Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

48 225. országos ülés april 23. 1874. s nem akarom, hogy a nép, mely terhekkel máris túlságosan sújtva van, ennek áldozatul ejtessék. Részemről a különvélemény ellen szavazok. (Helyeslés.) Vargics Imre: Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Szavazzunk! Eláll! Halljuk!) Méltánylással vagyok a tisztelt ház türelmetlensége iránt, és igy csak igen röviden fogok szólni, s ennélfogva a különvélemény részleteinek ellenzésébe nem is bocsátkozom. Steiger képviselő nr jogi alapokra kívánta fektetni érveit. Megvallom, hogy én jogi érveket tőle a különvélemény mellett nem hallottam fölhozatni; de továbbmegyek, és azt állítom, hogy föl sem hozhatott ily érveket, mert, mint Csemeghy tisztelt képviselő ur helyesen jegyzé meg: ezen kérdés nem jogi szempont alá esik, hanem tisztán a czélszerüség és kivihetőség kérdése. Mint említem, a tárgyalások előhaíadott volta iránti tekintetből csakis e szempontból kívánom a tárgyalás alatt lévő kérdés iránti nézeteimet előadni. Azt vélem, hogy mielőtt a közjegyzői kényszer behozatnék : még egy másik kényszert kellene behozni, oly kényszert, mely telekkönyvveinknek nemcsak rendbehozatalára, de rendbentartására is alkalmas. Ilyen a hagyatéki kényszer. 1860. óta nálunk hagyatékok hivatalos tárgyalása nincs előírva, s a hagyatékoknak csaknem 70—80 percentje nem tárgyaltatik le. Nem akarom állítani, hogy ez azon okból történik, mivel az illetők az örökösödési illeték fizetésétől kivannak menekülni; hanem le nem tárgyaltatnak különösen a kisebb hagyatékok azért, mivel az örökösök a hagyaték rendbehozásának költségeitől menekülni kivannak. így történik, hogy egyes községekben a birtokok 70°/

0-je még az előző birtokosok valamelyikének nevére vannak irva. Még egy körülményt vagyok bátor fölhozni, s ez a tagosítás folytán beállott változtatásokban áll. Én részemről a tapasztalásra, tehát tényekre hivatkozhatom, hogy a hol a tagosítás keresztülvitetett: a községeknek több mint felében a telekkönyvek nem felelnek meg a birtokváltozásnak, mert az uj telekkönyvek nem módosíttattak. Ennek következménye lett az, hogy a telekkönyvben X vagy Y föl van ugyan tüntetve mint tulajdonos; de az illető birtoktestek nem az ő. hanem más valakinek tulajdonát képezik. A különvélemény az igazságszolgáltatás emelése és a birtokviszonyok szabályozása végett kívánja a kényszert kiterjeszteni. Azt merem állítani, hogy a perek nem annyira a szerződések alaki hiányai miatt támadtak; hanem azért: mert a szerződések tulajdonkép nem azon tárgyra vonatkoztak, mely iránt a szerződés köttetett. Ez nem a szerződés írójának hibája, hanem a baj onnan származik, hogy a telekkönyv hiányos. Már most azon kérdés merül föl, hogy ha a kényszer kiterjesztetik annyira, hogy minden ingatlan átruházására vonatkozó szerződés a közjegyzőhöz utasittatik: képes-e a közjegyző az évek óta elhanyagolt telekkönyveket jobb állapotba hozni és a tényállásnak megfelelően rendezni? (Helyeslés.) Mindaddig, mig e részben a törvényhozás kényszer-eszközöket nem fog behozni : a közjegyző sem fog e részben javulást előidézni, és igy csakis azon következménye lesz a közjegyzői kényszer ily mérvű kiterjedésének, hogy épen azokat fogja nagyobb költséggel terhelni, kit kisebb birtoktestekkel bírnak, és kikre nézve a közjegyző szolgálatának igénybevétele fölötte terhes. Az hozatott föl ugyan, hogy ezek most is kénytelenek valakinek közreműködését igénybe venni. De e részben is agyakorlat mást mutat: mert ne méltóztassék azt hinni, hogy oly fekete az ördög, a mint festik. Az egyes adásvevési szerződések, melyek ily kisebb parcellákról szólnak : ritkán bírnak oly határozmányokkal és föltételekkel, hogy azoknak megírására különös jogiképességet meg lehetne kívánni. Ezen szerződési formák minden községben nyomtatva megvannak, benne van az eladási átruházás és átkeblezési engedély. Hogy ez nem eszközölhető, hogy az illető át nem irathatja : ennek nem ő az oka, hanem a telekkönyv rendezetlen állapota. Arra, a mit Steiger képviselő ur fölhozott, hogy ha valaki he nem számitható állapotban szerződést köt, hogy az ilyeneket meg kell előzni: erre nézve azt mondhatom, hogy azt nem a közjegyzői kényszer fogja megelőzni, nem az igazságügyminister olynemü törvényjavaslat beadásával, mely az ilynemű eljárást megelőzze; hanem a közoktatásügyi minister, a kinek az ressortjába tartozik. (Helyeslés.) Ily esetben, hogy ha valaki be nem számitható állapotban jogügyletet kötött: minden államban, hol félig meddig rendezett jogállapotok vannak, az érvénytelen. Erre nézve tehát érvet szintén nem hozok föl; átalában nézetem szerint azon czél, melyet a különvélemény elérni kíván, el nem éretik, e mellett az állampolgárok azon részére, a kiken különben segitni és kiadásaik terhén könnyíteni kellene, uj teher fog rovatni a nélkül, hogy azon czél eléretnék, hogy az egyes individium, ha elmegy a közjegyzőhöz ügyét elintéztetni, az oly értelemben megtörténjék, hogy a telekkönyvi átruházás eszközöltethessék. Ezen főokoknál és érveknél fogva, mellőzve a többi érveket, a melyek fölhozhatok, a különvéleményt el nem fogadom. (Helyeslés.) Eötvös Károly í Tisztelt ház! Az előttem mondottak czáfolatába bocsátkozni nem akarok; hanem mind a mellett egy pár körülményt, mely a dologhoz tartozik, s a mely nézetem szerint átalában még föl nem említtetett: óhajtanék fölemlíteni. Különösen megjegyezni kívánom mindenekelőtt azt, hogy a kényszernek azon fogalma, mely