Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-247

300 247. országos ülés május 29. 1874. nálunk ezeket hosszú tapasztalás és gyakorlat által kell megszerezni. A mi törvénykezésünk egészen különbözik az osztrák rövid törvénykezéstől. Itt a tulajdonról van szó, nem pedig tartozásokról. E szempontból azt hiszem, hogy a doctoratus nem szükséges kelléke az ügyvédségnek. Ezt példával is megmutathatom. Hajdanában a pápai (Közbeszólás s.-patakV) professor Kövy hires juris doctor volt, de soha se tudott egy pert sem megnyerni, mig a begyakorolt zugirász sokszor megnyeri a pert a doctor elől. Ez tehát azt mutatja, hogy nem a doctori tudomány; hanem a gyakorlat, a törvények helyes alkalmazása képezi az ügyvédség főkellékét. Szeretem én a doctori tudományt is, magam is olvastam imitt amott belőle. De hogy a törvényt elfogadjuk, és az ország nyakára tukmáljuk: az ellenkezik a közigazsággal. De káros is e törvény az országra. A korábbi aristokratikus időben vallás és nemzetiségi különbség nélkül mindenki ügyvédségre bocsáttatott, még pedig tandij és egyéb költségek nélkül. Ez tehát szabadelvű intézkedése volt az aristokratikus országnak. Most itt van a népképviselet és ez elhagyja a szabadelvű irányt és meghonosítja a másik irányt. Hol van itt logika és a szabadelvüség ? Ezen népképviseletnek nem szabad eltérni a szabadelvüségtől, mert azt meghagyja nekünk a 67-es kiegyezés. Kekünk nem szabad senkit sem kizárnunk a kenyérkeresettől. Már pedig ha a doctoratus, mint költséges intézmény behozatik : akkor kizáratik belőle a szegényebb sorsú értelmiség, s akkor a doctoratus szigorú kellékei mellett csak kevesen és pénzzel szerezhetik meg az ügyvédséget. Ezt nem szabad tennünk. Méltóztassanak megelégedni azzal, a mi a törvényben meg van határozva, hogy az ügyvéd birjon azon jogtudománynyal, melyről az állami és egyéb vizsgák letevése által tesz tanúságot, birjon elég gyakorlattal és tapasztalattal, azonkívül, pedig becsülettel, nem pedig doctoratussal. A doctoratust tegye le, a kinek tetszik, tisztelem én őt, de a doctoratus kötelezővé tételét nem csak szükségesnek nem tartom, de károsnak az ország értelmiségére. Elnök l Szólásra többé senki fölírva nem lévén, az 5. §. fölötti vita be van fejezve, és most még csak azok szólhatnak, kiknek arra a házszabályok értelmében joguk vau. Pauler Tivadar igazsagügymiIlistei* : Tisztelt képviselőház! Az átalános vita folyamában alkalmam volt nyilatkozni ezen törvényjavaslat egyik sarkintézménye felől: tudnülik a kamarai rendszerre nézve; föntartottam magamnak más lényeges intézkedésre nézve, tudniillik a képesség és képzettség felől, akkor szólani: mikor e tárgy tüzetes tanácskozás alá kerül. Ez a mostani §-nál történik; ki akarom tehát fejteni azon szempontokat, a melyekből akkor indultam ki, miikor a képesítés iránti határozatokat, a ház elé terjesztem szükségesnek és czélszerünek tartottam. Alig lehet kétség, s van kétség köztünk, hogy az ügyvédi karnak emelésére azokon fölül, a melyek erkölcsi tekintélyére vonatkozólag mondattak, annak elméleti és gyakorlati képzettsége az egész rendszernek ugy szólván sarkkövét képezi. Az elméleti képzettség megítélésére szolgáló bizonyitékok közül választani kénytelen lévén, előttem állottak; vagy az állami vizsgálatok, vagy a tudori szigorlatok, s e kettő közül azt választottam, mely meggyőződésem szerint nagyobb biztositékát nyújtja az, elméleti képzettségnek, ezt pedig találtam és találjuk mindnyájan, kik ismerjük a kettő közti különbséget a tudori szigorlatokban, már azért is; mert ezek oly tudományok belterjü mivelésére serkentik, sőt kényszeritik az ifjúságot, melyeket én, habár azok az ügyvédi vizsgálatnak tárgyát nem képezik, mégis a jogi műveltség főföltételeinek tekintek, értem az átalános tudományokat: az észjogot és az európai anyajogokat, különösen a római jogot. Ha valaha: ugy azoknak különösen napjainkban tűnik ki nálunk fontossága. Tisztelt ház ! Az internatonalis viszonyok és a közlekedések a nemzetek közt mindinkább szaporodnak. Azelőtt a jogász, ha saját hazájának törvényeit ismerte, ha azokban jártassággal bírt: tökéletesen megfelelhetett hivatásának, Most már igen gyakran, azon helyzetbe jut, hogy más országok törvényeit ismerni, más országok törvényei szerint tanácsával segíteni kénytelen védenczeit. Ezekben a külföldi törvényekben pedig a kellő tájékozottságot sohasem, vagy csak nagy ügygyei bajjal fogja megszerezni : ha nem bírja azoknak kulcsát, azaz, azon tudományok ismeretét, melyek minden európai ujabbkori törvényhozás kut forrását, úgyszólván gyökerét képezik. (Helyeslés jobb felől.) Ezek korunk jogphilosophiai nézetei, ezek a római jog dus forrásai, melyekről méltán mondotta egy franczia jogtudós, hogy akármennyire codificálják a nemzetek a törvényeket, akármennyire foglalják ujabb rendszeres törvénykönyvekbe: azoknak tanulmányozását a jogász sohasem fogja nélkülözhetni, mint a szobrász és festesz, nem nélkülözheti Eaphael és Angelo Mihály műveinek tanulmányozását. Mivel pedig az emiitett tudományok a doctoratus egyik kiváló tárgyát képezik, mivel a tudori szigorlat azok tanulmányozására utalja a fiatalságot, sőt erkölcsileg kényszeríti: azért én ezen nemét választottam az elméleti képzettség bebizonyításának. Hozzájárul tisztelt ház, hogy jelenleg nekünk codificált törvényeink nincsenek; s ha lesznek is : az alkalmazás nehézségei, mint minden uj törvény-