Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. 41 lehetett engem munkálkodásra buzdítani s figyel­meztetni. Egyébiránt én a központi bizottság javaslatát elfogadom és a különvéleményt nem fogadom el. (Helyeslés.) SchmauSZ Endre: Tisztelt hái! A ja­vaslat legfontosabb kérdésével állunk szemben. Fájdalommal tapasztalom azonban, hogy a külön­vélemény annyi védőre talál a házban, épen azért kötelességemnek tartom néhány szóval annak ellene nyilatkozni. Én a különvéleményt saját szavazatommal határozatra emelni nem akarom s nem merem; nem merem azért, mert az egyéni szabadságot és szerződési jogot annyiszor megköti, hogy azt, ugy hiszem a ma tényleg fönálló kötelmi jog s telek­könyvi rendelet megannyi szabályával szemben egy­átalában nem is lehet igy per tangentem egy egészen más törvénybe degradálni és hatályra emelni. De nemzetgazdászati tekintetben sem vagyok azon nézetben, melynek Steiger képviselőtársam adott az imént kifejezést; mert én, épen az ingó érték gyors forgalommal szemben nem akarnám az ingatlan forgalmat s hitelképességet még inkább csökkenteni az által, hogy egy ujabb kényszer applicatioja által a most is eléggé rósz s a tényleges birtok és tulajdonnak meg nem felelő telekkönyvek nem jobbá, hanem még roszabbakká tétessenek s ezzel az ingatlanok hitele nem nagyobb, hanem még kevesebb legyen. De az intellectualis erők tekintetében sem va­gyok Steiger képviselő úrral egy nézeten s én alig hiszem, hogy épen az általa fölhozott argumentum lenne képes az államtitkár ur által kifejezett ag­godalmát eloszlatni; nem hiszem pedig azért, mert igen nagy különbség van a közt, hogy mily mó­don hozatik be az intézmény; mert ha a kényszer fogadtatik el: mindenesetre sokkal több közjegyzőt s talán nyomban kell kinevezni; mig ellenben ha nem kényszer alakjában hozatik be : sokkal keve­sebb közjegyző kell. Nagy különbség van tehát a közt, hogy vajon 100—150, vagy 1000—1500-ra van-e szükség ; mert mig az előbbi számban igenis lehet jó közjegyzőt kinevezni: az utóbbi szám­ban föltétlenül gyöngébb és roszabb erőkkel is meg kellene elégednünk és épen ezért én az intellec­tualis erők hiányát szintén igen fontos indoknak tartom s kivált akkor, midőn ezen különvélemény, elfogadásával vagy el nem fogadásával állok szem­közt. Foglalkozom e kérdéssel annál inkább; mert épen a birói kinevezések körében tapasztalt nehéz­ségek eléggé igazolják mindenki előtt a ki azt ott ügyelemmel kisérte s kiséri ma is minden kinevezés alkalmával. De átaíában, ba azon indokok, melyek alapján a különvélemény be van terjesztve, elég nyomósak KfcPT.-H. NAPLÓ. 18S. X. KÖTBT. volnának is arra, hogy a különvélemény elfogad­tassák : nem hiszem, különösen azt, hogy azon ezélt, melyet az azt pártolók szem előtt tartottak, ezen különvélemény elfogadása által csak távolról is elérnéii. Nem azért, mert, ugy látszik — a mint azt különben Steiger képviselő ur be is vallotta, hogy városok, nagyobb községek vagy legalább oly helységek lakosai lebegtek az illetők szemei előtt, kik a telekkönyvi hatóság közvetlen szomszédságá­ban vannak, hol tehát majdan közjegyzői székhe­lyek közelében is lévén, igen könnyen közelithetik meg azokat, ezek tehát semmi egyéb fáradsággal, mint tisztán a telekkönyv közvetlen megszemlélése és a szerződés megkötése körüli fáradsággal lesz­nek igénybevéve s igy a díjszabály egyszerű téte­lével terheltetnek csak; pedig mi a dijszabást illeti ezt én is csekélynek hiszem; de az országnak négy ötödrésze nincsen azon szerencsés helyzetben, s e szerint, ha például, a különvélemény benyújtóinak föltevése szerint a telekkönyvi hatóságok székhe­lyein állíttatnak csak föl közjegyzőségek: akkor nem öt-hat, hanem sőt sokszor tiz-tizenkét mért­földről is kénytelenek a vidék lakosai bevándorolni a közjegyzőhöz, hogy egy ötven vagy száz forin­tos szerződést Írassanak; ily eladások a súlyos csa­pások által sokszor részletes eladásra kényszerült vidéki népnél nem tartoznak a ritkaságok közé, sőt igen gyakran fordulnak elő kivált most, midőn a parcelláris eladáshoz hatósági beleegyezés nem kell, s a nép szükségén fájdalom! csak ez által segít­het. Ha pedig figyelembe veszszük azt, hogy a köz­jegyző a hiteles okmányt csak is bizonyos előzmé­nyek után képes kiállítani; ha figyelembe vesszük azt, hogy nemcsak a telekkönyvi állapot ismeretét szükségli mindenekelőtt, hanem azonkívül az il­lető egyén, vagy egyének ugyanazonossága bebizo­nyitására is tanukat kell hozni, és pedig mentől ismeretlenebb és szegényebb valaki: annál távolabb­ról és annál többet; ha ebez még meggondoljuk, hogy igen sokszor fordulhat majd elő azon eset, hogy a közjegyző birói megbízásokban is elfoglalva lévén, nem állhat nyomban rendelkezésére az őt keresőknek, és ennek folytán a vidéki feleknek nem­csak órákat, hanem napokat is kellend tanúikkal egyetemben ott tölteniök, egy csekély értékről szóló adás-vevési szerződés kiállítása miatt: ugy be kell látnunk, hogy nem a díjszabás képezi tehát a költ­ségek nagyobb részét, hanem az ily járás-kelésből folyó költségek, melyeknek a felek bizonyosan sok­szor czéltalanul volnának kitéve. Ma is fönállanak bizonyos korlátozások, melyeket a telekkönyvi ren­delet szab meg; ha ezekhez még hozzáveszszük az dletékeket, melyek a lakosság vállaira nehezednek, valahányszor adás-vevés történik: ugy tessék elhinni, hogy ezek valódi indokai annak, hogy némiképen az indolentiának hozzájárulásával, mely ily esetekben 6

Next

/
Thumbnails
Contents