azt mondják némelyek, hogy a közjegyzőknek biztonsága kívánja azt, hogy ne egészen az ő társaikra legyenek bizva; mert azok talán kenyérkereset irigységéből vagy gyűlöletből szigoruabbak lehetnek irántuk, mint mások. Én, tisztelt ház, ettől nem félek, mert a 191. szakasz gondoskodik a fölebbviteli bíróságról, mely a királyi legfőbb ítélőszék egyik tanácsából állana, a melyre tehát a közjegyzőknek semmi befolyásuk sincsen. Vegyük, tisztelt ház, a dolgot lélektanilag. Azt mondják, hogy ha csupán a közjegyzőkből állana a fegyelmi bíróság: akkor az kedvező lehetne a közjegyzőkre. Én ettől sem félek, tisztelt ház. Ha valóban az ő kezükbe lesz letéve a fegyelmi hatóság: én azt merem állítani, hogy az ilyen vegyes bíróságnál a két közjegyző nem fogja magára venni a dolognak ódiumát, hanem azt fogja mondani: ottan vannak a királyi törvényszék tagjai, ezek legyenek szigorúak, ők inkább föl fogják menteni collegaikat, és igy nem teszik magokat gyűlöletesekké, mert hiszen, van kire hárítani a gyűlöletet. A királyi törvényszék tagjainak szeme előtt pedig leginkább az fog forogni, hogy a közjegyző által tett károk reparáltassanak, tehát a közjegyzői testületnek, mint ilyenek becsületével nem sokat gondol, és igy a tulaj donképem' czél el lesz tévesztve. Röviden összefoglalva a mondottakat, azon meggyőződésemnek vagyok bátor kifejezést adni.- hogy ha mi a fegyelmi hatóságot nem bizzuk tisztán a közjegyzői kamarára: akkor előre el hibázzuk gyökerében ezen intézményt, és én azon esetben az egész törvényjavaslat ellen szavazok. Ennélfogva kérem a tisztelt házat, méltóztassék az általam elmondott okokból a 9-es bizottság különvéleményét elfogadni. Toszt Gyula előadó: Tisztelt ház! Én a fölhozott különvélemény ellenében a központi bizottság álláspontját fogom röviden jelezni. A kérdés egyszerűen az, hogy ha a közjegyző oly mulasztást vagy cselekményt követ el, mely törvény szerint fegyelmi büntetést von maga után : a fegyelmi büntetést a közjegyzői kamara, vagy pedig a törvényjavaslatban szabályozott vegyes bíróság szabj a-e ki'? A központi bizottság az utóbbi alternatívát fogadta el, és a fegyelmi hatóságot a vegyes bíróságra ruházta; mert azon nézetben volt, hogy a kartársi viszonyokból és kötelékekből keletkező számtalan és számtalan tekintetek az egyik vagy a másik közjegyzőt elfogultakká tehetik, és ez által ugy a közönség érdekeinek, mint magának az intézmény érdekének árthatna. (Helyeslés.) A központi bizottság tehát elfogadta ezen javaslatot, és concessiot vélt adni már a közjegyzői kamarának és karnak annyiban, a mennyiben a vegyes birósághoz két közjegyzőt vett be, kik a közjegyzői működés minden részleteit ismerik, és