Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

248. országos ülés május 30. 1874. 327 a teljesített munka és a kivívott eredmény a jutalommal semmi arányban nem áll; midőn a felek tudatlansága nem épen jóhiszemű ügyvédek által kiaknáztatik, midőn ezek oly jutalmakat biztosítanak magoknak, könnyen érvényesíthető megnyerhető pereknél, melyek a megnyert ügynek felét 2

/

3-át teszik, sőt meghaladják. Én ilyen esetekre nézve nagyobb korlátot óhajtok, mint a mely az 55-ik §-ban foglaltatik. Ugyanazért én, tisztelt ház, indítványozom, hogy az 55-ik szakasz végére, tehát a b) pont után még egy külön pont tétessék, mely igy hangzanék: „ha az egyezkedésben meghatározott jutalomdíj a teljesített munkához és elért eredményhez képest túlságosnak mutatkozik. " A méltányosságnak nincs ez által korlát vetve. Ha a fél meg van elégedve a kivívott eredménynyel és a teljesített munkával: nem fogja az ügyet biró elé vinni. Én csak azt akarom, hogy a fél, midőn túlfeszített követeléssel kizsaroltatik a szó szoros értelmében: ne legyen elzárva attól, hogy ügyét biró elé vihesse. Ha a biró meggyőződött, hogy az ügyvéd teljesítette kötelességét; de sőt nagy munkát vitt véghez s kiváló kedvező eredményt mutatott föl: az esetben meg fogja Ítélni a kötött egyezmény értelmében az összeget; mig más esetben nem akarom annak lehetőségét kizárni, hogy föltűnő zsarolások esetében ne lehessen az ügyet biró elé vinni. Ajánlom e módosítást elfogadás végett. (Helyeslés bál felől.) Paczolay János : Tisztelt ház! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha valami által föl lehet tartani az ügyvédek tekintélyét, épen e §. ez intézkedése által lehet azt tenni, hogy tudniillik az ügyvédnek legyen szabad a felekkel egyezkedni; mert hiszen ha a perlekedő fél az ügyvéd által követelt dijt sokalja: jogában áll azon ügyvédet ott hagyni, annak munkásságát föl nem kérni, hanem más ügyvédhez menni, ki neki olcsóbban teszi meg a munkát. Ha azon pontot hozzá teszszük, mit Várady tisztelt képviselő ur ajánlott: akkor az egész egyezkedés megengedése nagyon precariussá vált, s az egész megengedett egyezkedés 10 eset közül 9-ben nem fog biztosságot nyújtani, csak a 10-ikben igen. Én legerősebb részét e törvényjavaslatnak épen abban látom, hogy az ügyvédnek tekintélye emeltessék s minden fél eleve tudhassa, mibe kerül perlekedése, így az ügyvéd nem relegálhatja a félt, és nem történhetik oly módon visszaélés, hogy az ügyvéd azt mondja, hogy majd ha a pernek vége lesz: majd akkor könnyen el fogjuk e kérdést intézni. Nehezebb kérdés alig fordul elő az ügyvédi eljárásnál, mint az ügyvédi dijnak a per befejezése után való megállapítása, mert a régi közmondás ma is áll: morbo sanato, lite lucrato nemo venit solvere. Akkor, ha az ügyvéd a pert elvesztette: a fél azt mondja, hogy az ügyvéd tudatlansága, miatt nem érdemli meg a dijat; ha pedig megnyerte: sokalja a dijat. Itt kérem, elegendőleg van provideálva a törvény által, hogy mely esetben lehet a szerződéstől eltérni. Én azt részemről elégségesnek tartom. Elégségesnek tartom azon rendelkezést, melynél fogva minden ügyvéd egyezkedhetik a költségre és a dijra nézve; mert ha szerfölött magasnak fogja tekinteni: elmehet máshoz is; holott egészen ellenkezőleg áll a szerint a mint tisztelt képviselőtársam méltóztatott indítványozni, mert, ha az ügyvéd mindent megtett, a mit tennie kellett, a fél annak daczára azt mondhatja: én a veled kötött egyezkedésnek összegét szerfölött nagynak tartom, perlekedjünk tehát mi. Már én ezt méltányos eljárásnak nem tartanám. Tisztelt ház! Az előttem fölszólalók a 38. és 39. §§-at védelmezték. Nekem azonban a dijra nézve ellenkező véleményem van az 58-ik §-t illetőleg. Én az 58-ik §-ban tett rendelkezéseket ugy, a mint azok téve vannak: el nem fogadhatnám; mert az 58-ik §-ban megengedtetett az, hogy szerződéssel biztosítsa magát a költségekre nézve, a perrendtartás szerint azonfölül a költségeket saját ellenfele is fölszámithatja és kéri azoknak megállapítását, a bíróság pedig tartozik azokat megállapítani. Ennélfogva én az 58-ik §-nak azon tág intézkedését, hogy az ügyvédek dijaikat az ügyvédi kamara által kérhetik megállapittatni és a fél az ügyvédi kamarának megállapítása után szólittatik föl a költségeknek kifizetésére, és ha azt soknak tartaná, bíróilag tartozik magát védeni az ügyvéd ellenében: én ezt igen tágnak és oly intézkedésnek tartom, mely alkalmat szolgáltat a feleknek kizsaroltatására. Mert kérem, miért kellene minden ügyvédnek megengedni, hogy költségeit ne tartozzék fölszámítani a perben; vagy ha ott fölszámítani nem akarja, szerződésileg biztosítsa magát. Kérdést nem szenved, hogy a felekre nézve igen terhes zaklatások fognak bekövetkezni ; mert először, bár én nem kételkedem a kamara tagjainak becsületességében, méltányosságában; de bocsánatot kérek, miután az egyik kamara tagja a másik collegának költségeit állapítja meg, már azért is, mert a költségek megállapításával a maga dijaira nézve is kénytelen figyelemmel lenni, hogy azok igen magasaknak ne látszassanak: igen természetes, hogy a másiknak diját magasabbnak fogja megállapitani. Másodszor, ha az ügyvédi kamara ugy, a mint itt van minden eljárásnál, ha tudniillik az ügyvédnek ugy tetszik, tartozik megállapitani az ügyvédnek költségeit és munkadijait; akkor az ügyvédi kamara tagjainak, hogy méltányosan és igazságosan megállapíthassák napi költségeit és ügyvédi munkadijait: az egész;