Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-225

34 225. országos ülés april 23. 1874. a dolgot, ha azt most egyszerű fölolvasás utján el­döntenők. Azért óhajtásom az volna, hogy ez a szerkezet, mely mindenesetre figyelemreméltó és nagyfontosságú: a központi bizottsághoz utasíttatnék a végettt, hogy, combinálva ezen szerkezettel, javas­latát a legközelebbi ülésben terjeszsze a ház elé. A törvényjavaslatnak többi §-ai, melyek ezzel szo­ros összefüggésben nincsenek, azért tovább tárgyal­tathatnának. Toszt Gyula, központi 'bizottsági előadó : A központi bizottság részéről elfo­gadom Bésán képviselő ur indítványát, miután ez csakugyan szerkezetileg és a kényszernek egyes ese­teire nézve tágítja a közjegyzői hatáskört. Pauler Tivadar igazságügymi­llister: Részemről nem ellenzem, ha ezen 54. szakasz a központi bizottsághoz utasittatik, hogy ez legközelebb, ha épen nem is holnap, az iránt vé­leményt adjon; mert ez összefüggésben nem lévén a többi szakaszokkal, nehézség nélkül tovább halad­hatunk a tárgyalásban. (Helyeslés.) Elnök% ügy látom, a tisztelt ház elfogadja Bé­sán képviselő ur indítványát, mely szerint az 54. szakasz, kapcsolatosan Kondorossy képviselő ur in­dítványával, ujabb tárgyalás végett a központhoz uta­síttassák. (Helyeslés.) Hedry Ernő í A második osztály előadója által beadott különvélemény főbb tartalma az, hogy az ingatlan javak átruházása vagy korlátozása kö­rüli jogügyleteknek a telekkönyvekben való bekebe­lezése csak közjegyzői okirat alapján történhessék, tehát ez parancsolólag mondassák ki. Ezen intézke­dést oly fontosnak, és oly nagyhorderejűnek tar­tom, hogy nélküle a közjegyzői intézmény a főczél­nak nem fog teljesen megfelelni, s azon várakozás, mely ezzel van összekötve, épen legfontosabb pont­jában nem fog teljesülni. A tisztelt ház engedelmével egészen röviden fo­gom indokolni ezen nézetemet. Tudvalévő dolog, hogy épen az ingatlanok körüli jogügyletekben fordulhat elő a legtöbb visszaélés. Sok körjegyző, zugirászok és rósz ügyvédek által szerkesztett rósz okiratok alap­ján visszaélések történnek, perek támadnak, és egy­átalában a tulajdon nincs tisztába hozva. Ezen nagy bajoknak elejét veheti a közjegyzői okirat,, a meny­nyiben az. illetők a közjegyzőtől oly okiratokat nyernek, melyek végrehajthatók, s melyek a pe­reknek elejét veszik. De ezen bajoknak csakis akkor veheti elejét a közjegyzői intézmény, hogy ha az általam indítványozott különvélemény el fogad­tatik. — Mert épen azon osztály, melynek főkép szüksége van arra, hogy a bonyodalmakból szabaduljon: alig fog a közjegyzőkhöz fordulni, ha csak a kényszert be nem hozzuk; azt pedig be­várni, hogy ez osztály maga lássa be ez intézmény jótékony hatását : azt hiszem, nem vezetne czélhoz. talán évek múlva sem. Tudjuk, mily nehezen hono­sulnak meg minálunk idegen intézmények, s azt, hogy ez nálunk egy időben be volt hozva, épen nem szolgál előnyére a népnél. Fölhozható ezen intézkedés ellen és —• részben föl is hozatott, — hogy ez kónyszerrendszabály, tehát némileg a szabad akarat korlátozása, e szerint nem szabadelvű, s ennélfogva elvetendő. Éu e te­kintetben tökéletesen pártolom a jogügyi bizottság kisebbségének véleményét, mely helyesen kifejti, hogy ezen intézkedés, igaz, kényszer; de csak annyiban, a mennyiben minden positiv törvény kényszer, tehát egyátalában nagyon félni kellene törvények alkotá­tásától. Másrészt ezen kényszer a szabad akarat nyilvánítását oly formák közé szorítja, melyek által a szabad akarat nyilvánításának sikere épen bizto­síttatik, s e szerint a szabad akarat nyilvánulhatá­sának védelmére szolgál. Hallottam ezen intézmény ellen fölhozatni, hogy jó és czélszerü lenne; de be kellene várni az időt, a míg kellő számú és képzettségű közjegyzők ta­lálhatók ; addig pedig veszélyes lenne behozni. Én megfordítom a tételt, s azt mondom, hogy ha a kény­szer-intézkedést — már én is ezen szóval élek — be nem hozzuk: akkor csakugyan nem lesznek soha arravaló képzett közjegyzőink: mert nem fognak elegendő keresetet találni, e nélkül pedig tudomá­nyos és közhitellel biró férfiak nem fognak ezen pá­lyára vállalkozni. A számra nézve én egészen más nézetben va­gyok, mint többen kéjrviselőtársaim közül. Én azt hiszem, hogy bármily nagy számot állapítsunk meg : mindig elegendő számú pályázókat fogunk találni, mert, hogy ha valami baj van az országban, ez bi­zonyosan nem a legnagyobb; pályázó van elég min­den hivatalra; habár kevesen vannak is hivatottak. A képzettségre nézve az a véleményem, hogy ha egy bizonyos hatáskört nem állapítunk meg a közjegyzők számára: akkor fognak ugyan rósz ügy­védek, kicsapott birák pályázni; de ezekben nincsen garantia, mert senki biztos állását bizonytalan roszért föláldozni nem fogja; mig, ha a kényszert elfogad­juk, mindenki meggyőződést fog magának szerezhetni a statistikai adatok alapján, hogy ezen vagy azon vidéken évenkint mennyi adásvevési szerződés stb. köttetik, s ha a dijak is meg lesznek állapítva, ne­taláni állásának jövedelmezősége iránt ki-ki tisz­tába jöhet. Tegnapelőtt az átalános vita alkalmával mindamel­lett, hogy tulajdonképen nem volt napirenden, már töb­ben szólottak a különvélemény ellen és mellette. Én csak most tartom czélszerünek erre nézve fölszó­lalni, s bátorkodom néhány csekély észrevételt tenni azokra ; mik a kényszer ellen fölhozattak. Először is megjegyzem, hogy nagyon pártolom Máday Sán­dor képviselőtársam nyilatkozatát, hogy igyekeznünk

Next

/
Thumbnails
Contents