Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. 41 lehetett engem munkálkodásra buzdítani s figyelmeztetni. Egyébiránt én a központi bizottság javaslatát elfogadom és a különvéleményt nem fogadom el. (Helyeslés.) SchmauSZ Endre: Tisztelt hái! A javaslat legfontosabb kérdésével állunk szemben. Fájdalommal tapasztalom azonban, hogy a különvélemény annyi védőre talál a házban, épen azért kötelességemnek tartom néhány szóval annak ellene nyilatkozni. Én a különvéleményt saját szavazatommal határozatra emelni nem akarom s nem merem; nem merem azért, mert az egyéni szabadságot és szerződési jogot annyiszor megköti, hogy azt, ugy hiszem a ma tényleg fönálló kötelmi jog s telekkönyvi rendelet megannyi szabályával szemben egyátalában nem is lehet igy per tangentem egy egészen más törvénybe degradálni és hatályra emelni. De nemzetgazdászati tekintetben sem vagyok azon nézetben, melynek Steiger képviselőtársam adott az imént kifejezést; mert én, épen az ingó érték gyors forgalommal szemben nem akarnám az ingatlan forgalmat s hitelképességet még inkább csökkenteni az által, hogy egy ujabb kényszer applicatioja által a most is eléggé rósz s a tényleges birtok és tulajdonnak meg nem felelő telekkönyvek nem jobbá, hanem még roszabbakká tétessenek s ezzel az ingatlanok hitele nem nagyobb, hanem még kevesebb legyen. De az intellectualis erők tekintetében sem vagyok Steiger képviselő úrral egy nézeten s én alig hiszem, hogy épen az általa fölhozott argumentum lenne képes az államtitkár ur által kifejezett aggodalmát eloszlatni; nem hiszem pedig azért, mert igen nagy különbség van a közt, hogy mily módon hozatik be az intézmény; mert ha a kényszer fogadtatik el: mindenesetre sokkal több közjegyzőt s talán nyomban kell kinevezni; mig ellenben ha nem kényszer alakjában hozatik be : sokkal kevesebb közjegyző kell. Nagy különbség van tehát a közt, hogy vajon 100—150, vagy 1000—1500-ra van-e szükség ; mert mig az előbbi számban igenis lehet jó közjegyzőt kinevezni: az utóbbi számban föltétlenül gyöngébb és roszabb erőkkel is meg kellene elégednünk és épen ezért én az intellectualis erők hiányát szintén igen fontos indoknak tartom s kivált akkor, midőn ezen különvélemény, elfogadásával vagy el nem fogadásával állok szemközt. Foglalkozom e kérdéssel annál inkább; mert épen a birói kinevezések körében tapasztalt nehézségek eléggé igazolják mindenki előtt a ki azt ott ügyelemmel kisérte s kiséri ma is minden kinevezés alkalmával. De átaíában, ba azon indokok, melyek alapján a különvélemény be van terjesztve, elég nyomósak KfcPT.-H. NAPLÓ. 18S. X. KÖTBT. volnának is arra, hogy a különvélemény elfogadtassák : nem hiszem, különösen azt, hogy azon ezélt, melyet az azt pártolók szem előtt tartottak, ezen különvélemény elfogadása által csak távolról is elérnéii. Nem azért, mert, ugy látszik — a mint azt különben Steiger képviselő ur be is vallotta, hogy városok, nagyobb községek vagy legalább oly helységek lakosai lebegtek az illetők szemei előtt, kik a telekkönyvi hatóság közvetlen szomszédságában vannak, hol tehát majdan közjegyzői székhelyek közelében is lévén, igen könnyen közelithetik meg azokat, ezek tehát semmi egyéb fáradsággal, mint tisztán a telekkönyv közvetlen megszemlélése és a szerződés megkötése körüli fáradsággal lesznek igénybevéve s igy a díjszabály egyszerű tételével terheltetnek csak; pedig mi a dijszabást illeti ezt én is csekélynek hiszem; de az országnak négy ötödrésze nincsen azon szerencsés helyzetben, s e szerint, ha például, a különvélemény benyújtóinak föltevése szerint a telekkönyvi hatóságok székhelyein állíttatnak csak föl közjegyzőségek: akkor nem öt-hat, hanem sőt sokszor tiz-tizenkét mértföldről is kénytelenek a vidék lakosai bevándorolni a közjegyzőhöz, hogy egy ötven vagy száz forintos szerződést Írassanak; ily eladások a súlyos csapások által sokszor részletes eladásra kényszerült vidéki népnél nem tartoznak a ritkaságok közé, sőt igen gyakran fordulnak elő kivált most, midőn a parcelláris eladáshoz hatósági beleegyezés nem kell, s a nép szükségén fájdalom! csak ez által segíthet. Ha pedig figyelembe veszszük azt, hogy a közjegyző a hiteles okmányt csak is bizonyos előzmények után képes kiállítani; ha figyelembe vesszük azt, hogy nemcsak a telekkönyvi állapot ismeretét szükségli mindenekelőtt, hanem azonkívül az illető egyén, vagy egyének ugyanazonossága bebizonyitására is tanukat kell hozni, és pedig mentől ismeretlenebb és szegényebb valaki: annál távolabbról és annál többet; ha ebez még meggondoljuk, hogy igen sokszor fordulhat majd elő azon eset, hogy a közjegyző birói megbízásokban is elfoglalva lévén, nem állhat nyomban rendelkezésére az őt keresőknek, és ennek folytán a vidéki feleknek nemcsak órákat, hanem napokat is kellend tanúikkal egyetemben ott tölteniök, egy csekély értékről szóló adás-vevési szerződés kiállítása miatt: ugy be kell látnunk, hogy nem a díjszabás képezi tehát a költségek nagyobb részét, hanem az ily járás-kelésből folyó költségek, melyeknek a felek bizonyosan sokszor czéltalanul volnának kitéve. Ma is fönállanak bizonyos korlátozások, melyeket a telekkönyvi rendelet szab meg; ha ezekhez még hozzáveszszük az dletékeket, melyek a lakosság vállaira nehezednek, valahányszor adás-vevés történik: ugy tessék elhinni, hogy ezek valódi indokai annak, hogy némiképen az indolentiának hozzájárulásával, mely ily esetekben 6