Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

3& 225. országos ülés april 23. 1874. ha a törvényhozás theoretikus elméletek után hoz } törvényt; mert nagyon sajnosán tapasztaltam, hogy a theoria nagyon szép intézmény, de praxisban ad ab- ' surdum vezettetik. Nem kívánom ezt, mint ide nem tartozót tovább fejtegetni, és csak egyszerűen utalok a kassai és nyitrai esküdtszékek tárgyalásaira. Ezek voltak azok, a miket szükségesnek tartottam elmondani, és azt hiszem, hogy most leginkább czélszerü volna az intézményt átalánosságban meg beszélni, a részletekre nézve, azonban föntartom magamnak a jogot, hogy a netáni észrevételekre felelhessek. \ Ajánlom különvéleményemet a tisztelt háznak elfogadás végett, mint oly intézkedést, mely a közjegyzői intézményt leginkább megerősíti, mely főleg azon népség javára szolgál, melynek arra leginkább szüksége van, tudniillik a szegény és tudatlan nép javára. j Ismételten ajánlom a különvéleményt. (Helyeslés.) j Kármán Lajos : Tisztelt ház! Már az átalános vita alkalmával is a közjegyzői kényszer mellett és ellen számos érv hozatott föl, és nem lehet tagadni, hogy mindkét résznek adatai, okai és indokai igen erősek és alaposak voltak. A mi magát a kényszer elvét illeti, tisztelt ház, az már az 51. §-ban implicite bennfoglaltatik: elvi kérdés tehát nem forog fon; hanem csak azon elvnek kisebb-nagyobb terjedelemben leendő alkalmazása. Véleményem szerint, tisztelt ház, ezen nézetkülönbség összeegyeztethető, és ép ez okból bátorkodom a következő kellőleg indokolt határozati javaslatot a tisztelt ház elé terjeszteni és tisztelettel fölkérni, miszerint ahoz hozzájárulni méltóztassék: .Tekintve, hogy telekkönyvi ügyekben a nép érdekei közvetlenül s legnagyobb mértékben érintetnek a telekkönyvi hatóságok távolsága által; tekintve, hogy ezen távolság terhei és költségei lényeges befolyással voltak arra, mikép a nép alsóbb osztályai a telekkönyvek törvényrendelte használatát elhanyagolták; tekintve, hogy a bírósági rendszer, mint a szervezéskor kilátásba helyeztetett, közelebb revisio alá fog vétetni, s mind a járásbíróságok, mind a törvényszékek száma és elhelyezése újra rendeztetni ; tekintve, hogy ekkor a járásbíróságok telekkönyvi hatósága iránt is határoztatni fog : utasittatik az igazságügyminister, hogy az alsó bíróságok ujabb szervezésével egyidejűleg a telekkönyvi átruházásokra vonatkozó jegyzőségi kényszer tárgyában indokolt javaslatot terjeszszen a ház elé." Steiger Gyula : Tisztelt ház ! Igyekezni fogok magához a tárgyhoz tisztán azon gyakorlati szempontból szólani, mely véleményem szerint, a különvélemény mellett szól. és lehető rövidséggel válaszolni azon ellenvetésekre, melyek a különvélemény ellen az átalános vita alkalma al, és egyátalán a jogtudományi körökben fölhozattak, és a tisztelt ház előtt is ismeretesek. Mindenekelőtt azonban az előttem szólót Kármán Lajos képviselő ur indítványára bátorkodom. csak annyit megjegyezni, hogy ahoz nem járulhatok; mert annak gyakorlati czélját és értelmét belátni képes nem vagyok. Ha valaki azt vitatja, hogy az ingatlanok átruházására való kényszer helytelen ezen és ezen indokból: ezt értem, indokai talán helyesek; s megfordítva, ha valaki azt mondja, hogy telekkönyveink állapota oly elhanyagolt, hogy gondoskodnunk keli annak javítására, tehát be kell hoznunk a kényszert: ezt is értem. De hogy azt mondja valaki: a telekkönyvek oly állapotban vannak, hogy ezt tovább tűrni nem lehet, tehát tekintve a közel kilátásban lévő szervezésre ne tegyünk semmit; hanem utasítsuk az igazságügyministert, hogy midőn a bírói szervezetről fog javaslatot tenni, tegyen egyszermind javaslatot a kényszer tárgyában is: ezt már nem értem. Vagy szükség van az institutiora, vagy nincs. Tehát vitassuk meg higgadtan s objective a dolgot. Nem az a czél, hogy melyikünknek van igaza; hanem az : mi a helyes és czélszerü az igazságügy javítására. Én a jogügyi bizottságban különvéleményt nyújtottam be, s azokhoz csatlakoztam, kik az ingatlanok átruházásánál a kényszert kívánják. Beismerem, hogy nem ezen indítvány a correct; hanem az, mely a jogügyi bizottságban fölmerült, és melyet Horánszky Nándor tisztelt képviselőtársam érintett meg, bár más alakban. A correct indítvány az lenne, hogy a kényszer minden telekkönyvi jogot tárgyazó ügyletben alkalmaztassák. Beismerem, hogy ez a theoriában sokkal correctebb ; de mint később kimutatni fogom, nem fogadhatom el azért, mert különbséget látok azon jogok között, a melyek között tisztelt barátom semmiféle különbséget nem talál. Nem szavaztam ilynemű indítványra azért sem, mert nem véltem azt keresztülvihetőnek; a másikra nézve azonban azt hittem, hogy sikerül az érvek kifejtése által a tisztelt ház hozzájárulását megnyerni, vagyis legalább ennyit keresztülvinni. Az mondatott a különvéleményben, hogy az ingatlanok átruházására vonatkozó jogügyletekre közjegyzői kényszer kívántassák. Az átalános vitánál egyik szónok ezt monda : szükséges a kényszer azért, hogy a közjegyzők megélhessenek és közjegyzői proletariátus ne támadjon. Nem osztozom ezen nézetben. Tökéletes igazuk van azoknak, kik azt mondják, hogy a törvényhozásnak ezen föladata egy osztály számára keresetet biztosítani. Előttem azon indok mit sem nyom; de igenis nyom a gyakorlati