Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
292 246. országos ülés május 28. 1874. kul, kik a szükséges képességgel nem birnak: ez nagyon szomorú állapot volna, ha csakugyan igy van; de én ezt nem vallanám be, ha Hoffmann képviselő ur helyzetében volnék. (Helyeslés.) Az mondatik : 29—30 éves lesz a fiatal ember, mielőtt a pályára léphet. Én ugyan nem tartom föltétlenül szükségesnek, hogy ezen kort érje el; de itt ismét C5ak azt válaszolhatom, hogy ha azon tudományok, melyeknek megszerzése ily hosszú időt igényel, szükségesek: nem tehetek róla, hogy ha csak 30 éves korában lehet valaki ügyvéddé. Egyébiránt eszembe jut egy igen nagy tekintélynek, Dupin-nek mondata, ki épen ezen kérdésen ismételte egy szintén nagy elődének állítását, hogy tudniillik mindazok, a kik jelenleg az ügyvédi pályán bizonyos hírnevet vivtak ki maguknak: csak 40-es éveiknek második felében jutottak arra, hogy az ügyvédi téren a közönség tiszteletét és bizalmát megszerezhették. Küzdelem és a tudomány folytonos gyakorlása és megszerzése az ügyvédi pályának lényeges föltétele; ezen szempontnak, nézetem szerint, alárendelendő minden egyéb melléktekintet, neveztessék az szegénységnek vagy bármi másnak. Tagadhatlan, hogy a szegény embernek több nehézséggel kell megküzdeni: mint oly embernek, a kit a sors kedvezőbb viszonyok közé helyezett; de ez a társadalmi állapotnak enyhíthető, de meg nem szüntethető következménye. De viszont a szegénység ellen nem ismerek gyökeresebb és hathatósabb orvosszert, mint a tudományt, és hozzáteszem épeu azok irányában, kik a szegénységet hangsúlyozzák, hogy a szegénységet semmi sem örökíti meg annyira, mint épen a kontárság. (Helyeslés.) A törvényjavaslat mellett szavazok. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Szavaim értelmét vagyok kénytelen helyreállitni; de csak ezt fogom tenni, s erről a tisztelt ház meg is fog győződni. (Halljuk \) Az előttem szóló államtitkár ur ugy állította elő a kérdést, mintha én azt mondottam volna, — talán másokat is érdekel, kik a szegénységről beszéltek — hogy, miután szegény embernek nehéz a doctoratust elérni, ámbár szükséges volna a doctoratus az ügyvédséghez: mindazonáltal szállítsuk le a szükséges qualificatiot, a szegénységre való tekintettel, Én ezt részemről, mint a mit nem mondottam : határozottan visszautasítom; mert ellenkezőleg azt mondottam, hogy nem tartom szükségesnek a doctoratust az ügyvédi qualificatio elnyeréséiiez ; továbbá azt mondottam, hogy ha a törvényjavaslat ezen rendelkezésének czélja az, a mit némelyek bevallanak, mások nem, hogy megnehezittessék az ügyvédi pályára való lépés: ezt nem oly eszközzel kell véghez vinni, mely a szegényt jobban sújtja, mint a gazdagot. Ezt mondottam; nem pedig azt a képtelenséget, hogy a szegényre való tekintetből a szükséges qualificatiot szállítsuk le. ; Oláh Gyula: Tisztelt ház! Akkor, midőn azon férfiak, kik ezen kérdés iránt felelősséggel terhelvék, azt mondják, hogy a tudományosságnak, az elméleti képességnek garantiáját csak abban láthatják, hogy ha valaki rigorosumot tesz le : akkor, nehogy ha idővel épen ilyen ügyvédi kar lenne, mint van ma, melyről azt mondják, hogy a képességnek sok hiányával bir, az akkori minister azzal védje magát, hogy ennek az az oka, mert a törvényhozás nem egedte meg a rigorosumot a qualificatio föltételéül tekinteni: — ez által azon kényszer-helyzetbe jövök, hogy nem szólhatok a doctoratus ellen, s e tekintetben Solymossy barátom indítványának első részével nem értek egyet. Azon indokra nézve, melyből Solymossy indítványának második részét elfogadom : azt hiszem, az igazságügyminister ur is egy véleményen lesz velem. Állapítom pedig ezen hitemet a tisztelt igazságügyminister múltkor tartott beszédének egy részére, hol a tisztelt igazságügyminister ur az orvosi jogosultság kérdését érintette. Én az igazságügyminister ur alapos logikája és tárgyilagos indokolása iránt sokkal jobb véleményben vagyok, semhogy föltételezném, hogy ezen indokolás tisztán csak azon mellékes incidensre volt alapítva, hogy nekem akart felelni, a ki orvostudor vagyok. Azt hiszem — mondom — hogy objectiv alapokkal bir, és indokolásának nem ily esetleges incidens képezte alapját; mi ha az eset volna: azt hiszem, nem lehetne eléggé menteni azokat, miket elmondott. Azonban meggyőzött engem arról, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur az orvosi gyakorlat jogosultságának megszerzési módját elfogadhatónak tartja azon körülmény, hogy az igen tisztelt igazságügyminister urnák magának módjában, sőt kötelességében állott volna az iránt javaslatot tenni akkor, midőn közoktatási minister volt: ha azt tapasztalta volna, hogy az eljárási mód nem helyes; ha tehát nem tett javaslatot, nem akarom mondani, hogy azért nem történt, hogy a külföldön nem látott valami hasoló lecopiálandó példát az orvosokra nézve, mint látott az ügyvédekre nézve; hanem azt mondom: azért nem tett, mert az eljárást jónak tartotta. Hogy ha már most azon két évi gyakorlatot, melyet a rigorosumok letétele előtt az orvosnövendéknek be kell töltenie, elégségesnek tartja arra, hogy az, mint orvos, a közéletben tért foglalhasson és a gyakorlat neki szabaddá tétessék : nem látom át, mi indokból kell az ügyvédségre nézve ezen gyakorlati időt hosszabbra szabni? vagy ha van indok, hol van azon mérték, mely megmutatta, hogy épen négy évnek kell lenni; és kérdem az előadó urat, ki azt mondotta, hogy ha egy perczczel rövidebbre szabatik: az ügyvédi kar értelmi súlya, tekintélye lesz veszélyeztetve, micsoda mérték után számította azt ki? és aztán kérdem az
