Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. 37 szükséglet. Ne azt keressük, hogy megélhet-e a közjegyző; hanem azt, hogy szükséges- és hasznos-e az igazságszolgáltatás javítására és a telekkönyvek hitelére a jegyzői kényszer? Ide vág már azon indok, melyet Pulszky képviselőtársam fölhozott, tudniillik az, hogy a kényszer behozatalával a polgárok jobban fognak terheltetni. Ez azonban nem áll; hanem ennek épen ellenkezője igaz. E részben •egyenest a tisztelt képviselő ur logikájánál maradok. Azt mondja ugyanis, hogy az állam, ha nem is közvetlenül, de közvetve terheltetik, mert legalább 400.000 forint uj teher hárulna ez által a polgárokra. Elfeledte az igen tisztelt képviselő ur, hogy mikor a közjegyző készíti el az okmányt, oly valamit készit, mit eddig az ügyvéd vagy falusi jegyző készített. Már pedig, hogy az ügyvédnél okmány többe kerül : azt tudja mindenki, a ki valaha okmányt készíttetett. De továbbmegyek. Azt hiszem, hogy az ügyvéd teljes joggal követelt többet, mert a törvény fölhatalmazza őt arra, hogy fáradságát az okmány tárgyát képező érték után is fizettesse meg; inig viszont a jegyzőnél bizonyos díjszabályok vannak, s lesznek, azt hiszem, eléggé mértékletesen fölállítva ; a jegyzők ezen díjszabást, bármi legyen a jogügylet értéke, át nem fogják hághatni, és igy a jegyző által készített okmány költsége okvetlen kevesebb lesz. Elismerem, hogy a tisztelt képviselő urnák igaza van, ha azon esetet veszszük föl, hogy sok helyen az illetőnek egy forintért csinál a falusi jegyző adásvevési szerződést, a melyért a közjegyzőnek három forintot fogna ezután fizetni; az ilyenre nézve a kényszer teher lesz ; de a képviselő ur csak belátja, hogy a fél ezzel csak költséget és időt veszt : mert legtöbb esetben nem helyes jogi okmányt, hanem egy rósz papírdarabot, nyer, mely a szerződés jogczimére, formájára és egyéb kellékekben nem helyes, a melynek alapján a telekkönyvi bejegyzést nem eszközölheti, hanem benyújtván annak alapján átírási kérvényét, melyért ismét munkadijt és bélyeget fizet, nem tudom, mennyi idei várakozás után azt mégis visszautasítva találandja. Az ilyen ember azután nem egy forintot fizet, hanem fizette a falujegyzőjének az egy forintot, az átíratásért a kérvény-diját, fizette a bélyeget, és mégis visszautasittatik tehát, költekezett, mit sem nyert és jogaiban megcsonkíttatott. A több és uj teher iránti vélemény, tehát véleményem szerint, helyes nem lehet. Ellenkezőleg igenis levétetik egy oly teher , melyben ma sínylődik a fizető nép a zugirászok körmei közt. A zugirászok kezeiből csak egy módon lehet, oly módon lehet kivenni a nép jogi ügyeinek vezetését: ha ezek a törvények szigorú fölügyelete alatt, és felelősség mellett, szóval minden irányban felelősséggel tartozó testület, által kezeltetnek, ez pedig a legczélszerübben a közjegyzői kényszer intézmény által történhetik. Azon ellenvetésre, melyet Csemeghy tisztelt képviselő ur tett, hogy tudniillik nincs képzett ember : nem azt az argumentumot hozom föl, a mit Hedry képviselő ur, bár az is alkalmas; hanem azt állítom, hogy ezen ellenvetés már magánál a törvényjavaslat czélja- és érveinél fogva helytelen. Eltekintve attól, van-e vagy nincs elég képzett ember, a mi fölött vitatkozni nem tartom szükségesnek, ha valaki az 54. szakaszban a legfőbb jogokat ruházza a jegyzőre, tudniillik a házastársak között kötött adásvevési csereszerződéseket stb., szóval a legfontosabb jogügyletek megkötését, ha azt mondom a törvényben, hogy ezt átruházom egy bizonyos egyénre, de ugyanarról azt állítom, hogy az képtelen a vagyonátruházási szerződések kezelésére, és ezért nem hozom be a kényszert: engedelmet kérek, ez már önmagában teljesen helytelen. Vagy van képes ember a kényszerre, vagy nincs, és igy megfoghatatlan előttem, hogy az igazságügyministeriumhoz oly közelálló főtisztviselő, mint a tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy az egyszerű adásvevési szerződések szerkesztésére nincs ugyan elég képes ember: de az 54. §-ban fölsorolt legfontosabb jogügyletek szerkesztését ezen nem képes emberekre mégis bizhatom. Azt is hallottam ellenvetni, hogy még időelőtti a törvényjavaslat, nem érett még rá a nép, várjuk be: míg meggyökeredzik a nép életében. Ha nem csalódom, Horánszky képviselő ur is erre súlyt fektetett. Hogy, úgymond, míg meg nem ismerteti magát a közéletben: addig várjunk vele. Bátor vagyok erre azt kérdezni, vajon a jegyzői törvényjavaslatban foglalt egyéb rendelkezések hol ismertették meg magukat? Magyarországon nem; mert itt nem voltak gyakorlatban : de igenis megismertették magukat, valamint megismertette magát a jegyzői kényszer más művelt s rendezett jogállamokban és rendezett törvénykezéssel bíró országokban. A tisztelt képviselő ur azokat, a miket más nemzeteknél, hol rendezettebb justitia van, alaposaknak, helyeseknek tartanak, és az ottani tapasztalatokat semmiben sem méltóztatik venni? vagy azt méltóztatik talán állítani, hogy az olyan institutio, mely Franczia-, Német- és egyéb országokban már annyi esztendő óta fönáll, és annyi évek tapasztalása alatt alakult : még nem ismertette meg eléggé magát? Mikor és hogyan ismertethető meg magát valamely intézmény oly országban, a hol még életbeléptetve nincs? Nem ismertetheti meg magát másképen, mint a más országokban ez irányban szerzett tapasztalások utján, melyeket nekünk ignorálni I nem szabad, de sőt fölhasználnunk kell.