Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

42 225. országos ülés april 23. 1874. népünknél fájdalom, igen sokszor tapasztalhatok, hogy ma a birtokviszonyok rendezetlenebbek, mint a minőknek azokat találjuk; de nem hiszem, sőt ellenkezőleg arról vagyok meggyőződve, hogy ép ha mi ezen kényszer-kiterjesztést fogadjuk el, hogy épen akkor a birtokviszonyokat, nem csak rendezettebbekké nem, hanem roszabbakká fogjuk tenni; rosszabbakká pedig azért: mert nemcsak az eddig fönállott, de sokkal több teherrel, és sokkal több nehézséggel kell minden egyes adás-vevést eszközlőnek küzdenie. Ha permissiv az intézkedés, azok, kik a közjegyzők közelében laknak: azt könnyen elérhetik, és az intézmény ezen előnyeit is tetszés szerint használhatják; de ne kényszeritsük azokat is. kiknek ez véghetetlen áldozatba kerül, arra, hogy az is ott kösse szerződéseit, kinek akár mert olyat olcsóbban szerezhet, akár a tárgy csekély értéke folytán, arra szüksége nincs. Csakis azért, mert Steiger Gyula képviselő ur szives volt fölhozni egy igen szomorú képet az ingatlanok vidéki adás-vevésére: tartom kötelességemnek, hogy én ismét egy másik de rendes képet hozzak föl. Uraim! Nálunk Bácsmegyében s ugy vélem, hogy széles ez országban mindenütt, hol rend van, a hol a községi és municipális törvény nem csak a papíron, de valóságban is végrehajtva van: ott a községnek élén megvizsgált jegyzők állnak, a kiknek vizsgájuk főkép a telekkönyvi rendeletre s a vele kapcsolatos szerződésekre is van kiterjesztve, a kik azonkívül az átruházások evidentiáját hivatalos kötelességből vezetik, a kik minden jogviszonyt első keletkezése- és fejlődésében, és kik minden embert úgyszólván születése óta ismernek, ne legyenek képesek az adás-vevési szerződések készítésében eljárni: azt, ugy vélem, senki sem hiszi, hogy pedig azok nem a korcsmákban, hanem a legnagyobb komolysággal a községi elöljárók jelenlétében szoktak mindenütt, hol rend van, köttetni: saját tapasztalatomból tanúsíthatom. Mindezek folytán határozottan merem állítani, hogy nem áll az sem, mintha az adás-vevési szerződések hiányai okoznák a fönforgó nehézségeket és ezért lennének a birtokviszonyok rendezetlenek, s az ingatlanok tulajdonjoga iránti perek gyakoriak, ez nem áll; ezt állítani igen, de bebizonyítani nem lehet. A birtokviszonyok rendezetlenségéhez igen természetesen és lényegesen járul a nép előbb említett indolentiája és az eddig is létezett bár csekélyebb átiratási költségeken kivül főkép a hagyatéki eljárás körül fönlévő nehézkesség, az ezek körüli complicált eljárás, és sokszor azon hanyagság, mely a bíróságok és gyámhatóságok körében is igen sokszor tapasztalható. Éhez járul természetesen peres kérdésekben a perrendtartás nehézkessége és ebben kiválóan az ingatlan végrehajtásának hosszadalmas és fokozatos befejezése. Mindezek együttvéve és nem elkülönzötten szülik azon bajokat, melyekkel ma szemben állunk. Midőn tehát ezeken segitni akarunk: ne okozzunk ujabb bajokat, és ne bonyolítsuk még jobban össze a jogviszonyokat ; ne különösen oly terhekkel, melyekkel a népet ily módon bizonyosan és tiszta meggyőződésem szerint ok nélkül terhelnők. A közjegyző subsistentiáját — melyről, ha ez intézmény szükséges, szinte szólnunk kell, — sem féltem én, uraim! nem azért, mert meg vagyok győződve, hogy a mostani hatáskörben is, ha az igazságügyminister urnák időt engedünk arra, hogy megválaszsza az erre alkalmas egyéneket, ha arra lehetőleg képzett és átalában morális biztosítékot nyújtó embereket fognak alkalmaztatni: ugy meg vagyok győződve, hogy azon kiváltságok mellett, melyeket a közjegyzőknek okmányaik közhitelességben, valamint azok végrehajthatóságában adunk: tökéletesen elégségek arra, hogy ezen intézmény fönállhasson, és pedig nemcsak a városokban, hol különben is teljesen biztosítva van ez intézmény fönállhatása a jelen törvényjavaslat eredeti szövege szerint is; hanem a vidéken is. Ha pedig e tekintetben legkisebb aggodalmunk volna: ugy igen könynyen segíthetünk mindenkor az által, hogy a közjegyzők hatáskörét egyszerűen kiterjesztjük, mire hiszem nemsokára lesz alkalma a tisztelt háznak az örökösödési ügyek szabályozásánál azáltal, hogy például a hagyatéki ügyeket a közjegyzőhöz utasítja. Ha ezen és átalában a bíróságon kívüli eljárás tárgyait képező minden ügyeket a közjegyzőkhöz fogjuk utasítani; nem aggódom azon, hogy a közjegyzők a vidéken is minden anyagi gond nélkül, ha szorgalmasak, könyen megélnetenduek. Én nem akarom a tisztelt házat azon helyzetben látni, melybe a Lajthán-túli törvényhozás jutott, hogy tudniillik, alig egy évvel a hitelesítési kényszer behozatala után már a múlt évben bizottságot kellett kiküldenie e tárgyban, mely a kényszer szomorú hatásai fölötti jelentést azzal fejezte be, hogy „a tapasztalás ezen törvénynek közel egy évi érvénybenléte alatt határozottan igazolja, hogy a törvényhozás durva kézzel nyúlt bele a vidéki lakosság szokásaiba és jogviszonyaiba, a nélkül, hogy a kitűzött czélt a legtávolabbról is elérte volna." Mindezek folytán én a törvényjavaslatban foglalt szerkezethez ragaszkodom, s a kényszer további kiterjesztését nem pártolom. (Helyeslés.) Boncs Döme: Előttem szóló Steiger Gyula tisztelt képviselőtársam annyira kimerítette azon indokokat, melyek a különvélemény elfogadása .mellett szólnak, hogy én igen röviden nyilatkozhatok. Azt hiszem, hogy föladatunk gondoskodni arról, hogy az intézmény, melyet behozunk, a szükségletnek