Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-246
2A&. országos ülés május 28. 1§74. 291 Mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy e jelen állapot nem tartható főn, s ennélfogva ismétlem, hogy azon, nézetem szerint, okvetlen szükséges változtatni. A mi azon ellenvetést illeti, hogy nem szükséges a doetoratus, s maradjunk meg a két esztendői gyakorlatnál: ez oda vezetne, hogy nincs szükségünk egyátalában az ügyvédség szervezésére, mert a mostani állapot a jelenlegi törvényjavaslat által szándékolt állapottól egyébben nem különbözik, mint azon három pontban, a melynek mindegyike az ellenzéknek néhány tagja s különösen Dehreezen város érdemes képviselője részéről élénken megtámadtatott. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ugyanis a doctoratust követeli; többet kivan, mint két évi gyakorlatot, és a kamarai rendszert állítja föl. Ha e három pontot elejtettük: akkor fölösleges e törvényjavaslat ; mert akkor ott vagyunk, a hol ma állunk, (Helyeslés.) s akkor az ügyvédség rendezéséről nem lehet többé szólanunk. (Helyeslés jobb felől.) Azt méltóztatott mondani, hogy különösen veszedelmes volna azon állapot, ha az ügyvéd nagyobb és tudományosabb képességgel birna, mint a biró. Megvallom, hogy nagy érv, és ha én a veszedelemnek bekövetkezését vagy magában e tényben a veszedelmet fölismerném: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én is a doetoratus ellen szavaznék. Azonban én nem látom a veszedelmet és a különböző intézkedést az egyikben, a különböző intézkedést a másikban, a különböző viszonyokból, a különböző szükségekből, és az ezekből származó különböző követelményekből merítem. A biró sem a közigazgatási, — sem a köztörvényeket, — legalább cly mérvben, mint az ügyvéd — nem tartozik tudni, vagy legalább nem tartozik azokat tüzetesen elméletileg minden viszonylataikban alapos tanulmánya tárgyává tenni. Ide járulnak még számtalan egyéb esetek, melyekben az ügyvéd a feleket a közigazgatási hatóságok előtt képviseli, s a melyek nem tartoznak a biró functiójának körébe, és a melyekben a biró Ítéletet nem hoz. Tehát már maga az államélet működésének egyik a bíróságtól teljesen elkülönített fele: a közigazgatás, melyre nézve az ügyvédnek szakavatott tanulmánynyal kell bírnia, — szükségessé teszi, hogy az ügyvéd azon tantárgyakat is tanulja meg, a melyek a bíróra nézve nem szükségesek, mert azokban a biró nem itél, nem határoz. Éhez járul még azon körülmény, hogy az ügyvéd, a mint oklevelét megkapja: cselekvésének azonnal teljes hatáskörébe lép, azon hatáskörbe, mely az ügyvédet — legyen az akár fiatal, akár öreg — egyaránt megilleti; a legnagyobb perben azonnal képviselheti a feleket, és egyátalában nincs fokozathoz kötve. Egészen máskép áll a dolog a bíróra nézve. A biró midőn qualificatióját megszerezte, rendesen alsóbb birói állomásba helyeztetik, minő például a járásbíróság, hol legtöbbnyíre oly kérdésekkel foglalkozik, a melyek nem annyira a jog- mint inkább a tény-kérdésre vonatkoznak, és itt készíti elő magát a magasabb birói pályára. A biróra nézve tehát tulajdonkép előkészítő iskola létezik, melyben fokonként képességének megfelelőleg emelkedik a magasabb fokozatokba; és csak mikor már megszerezte mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket és képességeket, melyek a bírósági gyakorlatnak legmagasabb fokára szükségesek: jő teljes gyakorlatába előléptetés utján hivatásának. Itt van az a különbség, mely a törvényjavaslat kiindulási pontjára vezet vissza, s a mely, nézetem szerint, indokolja a képességnek különbségét. Igen gyakran hozatik föl, hogy a szegény ember ezen hosszú tanfolyamot nem képes végig hallgatni, hogy a szegénység akadályozza őt a doetoratus elnyerésére szükséges tanulmányok elsajátításában. Bármennyire rokonszenvezzem és bármennyire óhajtok segíteni a szegény emberek sorsán; de én minden intézményt az azon intézménynél szükséges tényleges föltételek szerint ítélek meg. A fölhozott szempontból nézetem szerint az ügyvédségi qualificatiot megállapítani nem lehet. Az ügyvédségi képesség megállapításánál kizárólag azon szempontok irányadók, melyek ezen hivatás helyes és a körre nézve jótékony gyakorlata tekintetében szükségesek. Ha szükséges, legyen aztán akár szegény, akár gazdag, de a ki ezen hivatásra akar lépni: azon qualificatioval birnia kell, mely elengedhetetlen, az intézmény természetéből származó szükség. Igaz, hogy ha az állana, a miből Hoffmann képviselő ur a doetoratus szükségét vonta ki: én is hajlandó volnék a doctoratusnak elejtésére szavazni, ha tudniillik állana az, hogy a doetoratus külön, tulajdonképen bizonyos encyclopaedicus ismereteket tárgyazó vizsgát tételezne föl; nem pedig azon egyes szaktudományok ismereteinek alapos bírálatát. Én legalább magában az intézményben nem találom azt, hogy az illetőket ne kelljen szigorúan megvizsgálni: vajon birják-e a tudományt? Ha minden egyes tételre nézve nem biráltatik meg a készültség szigorúan: legyen a felelőség azon, a ki nem teszi meg kötelességét, midőn hivatva van vizsgálni. De ebből nem következik annak szüksége, hogy ezen hasznos intézményt elejtsük; hanem következik az, hogy mozdittassanak el azon tanárok, kik a vizsgálatnál nem teszik meg kötelességöket. A tudományos pályának lényeges föltétele: a tudomány. Az államnak nincs más módja meggyőződni arról, hogy az, a ki az ügyvédi vagy birói pályára lép, birja-e a szükséges tudományokat: mint a bizonyítványok által. Ha az állam félrevezettetik s ezen félrevezetés következtében oly egyének jutnak az ügyvédi pályára, vagy alkalmaztatnak birá37*
