Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

225. országos ülés april 23. 1874. 35 teli a közjegyzői intézményt minden módon tágítani, s hatáskörét, mindinkább nagyobbítani, hogy az által az egész intézményt erősbitsük, annak jövőjét megalapítsuk. Itt van most, szerintem, az alkalom, hogy a különvélemény elfogadása által a közjegyzői intézményt tökéletesen meghonosítsuk s megerősítsük; mert különben meg vagyok győződve, hogy beáll az, mit ő mondott, tudniillik, hogy az ügyvédi proletariátust még egy közjegyzői proletariátussal fogjuk szaporítani. Lázár Ádám tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy épen államháztartás tekintetéből nem czélszerü az intézmény behozatala, a mennyiben ujabb terheket ró a nép vállaira, melyet már úgyis sok mindenféle teber nyom, milyenek az ügyvédi, bírósági, végrehajtói költségek. Én azt hiszem, hogy azon dijak, melyeket a közjegyzőknek fogunk fizetni, miként igazságügyminister ur is fölhozta, sokkal csekélyebbek lesznek, mint a zugirászok dijai, melyeket azok rósz okiratok szerkesztéseért húznak, épen azért busásan fizeti ma a nép azt, miért a közjegyzőknek kevesebbet fog fizetni, azonkívül pedig a perek száma is apadni fog, s ez által a nép terheltetése csekélyebb lesz. Csemeghy Károly tisztelt képviselőtársam előbb szűkebb körben akarja létesíteni a közjegyzői intézményt, — elfelejtvén először is, mit már Pulszky Ágost kifejtett, hogy az 54. szakaszban kényszerrendszabály alkalmaztatván — szűk körre szorítani lehetetlen, — Csemeghy ép ha látja, hogy a közjegyzők arra való megbízható emberek: akkor akarja hatáskörét szélesbiteni. Itt, szerintem, egy circulus vitiosusba esik; mert következménye az lesz, hogy nem adván a közjegyzőknek széles hatáskört: arra képzett, megbizható egyének nem is fognak pályázni, így megfordítva, — mert nem lesznek megbízható emberek, — sohasem szélesbittetnék hatáskörük, s soha nem fejtődhetnék ez intézmény. Másodszor szegénységi bizonyítványt adott az országnak, és nagyon sajnálom, hogy ezt épen a tisztelt államtitkár ur adta, midőn azt monda : nagyon félő, hogy az országban nem találtatnak kellő számmal és megbizható egyének ennek kivihetőségére. Én, mint már előbb is megjegyzem, nem félek attól, mert ha a törvény a különvélemény elfogadása mellett hozatik meg : lesznek alkalmas és képzett egyének. Pulszky Ágost a költségekről szól, hogy ez az államnak közvetve 400.000 forintba kerülend, mondván, hogy mindegy: akár a közjegyző az állam pénztárából veszi fizetését, akár az egyes felektől. Az előbb kifejtettem, hogy a nép számára megtakarítás, s csakis egy tekintetben (kényszer mellett) az állam hátránya, tudniillik a kevesebb tulajdon iránti perek miatt, kevesebb bélyeg-jövedelme lesz az államnak. De ezt bőven fölülmúlják azon előbb emiitett megtakarítások. Pulszky minden tekintetben gyökeres átalakítást akar, s azért elveti ezen törvényt. Pedig tagadni nem lebet, hogy ezzel is sokban segítve lesz, s egyszerre mindent teremteni lehetetlen; de azért egy jót el nem fogadni, mert még sok jó hátra van: azt nem tudom magamnak megfejteni. Horánszky képviselő ur mindjárt elején a kényszerrendszabály részletes tárgyalásába bocsátkozott, és nagyon csodálkozott a fölött, hogy a különvélemény pártolói csak a tulajdont kívánják közjegyzői okirattal támogatni, nem pedig más telekkönyvi bekeblezés tárgyait is, mint a zálog iránti szerződések. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy valóban túlmennének ezen rendszabályok a szükségességen, ha a kényszert még a zálog iránti szerződésekre is kiterjesztenénk. A tulajdonnak sokkal nagyobb fontossága van, sokkal bonyolodtabb az ügye, s okvetlenül csak közjegyzői okirat utján lehetne ezt rendezettebbé tenni. A zálogra is kiterjeszteni ezen intézkedést csakugyan soknak tartanám, s tul menne azon mértéken, melyben azt első kezdetkor életbeléptetni lehetne. A nyolez napot sem helyesli a tisztelt képviselő ur, azt mondván, hogy nincs kellő biztosíték abban, ha a közjegyző nyolez nap alatt köteles csak beterjeszteni az illető okiratot. Erre nézve a különvélemény ezt mondja: 56. §. „Telekkönyvi ingatlanokra vonatkozó jogügyletekről fölvett közjegyzői okiratokat, kiállításuk napjától számítandó nyolez nap alatt, a mennyiben az érdekelt felek e részben máskép nem intézkednek : a közjegyző az illetékes telekkönyvi hatóságnak, a szabályszerű bekeblezés foganatosítása végett, bemutatni tartozik"; tehát, ha a feleknek érdekében van: másképen is intézkedhetnek, és a közjegyzőnek azon esetre van föntartva a nyolez nap, ha az illető magán-feleknek máskép intézkedni nem akarnak; de szabadságukban áll azt tenni, s ha akarják még az nap személyesen beadhatják ; azonban nyolez napnál rövidebb időt kitűzni nem lehet; mert meglehet, hogy a közjegyző teendőivel ugy el van halmozva, hogy tényleg kivihetetlen volna. Én tehát a nyolez napot átalánvéve elegendőnek tartom. Horánszky képviselő ur beszélt még arról, hogy a theoria a kényszer behozatala mellett szól ; de a praxis ellene. A mondottakkal, azt hiszem, eléggé be van bizonyítva, hogy ép a praxis szól a kényszer mellett: mert ép azon vidékek, melyeknek leginkább szükségük van ily intézményre, és azok, kiknek viszonyai leginkább össze vannak bonyolítva, tudniillik a szegény népség javára szolgál, és csakis így fog javára szolgálni, ha a kényszer be fog hozatni. Különben én minden alkalommal a praxis barátja vagyok, és nem szeretem, hogy 5*