Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-246

290 246. országos ülés május 28. 1871. Paczolay János : Tisztelt ház ! Deb­reczen város előttem szólt tisztelt képviselőjének előadását figyelemmel hallgattam; de abból nem voltam képes meggyőződni, hogy e §. a beadott indítványok szerint kell hogy módosittassék. Mert ha áll azon okoskodás, hogy a tudomány megítélé­sére nem a doctoratus szolgál, hanem a szigorú vizsga: akkor nem az a következés, hogy a doc­toratust el kell törölni; hanem az, hogy a vizsgála­tot is szigorral kell eszközölni s még szigorúbban a doctoratust. A ki a szigorú kihallgatás után le­tette a vizsgálatot: annak a doctoratus letétele nem sok fáradságába kerül. Mennél többször ismételi va­laki azon tudományt, melyből szigorlatot kell ten­nie : annál jobban megmarad elméjében, a mi a gyakorlati életben is hasznára lesz ; mert nem kell mindig minden egyes esetnél a könyvet fölütnie, s abból olvasni ki. mit parancsol a törvény. Én, tisztelt ház, tökéletesen osztozom azon né­zetben, hogy a képviselőnek nem lehet a közvéle­ményt figyelmen kivül hagyni; csak hogy — a mint itt már sokszor mondták, — azt megtudni nagyon nehéz: mi a valódi közvélemény ? s e szempontból tökéletesen helyeslem Schwarcz tisztelt képviselőtár­sara azon előterjesztését, melyet Tisza Kálmán tisz­telt képviselő ur is kifejtett, hogy a közvéleményt a képviselőháznak kell előkészitnie, és azt practice törvénybe foglalnia, s ennek fogalmazásánál erre különös figyelmet kell forditnia. Ha ez igy van s ennek valóságát tisztelt Tisza Kálmán képviselő ur is elismerte: akkor Schwarcz tisztelt képviselőtár­samnak helyes volt azon nézete, hogy a képviselő­ház adjon irányt a közvéleménynek és a képviselő­ház által kitűzött irányt fontolóra vévén, a szerint alkossa meg a törvényt. Nem fogadhatom el azon tant sem, mely sze­rint a parlament absoíut liatalmat nem gyakorolhat. Én merem állítani, hogy absolut hatalmat valakinek minden államban kell gyakorolni; mert ha azt nem gyakorol senki: akkor rendes kormányzatról szó sem lehet. Valósággal absolut hatalmat gyakorol a par­lament is a fejedelemmel együtt, mert a törvényt nem egyes esetekre, kivételesen hozza; hanem pa­rancsolólag átalában, s épen e parancsoló törvény által gyakorolja a fejedelemmel együtt az absolut hatalmat. Én az ügyvédekre vonatkozó törvényjavaslatot nem olyannak tekintem, mint a mely szorosan és szigorúan csak magukat az ügyvédeket illeti; hanem mint a mely rendezni akarja azon testületet, mely hivatva van az ország legfontosabb ügyeit vezetni, mely hivatva van a népnek az állam legfőbb ügyei­ben oktatást adni. A bíró mindig csak egyes esetre nézve mond véleményt; nem érintkezik az ország polgáraival, holott az ügyvédek az ország polgárai­val érintkezvén, mondhatni, hogy az ország polgá­raira senkinek oly nagy befolyása nincs, mint épen az ügyvédeknek. S mert ez igy van, azért kívánom én, hogy az ügyvédek mindazon tudományt meg­szerezzék maguknak, mely szakmájukban megszerez­hető. Miután, ismétlem, ők a legnagyobb befolyást vannak hivatva gyakorolni a népre, s azt tényleg gyakorolják is, s mert ennélfogva az ügyvédek tel­jes kiképzésétől függ az, hogy a befolyás gyakor­lása az állam érdekében helyes és üdvös legyen s a jelen viszonyok közt ezen körülményre annál nagyobb figyelmet kell fordítani; mert ki meri ta­gadni, hogy Magyarországon azon elem, mely hivatva volt ezen ország ügyeit vezetni, napról-napra fogy, hanyatlik anyagilag, és igy alászáll tekintélye is. És épen azért, mert ez igy van, mert az ügyvédek vannak hivatva a nép körében az általam jelzett be­folyást gyakorolni, miután az ügyvédekre a közélet minden terén fontos teendők is várnak: kérdést nem szenved, hogy azoknak, a kiket ennyi hatalommal fölruházunk és kiket oly magas polczra állítunk, meg kell szerezniök theoretice is azon képzettséget, melyre szükségük van. Én, ezen okokból kiindulva, megkívánom az ügyvédektől azt, hogy a szigorlatot is tegyék le. Nem áll azon hasonlatosság sem, hogy a bírónak legalább annyit kell tudni, mint az ügy­védnek. Én saját tapasztalásomból tudom azt, hogy én, miután keveset tanultam, sok dolgot nem tudok elmondani; de mindanuak daczára, hogy nem tanul­tam annyit, mint kellett volna : az előadottak alap­ján megmondhatom mégis, hogy Péternek vagy Pál­nak van-e igaza. Már pedig az ügyvédnek kell a perben kifejteni az ügyet, és a bírónak, a ki fonto­lóra veszi józan fölfogását: csak. azt kell rá mon­dani, hogy kinek van igaza, a miért is az ügyvé­deknek a legnagyobb theoretikus képzettséggel kell birniok, a melylyel megszerezhető. Ezek után rö­viden azt jelentem ki, hogy én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobb felől) Csemeghy Károly: Én sem tartom minden vitán kivül álló törvényhozási politikának azt, melyet Debreczen városának érdemes képvise­lője fölállított, és a mely abban állana, hogy előbb meg kell csinálni a közvéleményt és csak azután j kell megcsinálni a törvényt. Mint a legtöbb elvvel, ugy vagyunk ezzel is. Bizonyos iránybau valók; ezen vonalon tul azonban, legalább nézetem szerint, nem vihetők keresztül. Ennek ellenében én azt tartom a törvényhozás hivatásának, hogy megismerje a szükséget, és a szükség szerint hozza a törvényt. És hogy ha az ügyvédi szervezés tekintetében az országos közvéleményre és a szükségre tekintünk : nézetem szerint, bizonyosan azon abstractiot fogja magának formálni mindenki, hogy az ügyvédség rendezését okvetlenül szükségesnek tartja az ország közvéleménye és ezen szükségről meg vagyunk győ­ződve mindnyájan.

Next

/
Thumbnails
Contents