Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-226
226. országos ülés april 24. 1874. 53 Egy párisi komoly napilapban „Le Temps", ha jól emlékszem, ápril 7-én Beust grófnak egy hivatalos levele jelent meg Metternich herczeg akkori osztrák-magyar nagykövethez a franczia udvarnál 1870. évi Julius 2 0-ki kelettel, a mely hivatalos jegyzékben a többi közt ezen tétel fordul elő : „Ismételje tehát 6 felsége ministerei előtt, hogy mi igéretünkhöz hiven, a mint ezek a muít évben mindkét uralkodó közt váltott levelekben le vannak téve, Francziaor^zág ügyét a magunkénak tekintjük, s fegyverei sikeréhez a lehetőség határain belül hozzájárulunk." Igaz, hogy a jegyzék további folyamában ezen segély-igéret puszta semlegességgé szállíttatik alá; de ez az 1869-ben kötött szerződést nemtörténtté nem teszi. Ezen hivatalos jegyzék hitelessége mindamellett, hogy azóta 17 nap múlt el: e mai napig kétségbe nem vonatván, valódinak vagyok kénytelen elfogadni. Nem fogom, tisztelt ház, ezen titkos szerződést érdemlegesen, annak anyagi oldalát tekintve, bizonylat alá venni; nem fogok rámutatni az esetleges háború iszonyuságaira Poroszország és talán Oroszország ellen. Nem fogom figyelmeztetni azon káros következesekre, melyeket egy ilyen háború ugy gazdasági, mint politikai tekintetben maga után vonhatott volna; mert akár győztünk, akár legyőzettünk volna, az hazánkra nézve csak vészthozó leendett: vereség esetében rajtunk is teljesült volna a vae victis; és ha győztünk, ha Ausztria győz: félek, hogy még azon csonka alkotmány is, a melylyel birunk, ismét megcsonkíttatott volna. A miért fölszólalok, az, hogy ezen hivatalos irat alaki alkotmányos oldalára hiyjam föl a tisztelt ház figyelmét. Az 1867: XII. törvényezikk, melyet én és barátaim eltöröltetni óhajtunk, de "melyet — a mig fönáll — a kormány végrehajtani fogadkozott, ezen 1867: XII. törvényczikkuek 8. §-a azt rendeli, hogy a nemzetközi szerződések, és átalánfogva a külügyek a közös külügyminister által a monarchia két állama kormányaival egyetérőleg, azok beleegyezésével vitessenek és intéztessenek. A kérdés tehát az : vajon ezen véd- és daczszövetség egyrészt az osztrák-magyar monarchia, másrészt Francziaország között az akkori magyar kormány tudtával és beleegyezésével köttetett-e, vagy sem? Ha nem: a felelősség pusztán az akkori külügyministert illeti; ha igen: a felelősség igen természetesen a magyar kormányra is háramlik. Ezen kérdés földerítése czéija mai interpellatiomnak, melyet ezek után bátor leszek fölolvasni. (Olvassa.) „Hajlandó-e a tisztelt ministerelnök ur magának tudomást szerezni és a tisztelt képviselőházzal közölni, vajon : 1. A gróf Beust akkori közös külügyminister által herczeg Metternich, azon időbeli nagykövethez a franczia udvarnál, 1870. évi Julius 20-án intézett és először a párisi „Le Temps" czimü, azután több, részint külföldi, részint magyar hirlap által közzétett hivatalos levél hiteles-e ? 2. Ha igen, — az ezen levélben említett és egyrészt az osztrák-magyar, másrészt a franczia udvar között 1869-ben kötött titkos véd- és daczszövetség a magyar kormány tudtával és beleegyezésével köttetett-e ? 3. Ez utóbbi esetben hajlandó-e a tisztelt ministerelnök ur a kérdéses szerződést a ház asztalára letenni ?" Kérem, méltóztassék ezen interpellatiot a távollévő ministerelnök úrral közölni; föntartva magamnak, hogy a nyerendő válaszhoz képest tehessek indítványt. Elnök : Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik a napirend, vagyis a közjegyzőkről szóló törvénj javaslat részletes tárgyalásának folytatása. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a IX. fejezet'106—110. §-kat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; szintúgy elfogadtatik a X. fejezet czime : olvassa továbbá a 111. §-t.) Lázár Ádám : Tisztelt ház! A közjegyzői intézmény behozatalának népszerűsítését, illetőleg az alkalmazandó egyéneknek nagyobb foglalkozását már megállapította a ház: a mennyiben az okiratolás igen terjedelmes szerkezetben elfogadtatott. Azt hiszem, hogy ez a jelenleg tárgyalás alatt lévő X-ik fejezet, a közjegyzői okiratok végrehajthatóságának körvonalozasa képezi a közjegyzői intézmény egyik legfontosabb ágát. a mennyiben, ha ez minél rövidebben, minél szabatosabban keresztülvitetik: nemcsak hogy megkedveltetheti az illetőkkel a közjegyzői intézményt; hanem a rendes, hosszadalmas, különösen az írásbeli eljárás fölött oly előnyt lesz képes fölmutatni, hogy ez által a közjegyzői okmányokkal követelendő igények rövidebb és biztosabb végrehajtásra számithatnak. Értem e czikk legfontosabb részét, az úgynevezett clausula executoriát. Ha már maguk az okiratok, melyeket a közjegyzők fölvesznek: nevezetes befolyással bírnak a perlekedésre, illetőleg annak egyszerűsítésére és némely vitás kérdések kikerülésére: ugy maga a végrehajthatási záradékkal ellátandó közjegyzői okirat kétségtelenül közvetve hatni fog arra, hogy ez által a felek igényeik kielégítését mielőbb és rövid utón nyerhessék. Részemről e czikkben épen oly intézkedést nem találok, melynélfogva ily záradék által ezen okiratok végrehajthatósága valódilag biztosíttatnék.
