Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-226
60 226. országos ülés aprü 24. 1874. vényjavaslat szerkesztőinek, mint a központi bizottság előadójának figyelmét. Tudniillik azon eset, midőn a közjegyző oly nyelven vesz föl okiratokat, mely nem az állam hivatalos nyelve, vagy melyen fölvenni nem bir jogosultsággal. Pedig, tisztelt ház, épen ezen eset az, melynél a visszaélés a legnehezebben megakadályozható, és hol a közjegyző a legnagyobb kárt teheti. Méltóztassék e szakaszt combinative a 7. és 68. szakaszok intézkedéseivel figyelembe venni. Ugyanis a 7. szakasz azt mondja: „hogy a közjegyző csak magyar nyelven szerkeszthet okiratot, és azokon a nyelveken, a melyekre külön jogositványnyal bir. A 68. szakasz azt mondja: hogy ha a 7. szakaszban elősoroltak ellenére vesz föl a közjegyző okiratot, az érvénytelen." Most vegyük azon esetet, hogy egy tót ember meghívja a közjegyzőt és végrendelkezni akar tót nyelven, mert például talán más nyelven nem tud. A jegyző elhallgatja előtte, hogy ő ezen nyelvre jogosultsággal nem bir, fölteszi a végrendeletet, és a tót ember meghal azon hitben, hogy rendelkezése érvényes. Azonban később kitűnik, hogy az okirat érvénytelen. Az ily esetről tehát, mely a legfontosabb dolgot tárgyazza: itt a büntető esetek között egy szóval sincs gondoskodva. Az volna tehát alázatos indítványom, hogy ezen 182. szakasz is utasittassék a központi bizottsághoz oly czélból, hogy gondoskodjék az általam előadott esetekre megszabandó büntetésről, és tegyen jelentést. (Helyeslés.) Toszt Gyula előadói Nincsen semmi ellenvetésem. Elnök: Méltóztatnak elfogadni ? (Elfogadjuk*.) Tehát a 182. szakasz a központi bizottsághoz utasitatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 183—189. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; továbbá olvassa a 190. szakaszt.) Matolay Etele: Tisztelt ház! A 9-ik osztály ezen szakaszhoz egy különvéleményt adván be, miután annak előadója távol van: bátor vagyok ezen különvélemény indokolására fölszólalni, és előre engedelmet kérek a tisztelt háztól, hogy néhány perezre igénybe veszem türelmét, mit annálfogva teszek, mert én, megvallom, hogy e szakasznak oly kiváló fontosságot tulajdonitok e törvényjavaslatban, hogy ha ezen szakasz a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatik el, ez — nézetem szerint — az egész intézményt gyökeresen elhibázottá tenné. A központi bizottság szövegezése szerint a fegyelmi hatóságot egy egyes bíróság gyakorolja, a mely öt tagból áll. Ezen öt tag közül kettő a közjegyzői kamarának tagja, kettő az ugyanott székelő kir. törvényszéknek tagja, elnöke pedig a kir. törvényszék elnöke. A 9-ik osztály különvéleménye szerint a fegyelmi hatóságot egyszerűen és tisztán a közjegyzői kamara gyakorolja, a királyi ügyész, mint közvádló szereplése mellett. A különvélemény indokolása, nézetem szerint r igen helyesen mondja, hogy szükséges ez azért, hogy a közjegyzői testület függetlensége, önérzete és a testületi szellem ébresztése, föntartása csakis igy lehetséges; szükséges azért is, mert habár a közjegyző ugy viselje is magát, hogy díszére váljék a társadalomnak, mihelyt ő azt tudja, hogy ez nem az ő érdemének tulajdoníttatik, de egy tőle idegen elem érdemének: bizonyosan csökkenni fog azon testületi szellem, és azon veszélynek leszünk kitéve, hogy az egyes közjegyzők kevésbé fognak ügyelni a magokviseletére, és .megromlik a testületi szellem és függetlenség bennök. Azt mondták némelyek, hogy ezen testületi szellemre és ezen önérzetre nincs szükség. Igen csodálom az ilyen érvelést; mert én azt hiszem, hogy ellenkezőleg arra oly szükség van, hogy ha nincs reménységünk azt fölébreszteni, és ébrentartani ezen közjegyző-testületben: akkor inkább hagyjunk békét az egész intézménynek. Azt is szokták mondani arra, hogy egy külön kasztszellemet ébresztene, mely a hazafiságot elfojtaná az illetőkben, és egy külön kaszthazafiságot teremtene. Megvallom, tisztelt ház, hogy ha lehetne ezen vádnak valami valószínűséget tulajdonítani: akkor már a tapasztalás által megezáfoltnak tekinteném ; mert sokkal inkább lehetne a mostani birói testületre nézve ilyent mondani, hol én legalább azt hiszem, hogy ha bár bíráink a hazafiság gyakorlatától maga a törvény által el vannak tiltva: azért azt, hogy bennök a hazafiasság érzete el volna fojtva, nem hiszem. Annál kevésbé lesz ez egy testületnél, mely kevesebb függésben van. A javaslat indokolásában maga a minister azt mondja, hogy szükségesnek látta a fegyelmi hatóságot magának a közjegyzői testületnek kezébe tenni le; mégis azért oly félrendszabályt alkotott, melylyel ugyanazt meghiusítja. Egy oly bíróságról, melyhez csak két tagot küld a közjegyzői testület, másik két tagja más idegen elemekből való és az elnök is, ugy, hogy közjegyzői kamara részéről kiküldött tagok örökös kisebbségre vannak kárhoztatva, csak gúnyból lehet mondani, hogy a közjegyzői testület kezébe van letéve a fegyelmi hatóság. De ez valóságnak be nem illik. (Helyeslés.) Azt mondja a ministeri indokolás, hogy a bekivánt vélemények háromfelé ágaztak. Volt olyan vélemény, mely magát a királyi törvényszéket vélte megbizandónak a fegyelmi ha-