Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

248. országos ülés május 30. 1874. 335 sokra van fektetve: akkor a magánfelet elmarasztalhatja 300 forintnyi birságban, és ha a magánfél fizetni nem tud, megkeresheti a törvényszéket, hogy a bírságot fogságra változtassa át. Ezen szakasz szerint a magánfél ellenében kimondatik a kamara fenyitő-biróságának birságoltatása: a mikor azután a törvényszéknek nincs más teendője, mint, hogy ha a megbírságolt egyén nem fizethet, — a kamara ítéletét a fogságra való átváltoztatás utján végrehajtani. Azt tartom, ez tovább megy, mint a meddig a legszélesebb engedékenj-ség mellett menni lehet. Ismétlem tehát, hogy ha a kamarának fegyelmi eljárása kizárólag a kamara tagjaira szorítkozik, és kimondatik azután a 96. §-ban, hogy oly esetekben pedig, a melyekben teljesen alaptalan, vagy hamis állításra fektettetnek látja a kamara a magánfél panaszát, az ügy a törvényszékhez tétetik át a fél elleni további eljárás végett: ez esetben igenis kész vagyok hozzájárulni Schmausz képviselőtársam indítványához; de ha ez iránt biztosítékot nem nyerhetnék: semmiképen sem fogadhatnám el az indítványt. Különben legyen szabad egy pár szóval indokolnom azt. hogy ezen esetben miért pártolom azt, hogy egyedül a kamara tagjai ítéljenek az ügyvédek fölött. Eredetileg azon nézetben voltam, hogy leghelyesebb volna a fegyelmi eljárást nem az első bíróságra, nem is a kamarára, a mely, mint méltóztatik tudni, szerintem nem is lett volna kényszeritőleg alakítandó, hanem a királyi tábla fegyelmi osztályára bizni. Voltam pedig e nézetben azért, mert azt magam sem óhajtottam, hogy épen azok, kikkel személyesen leggyakrabban van viszonya az ügyvédnek : tudniillik az első-folyamodásu birák ítéljenek az ügyvéd fölött. De az egész törvényjavaslat más irányban alakulván, módositványomat nem terjesztettem elő, és nem terjesztem be most sem, csak jelezni akartam ez iránti nézetemet; mert épen az, a mi arra vezetett, hogy ne a vele közvetlen viszonyban álló első-folyamodásu törvényszék tagjai ítéljenek az ügyvéd fölött fegyelmi eljárásban: még inkább vezet oda, hogy semmi esetre ne fogadjam el a vegyes bíróságot. Nem fogadhatom el azt azért, mert, bármi legyen is az ügyvédnek viszonya a bíróhoz : semmi esetre sem tartanám helyesnek törvényhozásilag az ügyvédeket és bírákat oly helyzetbe hozni, hogy az ügyvéd fölött vegyesen ítéljenek: mert ez a legkedvetlenebb súrlódásokra és ellenségeskedés fejlődhetésére vezetne, a mi az igazságszolgáltatásnak javára nem, hanem csak hátrányára szolgálna. Tovább nem kívánván a tisztelt ház figyelmét fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) ismétlem, hogy azon esetben, ha a 9ö. g. iránt megnyugtatást kaphatnék akár az igazságügyminister úrtól, akár a központi bizottság előadójától; vagy ha méltóztatnának megengedni, hogy a két szakasz fölött az eldöntés együtt történjék: kész vagyok ráállani arra, hogy kizárólag a kamara tagjaiból alakult fegyelmi bíróság ítéljen a kamara tagjai fölött; de azt kiterjeszteni oda, hogy mások fölött is ítéljen: semmi szin alatt nem akarom. Pulszky Ágost: Tisztelt ház! Legyen szabad azon nyomós fölszólalásokkal szemben, melyek az ügyvédi kamarának kizárólagos bíróságát pártolták: azon álláspont mellett nyilatkoznom, melyet Paczolay tisztelt képviselőtársain részletesen kifejtett, s mely kifejezését a központi bizottság szövegezésében leli. Ne feledjük, tisztelt ház, hogy a mint Paczolay képviselőtársam megemlítette, jelenleg átmeneti stádiumban vagyunk ugy az ügyvédi rendezésre, mint számos más ügyre nézve, s mely helyzet nagyrészt a társadalomnak saját szervezete elleni bizalmatlanságából ered: azért az átmenetet ily ügyekben minél óvatosabban és mérsékeltebben kell eszközölni. Ne feledjük, hogy akkor, midőn maga az ügyvédi kar saját maga iránti bizalmában megrendült: ebbeu tökéletesen hasonlít azon társadalomhoz, melyben él, s a mely semmi esetre sem áll jelenleg magas színvonalon. Midőn tehát a dolog igy éli: mindenesetre oly tényezők közreműködését kell tekintetbe venni, melyek nemcsak az ügyvédi karnak, hanem magának a fegyelmi eljárásnak is erkölcsi tekintélyét föntartják és biztosítják magát az összes eljárást azon vádak ellen, melyek ellenkező esetben ily eljárás ellen emelhetők. Ne feledjük azt, hogy ha az ügyvédi kar maga ítél tagjai fölött: mindenesetre azon bizalmatlanság, mely az ügyvédi kar ellen mostani szervezete mellett, részben jogosulatlan, elterjedt: ezen fegyelmi eljárás ellen is fog fordulni, s öleseiben, — a mi előreláthatólag sokszor fog előfordulni, — midőn az ügyvéd méltatlan fegyelmi panasz ellenében föímentetik: igen könnyen az ügyvédi kamara és az egész törvény ellen fognak fordulni azon panaszok, melyek, ha a fegyelmi bíróság vegyes leend, egyátalában helyt nem foglalhatnának. De méltóztassék a tisztelt ház azon másik esetet is figyelembe venni, mely akkor fordul elő : ha a tisztán ügyvédekből álló első folyamodásu fegyelmi bíróság több esetben az ügyvédeket fölmentené a vád alól; a legfőbb ítélőszék pedig föllebbezésében több esetben ezen határozatok ellen ítélne, s igy az első és második folyamodásu fegyelmi bíróság közt ellentétek forognának főn: vajon ezen ellentétek nem provokalnák-e egyrészt az ügyvédi kamarának megtámadását, másrészt a legfőbb ítélőszék tekintélyének alászállásást? a mit, azt hiszem, a tisztelt ház semmi esetre sem óhajt; a mit minden körűimé-