Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

46 225. országos ülés april 23. 1874. hogy főleg a kormánynak 1867. óta elkövetett visszaélése, az ügyvédi kart mennyire megmételyezték, sok embert a mennyiben sokat számlál az ügyvédi kar tagjai között, kik kegyelemnek köszönhetik a diplomát. Mert mindenkinek, a ki csak két- három iskolát végzett: megengedték az igazságügyérek a birói és ügyvédi vizsga letételét ugy, hogy kicsapott mesterek, Írnokok, községi jegyzők s zsandár-őrmesterek folyamodtak a gymnasiális s a jogi tanfolyamok elengedéséért, és különböző szolgálataik s toborzott pártfogóik oda segítették őket, hogy a legképezettlenebb emberek betolattak az ügyvédi karba. Ez okozza ezután az ügyvédi karnál mutatkozó s többek által jelzett proletariátust. Én csak Zalamegyéből is tudnék fölhozni több példát; különösen egyet arra is, hogy az illető egyén a falusi iskolák porán tul egyebet nem is ismert, s mégis szolgálatának, melyeket jelezni nem akarok: jutalma mégis az lett, hogy ügyvéddé avangiroztatott, s ráadásul tekintélyes birói állással is megajándékoztatott. Elismerem tehát az államtitkár ur azon kijelentését, hogy tudomány- és képzettség adja meg a tekintélyt ; de ne méltóztassék a kormánynak azt hinni, hogy ezen tudományt és képzettséget engedélyezni is lehet. Csak azt akartam megjegyezni; s midőn ezt teszem, egyszersmind az igazságnak akarok hódolni, és ki akarom jelenteni, hogy a jelenlegi igazságügyminister ur ezen lejtőn nem halad elődei példáján, és be kell ismernem, hogy ő már belátta elődeinek eljárásából merített tapasztalatok folytán, hogy a tudományt és képzettséget a ministeri omnipotentia nem adhatja meg. Belátta azt, hogy bizony nevetséges dolog lenne például, ha az igazságügyminister urat, kinek a világ nem ismeri hangja kiváló voltát, egyszerre valamely hires dalszínház első énekesévé tennék. Ugyanazért, tisztelt ház, hódolva ezen előttem megdönthetlen érvnek, hogy megbízható és képzett egyéneket oly számban, minőt a különvélemény szerint kellene fölállítani, Magyarországban egész biztossággal nem találnánk: a különvéleményt nem fogadhatom el, és a központi bizottság szövegezésére szavazok. Kasper Mihály Tisztelt ház! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatnak czétja az volna, néhány száz egyénnek kenyeret szerezni, és létezésüket a nép költségén biztosítani : akkor talán fölfogható lenne, hogy mirevaló a javasolt közjegyzői kényszer; de minekutána a törvényjavaslatnak czélja nem ez, hanem inkább az, hogy igazságszolgáltatásunknak előhaladását lehetősitsük, és túlságos mértékben terhelt bíróságainknak lehető könnyítést szerezzünk, és miután ezen czél minden kényszer nélkül is elérhető : egyátalában ki nem találhatom, miért kellene ezen kényszert a népre absolute föloctroyálni. A sok adó- és bírósági végrehajtók, az összezavart hagyatéki eljárás és több más elhibázott határozatok, melyekkel az uj polgári perrendtartás országunkat megáldotta, ezenkívül a rósz aratások és minden üzletnek átalános megakadása, mindez, mondom tökéletesen elegendő arra, hogy a népnek anyagi fölvirágzását hátráltassa, és bizony nem szükséges ezekhez még a közjegyzői kényszert is behozni, ha a nép adóképességét még tovább is föntartani kívánjuk. Alig kezdette belátni a falusi nép a behozott telekkönyvi intézménynek hasznosságát, már készek is vagyunk ezen előnynek haszonvételét a közjegyzői kényszer által megnehezíteni és csaknem lehetetlenné tenni; mert a hol a földbirtok ugy el van forgácsolva, mint például Erdélynek nagyobb részében, és hol a legtöbb vétel- és csere-szerződések rendszerint csak egyes földrészletekre terjednek ki, melyeknek az ára alig 10 — 20—40 forintot tesz: ott egyátalában igazolhatlan volna, a népnek még a közjegyzői és hitelesítő-kényszer vasjármát is a nyakára tenni, és őt — eltekintve a nagy költségtől — minden apróságért a közjegyző székhelyére 10—15 mértföldnyi utazásra kényszeritni. Én részemről tehát tökéletesen elegendőnek vélem, hogy a közjegyzői intézményt kényszer nélkül életbeléptessük, és annak használását a nép szabad akaratára bízzuk; meg vagyok győződve, hogy a nép mindenütt, hol az ügyvédek, községi jegyzők vagy zugirók által sértve érzi magát: önmagától fogja használni az intézményt; mert én legalább nem képzelhetem, hogy a nép még valahol oly neveletlen lehetne, hogy még saját érdekeit sem birná fölfogni. Ha itt-ott ily illetéktelenségek kerülnek elő, milyeneket Steiger képviselő ur elősorolt: annak nem lehet az a következtetménye, hogy az egész országot kényszer alá helyezzük; hanem azokat egészen más utón kell orvosoltatni, melyet Csemeghy államtitkár ur már részletesen előadott. Ennélfogva a különvéleményt el nem fogadhatom, és igen kérem, méltóztassék azt elvetni. Lázár Ádám : Tisztelt ház! (Szavazzunk! EMU!) Azt hittem, hogy mielőbb ezen 55-ik §-nak tárgyalásához kezdünk, az 54. §., melyben legelőbb van kimondva bizonyos ügyekre a jegyzői kényszer, elvileg tárgyaltatik és elfogadtatik; de miután ez függőben hagyatott, és beadott módositványnyal kapcsolatban a központi bizottsághoz utasíttatott, s így még mindig azon bizonytalansággal állunk szembe: vajon az 54. §. szerinti jegyzői kényszer elfogadtatik-e vagy nem? részemről a jelenlegi különvélemény tárgyát képező 55. §-t mintegy annak kifolyásául illetőleg a jegyzői kényszer továbbfolytatásául tekinteni, s megvallva az igazat, igen sze-