Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-248

326 248. országos ülés május 30. 1874. zetve a fölhatalmazás visszavonása, — meg kell jegyeznem, hogy a fölhatalmazást az ügyvédnek meg kell tartania, hogy igazolhassa magát az előbb tett lépések iránt. Ezen okmány megtartásának nézetem szerint a perköltséggel semmi összefüggése nincs. Azért kérem az eredeti szöveg megtartását. Elnök t Elfogadja a ház az eredeti szöve­get? (Elfogadjuk**) Kik elfogadják, méltóztassanak föladni. (Megtörténik.) A többség tehát az eredeti szöveget fogadta el. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 45., 46., és 47. §-at, melyek változatlanul elfogad­tatnak. Olvassa továbbá a 48-ik §-t) Matuska Péter előadó: Ezen §-ban az idézésnél nyomdahiba csúszott be, tudniillik 60 helyett 61-nek kell lenni. Kérem ezt kiigazittatni. Elnök : Különben nem lévén észrevétel, a 48-ik §. a sajtóhiba kiigazítása mellett elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 49., 50., 51-ik §§-okat, melyek változatlanul elfo­gadtatnak; olvassa^ továbbá az 52-ik §-t.) Lázár Ádám: Az ezen §-ban idézett 1868: LIV. t. ez. 118-ik §-a ellen van észrevéte­lem, a mennyiben én részemről nem helyeslem, hogy egy alkotandó törvényben bármely jelenleg fönálló törvénynek szakasza határozottan idéztessék {Fölki­áltások: Miért ne?); annál kevésbé a jelen esetben, mert itt a perrendtartás csak a „bíróság" előtti képviseletről szól, a jelenleg tárgyalt szakasz pedig a polgári hatóságok előtti képviseletről is rendel­kezik. Továbbá megjegyzem, hogy az az idézett szakasz tulaj donképen nem is az ügyvédekről, lianem a fe­lekről rendelkezik: holott itt ezen utón ugy csem­pésztetik be, hogy az ügyvédekről szóljon. A 118. §. igy szól: „A felek kötelesek magukat a biró előtt egymás irányában illendően, a bíróság iránt pedig tisztelettel viselni. Ha az ellen vétenek és a rendreutasitás foganat nélkül marad: 100 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendők, fönmaradván azonkívül a sértett fél magánkeresete s a biró sze­mélyének súlyosabb megsértése esetében a bűnvádi kereset. Mennyiben van helye megbízott általi képvise­letnek olyan esetben, midőn a tárgyalás valamelyik félnek magaviselete által meghiusittatik: a 85. §-ban van meghatározva." Tehát itt a felekről és nem az ügyvédekről van szó. Továbbá tekintettel arra, hogy különben is a perrendtartás módosítása iránti törvényjavaslat függőben áll, és igy nem tudjuk, hogy annak tár­gyalása alkalmával czikkeinek száma miképen fog változni, vagy nem czéloztatik-e a perrendtartásban valamely más intézkedés: elegendőnek tartanám, hogy a §-ok idézése helyett csak az tétetnék, hogy „mindenkor a törvény" rendeletei stb. Hogy mik lesznek azon törvények; azt meg fogjuk tudni, üe addig arra határozottan hivatkozni lehetetlen. Aján­lom ezen módositványt, Beöthy Algernon jegyző (újra föl­olvassa Lázár Ádám módositványát.) Matuska Péterelőadó : Tisztelt ház! Ez ugyan egyre megy, de miután azon törvényben, melyre hivatkozás történik: épen specialiter ezen intézkedésről van szó, és miután a „felek" nevezete alatt kik a bíróság előtt megjelennek, értetnek az ügyvédek is: én azt hiszem, hogy az idézés nagyon is szabatos és helyes. (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügymi­nister: Tisztelt ház! Azt akarom megnyugtatá­sul a tisztelt képviselő urnák mondani, hogy a pol­gári perrendtartás azon intézkedése, mely szerint a felek magukat a törvényszék előtt illendően és kellő tisztelettel viseljék: ezen intézkedésnek megváltozta­tása nem czéloztatik; és ha az uj intézkedés életbe is fog lépni, az épen mivel novellaris intézkedés: nem fogja megváltoztatni a polgári perrendtartás §-ainak számrendjét, Enné fogva a tisztelt képvi­selő ur aggályát igazoltnak nem tartom. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház az 52-ik §-t ugy, a mint a központ bizottság által előter­jesztetett. (Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) Kik el­fogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Beöthy Algernon jegyző (olvassa az 53. §-t a VI. fejeset czimét és az 54. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, továbbá az 55. §-t.) Várady Gábor: Tisztelt ház! Én elfo­gadom azt, a mi a megelőző §-ban is már ki van mondva, tudniillik hogy a jutalomdijak és idővesz­teség szabad egyezkedés uján határozhatók meg. Sokat lehetne erre nézve contra is fölhozni; mert ismerjük az e tekintetben való visszaéléseket, külö­nösen ha hazai törvényeinkre tekintünk, a melyek szerint e részben egyezkedni nem volt szabad; és ha más államok ügyvédi rendtartását is tekintjük, melyekben világosan ki van zárva, hogy az ügyvé­dek a jutalmak iránt egyezségeket kössenek; de én bizonyos megszorításokkal azt, az igazságszolgálta­tás érdekében elfogadhatónak látom, hogy az ügy­véd jutalma és fáradságára nézve egyezkedhessek a felekkel, különösen tekintettel arra, hogy vannak ügyletek, melyek rendkívüli munkát, erőfeszítést, ál­dozatot igényelnek, melyekre nézve az ügyvéd nem adja oda magát ezen munkának és áldozatnak : ha csak a biró által néha nagyon szerényen s mérsé­kelten megszabott dijakra lesz utalva. (Igaz!) Kell tehát bizonyos esetekben a felek jól értelmezett ér­dekében az ügyvédnek szabadságot adni, hogy egyez­kedhessek a felekkel. Azonban az 55-ik §-ban foglalt korlátozást én kielégítőnek nem tartom, mert vannak esetek, midőn

Next

/
Thumbnails
Contents