Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés itt a tárgyalás alatt jeleztetett, nézetem szerint egészen más, mint az, mely a kisebbsigi véleményben kifejeztetett, hogy tudniillik a kisebbségi vélemény, azon kényszer föltételeit akarná megszabni, mely szükséges arra, hogy a telekkönyvi jogok átruházásaira szolgáló okiratok a telekkönyvnél alkalmasak legyenek arra, hogy azok alapján a telekkönyvben az átruházás megtörténhessék. Erre nézve a kényszer a telekkönyvi törvényben már meg van hozva, el vannak sorolva a föltételek, melyek szerint a telekkönyvi jogok átruházhatók. A kényszer tehát ma már fennáll; a kérdés csak az, hogy azon föltételek, melyek közt az átruházás lehető: megszereztessenek, s az okiratok ugy mutattassanak be a mint mi kívánjuk, a kik a kisebbségi véleményt pártoljuk. Mi a népnek, még a maga szűk látkörén tul is alkalmat akarunk adni arra, hogy az érvényes átruházásra szükséges föltételek ne hiányozzanak. Én csak egy körülményt hozok még föl, a melyről, már azt hiszem meggyőződött nem csak a ház, hanem az egész ország közvéleménye is, és az, hogy a bérreformok azon terén, a melyen eddig haladtunk, és alkotásaink eddigi irányában tovább haladnunk nem lehet. Az állam odáig jutott mind saját ügyeinek, mind pedig a az alatta álló társadalom ügyeinek vezetésében, azon az utón, melyen eddig járt, hogy azon tovább sokáig már nem mehet. Nekünk a belreformok tekintetében uj irányt kell fölvenni, nekünk az állani vezetése alatt lévő társadalom érdekeit s ügyeit akként kell vezetni, hogy az eléggé életerős, eléggé képes és gazdag legyen arra, hogy az államot, ha fön akarjuk tartani, annak erejével fön is tarthassuk. Ha mi társadalmi életünket átalában nem szabályozzuk, ha mi a társadalom megedzésére szolgáló intézmények fejlesztésén nem működünk közre: akkor ezen állam keretei meglehetnek ugyan, de tartalma, ép, egészséges társadalom, nem leend. Igen nagy, és gazdag tárgy lenne ez, és ha erre tekintünk, valóban az érvekből alig lehet kifogynunk, melyek arra irányulnak, hogy a mi helyzetünk tarthatlansága, jóvá, czélszerüvé alakításának szükségesége bebizonyitassék. De ezen téren szintén nem mehetek tovább miután az idő s a tárgyalás előre haladt; csak egy pár szóval még Francziaország példájára akarok hivatkozni. A 2 l-es bizottságban annak egyik kitűnő tagja a mostani igazságügyministernek egyik elődje összehasonlítást tevén Magyarország igazságügyi budgetje s a többi civilivizált államok igazságügyi budgetje közt, a többi közt azon észrevételre jutott, hogy Francziaország igazságügyi budgetje lakosságának számára nézve kisebb, területére nézve pedig akkora mint a miénk s mind a mellett Francziaország igazságszolgáltatása a mai közönséges XÉPV. H. JTAPLÓ. 18™. X. KÖTET. april 23. 1874. 49 mértéket véve föl, mintaszerű. Tovább ezen tüneménynek vizsgálatába nem bocsátkozott, constatálta egyszerűen ezen statistikai tüneményt; de ha tovább ment volna ezen jelenség okainak vizsgálatában : valószínűleg rá jött volna azon körülményre, hogy épen azon intézmény, melyet mi is behozni akarunk : idézte azt elő, mert megteremtette a tulajdon jog biztonságát, okozván azt, hogy daczára az örökös államjogi változásoknak, ott a népnek fölfogása a tulajdonjogról soha nem változott, A mi őseink e kérdésben, különösen az ingatlan birtok átruházásának kérdésében, daczára annak, hogy a kor szabad elvű törekvééseinek élén állottak, a mi őseink, ezen kérdésben meglehetős gyakorlati álláspontot foglaltak el, és sem a nemesi sem a jobbágyi, sem a királyi városi birtokot felsőbb auctoritás nélkül átruházni nem engedek. Az örök vallomások intézményének behozatala, a jobbágyi telkekre az uri hatóság fölügyeleti jogának megállapítása, a királyi városi birtokok átruházásának kategóriái, mind ez azt mutatja, hogy a mi őseink nagyon belátták, hogy a társadalom erősségének alapját tulajdonképen a tulajdon jognak átruházási biztonsága képezi és ők gondoskodtak a kor akkori fejlettsége és bölcsességük szerint, hogy ezen biztonság megszereztessék. Közel három év tizede annak, hogy mi ezen irányból eltértünk; most alkalmunk volna egy intézményt behozni, a mely pótolná a hiányt, a mely voltaképen folytatása volna őseink practicus intézkedéseinek, alkalmunk volna az igazságügyi reform terén azt az intézkedést fölállitani, a mely az összeköttetést képezi a társadalom és az állam birói hatalma között; alkalmunk volna megvetni alapját a telekkönyvi intézmény decentralisatiójának; a mit annak fejlődési természete szükségképen megkövetel. Ha mi a közjegyzői kényszert még azon alakban sem fogjuk behozni, mint azt a kisebbségi vélemény behozni akarja : annak következése egyszerűen az lesz. ne ámítsuk magunkat, hogy ellensége lesz a gyakorlati életben a közjegyzőnek, minden ügyvéd, a ki véletlenül közjegyző nem lehet, pedig ilyen sok lesz, ellensége lesz minden községi jegyző, mert kenyér-keresetének egy jelentéktelenebb részétől lesz megfosztva, ellenség lesz minden olyan ember, a milyen nálunk sok van, a ki a nép fülébe való sugdosásból él, a mely részben politikai, részben társadalmi, részben juridikai természetű, ennek ellensége lesz mind ezen elem ; és ha mi ez intézménynek pár száz embert oda lökünk, hogy ezek tartsák fön ennek becsületét a jelenben és szerezzék meg fejlődési képességét a jövőre, de arról nem gondoskodunk, hogy a társadalom alsó rétegében működő, ezen hatalmas elem ellen őket megvédelmezzük : akkor hozunk ugyan be intézményt de,. 7