Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-247
247. országos ülés május 29. 1874. 299 azokból a közvéleményt, a nép akaratának kifolyását kipuhatolni nem képes Paczolay képviselőtársam : abban az esetben azt gondolom, hogy ő az írásban és szavakban békés utón kifejezett érzelmekre nem akar semmit adni; hanem neki tán az kell, hogy tettlegességre kerüljön a dolog, mikor azután majd ki fogja tudni: mi a nép akarata; a mit pedig én képviselői hivatásomnál és hazafi kötelességérzületemnél fogva kikerülni óhajtok. A közvélemény kipuhatolását és kitudását, ha akarom, csakugyan eszközölhetem és ő is; de ha nem akarom és ő sem akarja : rá lehet mondani, hogy a közvélemény akaratát kitudni nincs mód. Ezeket óhajtottam képviselőtársam tegnapi előadására megjegyezni. Csemeghy képviselőtársamnak előadására is van egy pár szóbeli feleletem. (Halljuk!) Tökéletesen egyetértek vele azon mondatára nézve, hogy a képviselőháznak, s a törvényhozásnak kell a szükséget fölismerni, és fölismervén a szükséget, annak elhárítására intézett törvényeket hozni. Én is igy értem, és tökéletesen igazat adnék neki azon esetben, ha szavait egyszersmind tettek is követnék és követték volna, azon esetben, mondom, vele mindenkor egy nyomon haladnék. De azt nem voltam szerencsés tapasztalhatni, hogy a szükségnek kitudása után annak elhárítására vezető törvényjavaslatokat, vagy előterjesztéseket tett, vagy ha ő nem tette, az itt fölhozottakat pártolta volna. Ezen okból én vele egy nyomon nem haladhatok; nem haladhatok pedig azért, mert ha én szót adok: akkor szavaimat egyszersmind tett is követi mindenben, ha tehetségemben áll; (Helyeslés.) de ő nem azon a nyomon haladt. A szükséget fölismerni neki kellett; mert hiszen, mint már emiitettem, ott vannak az önálló nemzeti bank fölállítása iránt intézett kérvények; ez valódi nemzeti szükség. (Egy hang jobb felöl: A dologra!) Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a dologhoz szólani. Csiky Sándor: Esedezem alásan, ha én arra, a mit e teremben kimondott az igazságügyministeri államtitkár, egyszersmind képviselőtársam, szerény megjegyzéseimet megtenni óhajtom: méltóztassék megengedni, ez ide tartozik. (Helyeslés.) Tehát mondom, tisztelt ház, mint már emiitettem egy önálló nemzeti bank, és azonfölül voltak oly óhajtások kifejezve, és oly szükségek, melyek a törvényhozási intézkedést okvetlenül megkívánták volna, olyan például a főrendiház eltörlése vagy népképviseleti alapra fektetése iránti intézkedés; mikor előterjesztettem határozati javaslatomat, nem voltam szerencsés tapasztalni, hogy pártolta volna, pedig ez csak szükséges; mert ha nem szükséges: akkor az sem szükséges, hogy tudjuk : kinek van joga e hazában törvényeket alkotni. A főrendiház mostani szerkezetében képtelen és jogosulatlan hozzászólani; jogosulatlan pedig azért, mert az 1848. törvényekben, melyek alapján a ministerek, és önök is itt ülnek, a népképviseleti törvényhozás van megállapítva; kérdem már most a főrendektől, kiket képviselnek a főrendiháznál? A népet nem képviselik, hanem önmagokat; ha tehát önmagokat képviselik: a népképviselők által alkotandó törvényekhez szólásuk nincs; (Derültség.) és még sem látja szükségesnek a minister ur az ez iránti törvénynek előterjesztését eszközölni, nem látta szükségesnek pártolni az általam ez érdemben tett indítványt. Ilyen a honositási törvény. Van-e a világon olyan rendezett és magát alkotmányosnak nevező állam, a melyben az nincs tudva, hogy az idegeneknek, a kik kebelükbe bevándorolnak : minő jogaik és kötelességeik vannak, (Igaz \) hogy mit lehet nekik veszély nélkül, és a közérdek javára nyújtani? Mi haszontalanul szorgalmazzuk ezt. Hisz 1873. márczius 25-én ez érdemben beadott előterjesztésemnél, hogy tudniillik köteleztessék a minister oly törvényjavaslat előterjesztésére, melynél fogva kitudni és meghatározni lehessen azt, hogy a hazában, kik jogosítottak élni, és jogaikat gyakorolni: nem voltam szerencsés tapasztalni, hogy azt pártolták volna ; pedig a tisztelt képviselő ur I azt mondotta, hogy a törvénynek a szükséghez képest kell alkottatnia. Ilyen módon, tisztelt ház! hogy tovább ne terjeszkedjem, csak annyit mondok, mikép a tisztelt képviselő ur szavai tetteivel nem hangzanak össze, s azokat azért nem pártolom. Tisztelt ház! Nem akarván becses türelmüket tovább fárasztani, (Halljuk!) azzal fejezem be felszólalásomat, a mit előbb is említettem, hogy én e szakasznál a Solymossy Bálint által beadott módositványt fogadom el. (Helyeslés bal felöl.) Gozman dános: Tisztelt ház! Nekem ezen törvényjavaslat ellen, nem csak hogy kifogásom nincs, hanem azt a részletes tárgyalás alapjául helyeslésem által el is fogadtam ; egyedül a doctoratus kérdése az, melyet el nem fogadhatok, mert megvizsgálva hazánk viszonyait: azt fölöslegesnek és károsnak találom mindnyájunkra nézve. Szerintem az ügyvédben megkívántatik a jogtudomány, melyet a sok vizsga és tanulás által megszerezhet magának az ifjú, a nélkül, hogy a doctoratusi elméletekben fárasztaná magát, melyek czélra nem vezetnek, melyek a pert késleltetik inkább, mint elősegítik. Megengedem, hogy más országokban tán jó a doctoratus. Ezt azonban csak ugy engedem meg, ha az ország sok kereskedelmi és pénzforrásokkal bir; nem pedig mint nálunk, hol csak a gazdaság, csak a föld az, melyből élünk; nálunk az ily tárgyak természetét a doctoratusból nem lehet kipuhatolni, 38*
