Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-248
336 348. országos ülés május 30. 1874. nyék közt, és mindenesetre mellőzni kell. (IIelyeslések.) Ha attól tartunk, hogy a fegyelmi eljárásban az első folyamodásu bíróságoknak része lévén, ez által súrlódások fordulnak elő azok közt, kiknek a mindennapi életben érintkezniök kell, a kiknek jó viszonya az igazságszolgáltatás helyes kifejlődése szempontjából nélkülözhetlen, kérdem, hogy ha a tiszta kamara-rendszer elve föntartatik: vajon ezen súrlódás magában az ügyvédi kar kebelében nem fog-e még fokozottabb mérvben előálkni ? s vajon ezen súrlódások következtében lehetséges lesz-e ezen ügyvédi kart azon öszhangzatos működésre, azon erőteljes kifejlődésre vezetni, a melyre addig, mig ez intézmény a kényszer ügyvédi kamarák mellett meghonosodik, mindenesetre okvetlenül szükség van? Ezen tekinteteket a tisztelt ház figyelmébe ajánlva: kérem a központi bizottság szövegezésének elfogadását, {Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Tisztelt ház! Nagyon röviden fogok nyilatkozni. Álláspontomat kijelentette és kifejtette azon javaslat, melyet a ház asztalára letettem, és az ezen javaslathoz csatolt indokolás. Abban én a fegyelmi bíróságot első folyamodásban a kamara választmányára bizandónak véltem. Nem tartottam szükségesnek ezt megmondani, már azért sem; mert én ugy hiszem, hogy mig a minister nem nyilatkozik saját javaslata ellen: addig áll azon praesumptio, hogy a mellett van. (Helyeslés.) Ezen rendelkezést pedig azért tartottam ezélszerünek: mert én ugy vélekedem, hogy a testületi szellem szilárdítása leginkább ez utón érhető el; és mert ugy hiszem, és meg vagyok győződve, hogy a királyi ügyésznek azon befolyása, melyet neki az eredeti javaslat tulajdonit: elégséges lesz mindazon visszaélések meggátlására, melyek netalán a testületi szellem elfajulásából erednek. Á mennyiben azonban mégis némileg történnék igazságtalanság: ott a föllebbvitel, ott a felsőbíróság, tudniillik a legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága. Nem osztozom azonban azon aggodalmakban, melyek némelyek részéről nyilváníttattak, hogy tudniillik a központi bizottság véleményének elfogadása által a testületi szellem, úgyszólván, megsemmisíttetnék, az ügyvédeknek önérzete sértetnék stb. Én ezen szövegezésben is nevezetes haladást látok a mostani viszonyokhoz képest; nevezetes haladást azért, mert az ügyvédi kamara legalább befolyással bír, és a kamara ügyésze, mint közvádló, annak érdekeit mindig képviselhette volna. Haladás van tehát a központi bizottság szövegezésében; de még nagyobb haladást képez és ezélszerübb az eredeti javaslat, s azért én a mellett szavazok. (Helyeslés.) Matuska Péter előadó : Tisztelt ház! Miután Tisza Kálmán képviselő ur föltételhez kötötte a maga szavazatát, én részemről nem bocsátkozván a fegyelmi bíróság mikénti alakításának kérdésébe: kijelentem, hogy a 96. §-t azon értelemben, a mint azt Tisza Kálmán képviselő ur módosította, elfogadom. Horánszky Nándor i Én azt gondolom, hogy oly elvű kérdésben, milyen a fegyelmi bíráskodás kérdése: a központi bizottság előadójának egyátalában* nem lehet azon joga, hogy a központi bizottság nevében ugy nyilatkozbassék, hogy annak álláspontját egészen más elvre helyezze. (Ugy van \) Ezt constatálni kívántam. S ha már ez okból fölszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden nyilatkozzam a kérdésre nézve is. Minthogy a központi bizottság javaslatát és azon álláspontot tartom helyesnek, melyet Paczolay képviselő ur elfoglalt: leszek bátor annak érdekében néhány észrevételt tenni. Én azt tartom, hogy azon fegyelmi bíróság, melyet e törvényben létesíteni akarunk, nemcsak miként Tisza Kálmán képviselőtársam mondotta, 98. §. eseteiben itél magánosok érdekei fölött, hanem itél minden esetben, ha mindjárt indirecte is. Majdnem minden fegyelmi eljárás többékevésbé a magánfelek érdekeit érinti. Sokszor igen fontos érdekek ezek, s rendszerint az ügyvédek azon functioira vonatkoznak, melyek a magánfelek érdekeivel szoros összefüggésben vannak, ezen factumok fölött itél a fegyelmi bíróság. És épen azért, mert részemről azon ügyet, melynél fogva a magánfelek érdekei forognak szóban, részben a rendes bíráskodástól elvonni nem óhajtom, az elvet, melyet Tisza Kálmán képviselőtársam fölállított, következetesen keresztül akarom vinni és a bíróság tagjaira is kiterjeszteni a bíráskodást. Az egész ügyvédrendtartáson keresztül és csaknem mindazon törvényekben, melyekben a felek képviselete iránt intézkedtünk : mit tettünk? Tettük azt, hogy a nagy közönség jogait korlátoztuk ; tettük azt, hogy a nagy közönség a saját érdekeinek képviseletére köteles ügyvédeket vallani, és ezen ügyvédeket a magánfelekkel szemben körülbástyázzuk. Ez az egyéni szabadságnak millióknál egy magasabb, az általam is helyesnek elismert szempontbóli korlátozása. De ha annyi millióknak egyéni szabadságát korlátozzuk: akkor az államnak is kötelessége kettőről gondoskodni; gondoskodni arról, hogy azon ügyvéd szakavatott legyen, és azon ügyvéd kötelességének hiven, és hogy ugy mondjam, becsületesen megfeleljen. Épen azért, mert a fegyelmi eljárás szabályozása az állam ezen kötelességét érinti, és érinti azt, hol magánérdekek nagy mértékben képviselvék: óhajtom, hogy befolyás engedtessék a magánfél bíróságának, és ezen magánérdekekre is kellő tekintet legyen ezen fegyelmi bíróság létrehozatalánál.
