Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-224
2 6 224, országos ülés april 22. 1874. Matolay Etele: Tisztelt ház! Én a 9-es bizottság véleménye mellett kívántam fölszólalni; de a mennyiben engem kielégít a központi bizottság előadójának javaslata, ha méltóztatnak elfogadni azt, hogy a királyi ügyész ne legyen, a mint az eredeti szövegben megállapittatott, egyenjogú tényező a közjegyzői kamarával, hanem csak annyi joga legyen, hogy ha sérelmesnek tartja a kamara határozatát, ő ép ugy, mint az illető közjegyző tehessen lépéseket annak megsemmisítése végett: én is elfogadom a tett indítványt. Horánszky Nándor: Tisztelt ház! Én azon értelemben, a melyben előttem szólók szólottak, bátor vagyok egy formulázott módositványt benyújtani; mert, megvallom, a központi bizottság szövegezését én sem tartom jónak, épen azon oknál fogva, melyet a kilenczedik osztály különvéleménye indokolásában találok; azért tudniillik, mert ezen szakaszban a királyi ügyész részére biztosított befolyás nagyon is nagymérvű; de miután viszont gondoskodni kell arról, hogy a nagy közönség érdekei megóvassanak az által, hogy legyen közeg, mely a nagy közönség érdekeit a kollegiális viszonynál és kölcsönösségnél fogva a közjegyzői kamarákban •csaknem ugyanazon érdekű közjegyzők irányában megvédi, a következő formulázott módosítást vagyok bátor ajánlani. A 10. §. elejtendő volna és az uj szövegezés ekként hangzanék: „a biztosíték elfogadhatósága fölött, a királyi ügyész véleményének meghallgatása mellett, a közjegyzői kamara határoz, és ezen határozatáról mind a királyi ügyészt, mind a közjegyzőt értesiti. A határozat ellen mindkét részről felfolyamodásnak van helye az igazságügyministeriumhoz." Lázár Ádám: Előttem szóló képviselő ur épen most fölolvasott módosítását nem pártolhatom, s annak ellenében a 9-ik osztály különvéleményének ide vonatkozó szövegét teszem magamévá, annál inkább, mivel a közjegyzői intézménynek függetlensége csak az által lehet biztosítva, és igy a közönség előtti tekintélye és befolyása megóva, ha az minél kevesebb alárendeltségi viszonyba helyeztetik a fönálló közegekkel szemben. A királyi ügyész beavatkozása minden ok nélkül csak zsibbasztaná erejét, és azt a hatalom közegévé sülyesztené le. E jelenséggel találkozunk minden lépten, nyomon Németországban, a hol más hasonnemü intézmények, de különösen a királyi ügyészek, a hatalom eszközeivé sülyesztettek. Részemről, miután ha már a közjegyzői intézményt minden áron be akarják hozni, lehetőleg biztosítani akarom a nép előtt az az iránti bizalmat és a hozzávaló ragaszkodást ; ez pedig ugy érhető el, ha a királyi ügyész minden befolyása alól fölmentetik, s mert elég biztositékot látok a közjegyzői óvadék megítélésénél a közjegyzői kamarákban, s ha az nem volna elegendő, az igazságügyministeriumban; pártolom a 9-ik osztály különvéleményét. NemeS Péter: A Horánszky képviselő ur által beadott módosításhoz akarok hozzászólani. Én teljesen pártolom azt, s csak két kifejezése ellen van kifogásom: a kir. ügyész és a közjegyzői kamarára vonatkozólag. Ezen kifejezést, ha jól hallottam, „a királyi ügyész meghallgatása mellett", ki akarnám kerülni, és e helyett a következő formulázást ajánlom: „a királyi ügyész véleményének kikérése után határoz." így védve van a kir. ügyész tekintélye. (Ellenmondás.) Szilágyi Dezső: Tisztelt ház! Részemről a központi bizottság szövegezésében foglalt határozatot pártolom, és egyszerűen azon okból, mert azt az igazságügyministerium föl ügyeletének gyakorlatára a legalkalmasb módnak tartom; mert egyátalán nem vagyok azon nézetben, mint tisztelt barátom Horánszky képviselő ur, mintha ezen szakasz határozata az önkénykedésnek tárt kaput nyitna. Hogyan áll az óvadék kérdése? Az óvadék minősége- és lételére nézve a törvény bizonyos határozatokat szab meg, hogy ezen határozatok pontosan végrehajtassanak, az igazságügyministeriumnak egy bizonyos fölügyeletet kell engedni; mert a törvény végrehajtásának ellenőrzését kizárólag a közjegyzői kamarákra bízni senki sem kívánja. Maga a módositvány benyújtója sem. Mert indítványa annak eldöntésére, vajon megfelel-e az ajánlott óvadék a törvénjmek vagy sem: a kir. ügyésznek döntő befolyást enged, megadván azon jogot, hogy valahányszor a kamara határozatával egyet nem ért, a kérdést az igazságügyi minister végeldöntése alá hozhassa. Ha tehát kivétel nélkül mindnyájunk meggyőződése hogy az igazságügyminister fölügyeljen arra, hogy az ajánlott óvadék megfelel-e a törvénynek vagy nem : csak az lehet a kérdés, hogy melyik a helyesebb forma, az e mi a törvényjavaslatban van ajánlva? vagy az e mi tisztelt barátom által ajánltatik ? Én azt hiszem, hogy az mi a törvényjavaslatban ajánltatik: sokkal helyesebb; helyesebb azért, mert ez a királyi ügyészt mint az igazságügyminister közegét följogosítja arra, hogy akkor, midőn az óvadék ajánltatik, határozólag folyjon be arra, hogy elfogadható-e, vagy a törvényes kellékek hiánya miatt visszautasitandó. EÜ a rövidebb az egyenesebb ut. Ennél mindenesetre hosszabb, és természetellenesebb a módositványban ajánlott eljárás, hogy az ügyész véleményt mondjon és megvárja, hogy arra határozat keletkezzék és ha a kamara határozatával nem ért egyet: a kérdést panasz alakjában vigye az igazságügyministerhez. Nem tartom helyesnek azt az ellenvetést sem, hogy a javaslatban a királyi
