Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-224

\ 20 224. országos ülés april 22. 1S74. menyben vagyok mindezeknél fogva, hogy minden félreértések kikerülésé végett ma-holnap be fog kö­vetkezni a Királyföldre nézve is a rendezés, s annak folytán földerül ott is az alkotmányos élet hajnala. Tavaszy Endre: Én a 2-ik §-t szük­ségtelennek tartom a központi bizottsághoz vissza­utasítani, mert egy nézeten vagyok Vargics kép­viselőtársammal, kinek nézete az, hogy a köz­jegyzőnek itt csak átalános qualificatiójáról van szó, és ott, hol a nyelvről lesz szó: azon §§-okban szí­vesen járulok Bésán képviselőtársam módosításához. De nem ez késztet szólásra, hanem Trauschenfels képviselőtársam fölszólalása, melyet hallgatással nem mellőzhetek. Igaz ugyan, hogy ő 'Debreczen város képviselője szavait másként magyarázta, melyekre nézve Debreczen város képviselője őt föl is világosította; de én azt mondom, hogy ha csak­ugyan ugy mondta volna is Debreczen város kép­viselője, mint Trauschenfels értelmezte: Trauschenfels tökéletesen bebizonyította nyilatkozatával, hogy azt mondani teljes jogunk van. Én nem foghatom föl, hogyan hozhatta föl ő Horvátországot példaképen, melyre nézve külön or­szágos törvényeink vannak. Ő hivatkozott a lajthán­tuli tartományokra is ; de ott nem egyes képvise­lőkről, hanem külön országokról van szó. Ha Alsó­Austriában megválasztanának egy cseh nyelvű kép­viselőt, és az a reichsrathban elkezdene cseh nyelven beszélni, (Több hang: Szabad is!) szeretném látni, hogy fogadnák és hogy néznék el ott. (Zaj.) Miképen kívánhatja azután az, ki a magyar állam nagyságát óhajtja, hogy szabad legyen itten mindenkinek mindenféle nyelven, tehát körülbelül 10 nyelven beszélni ? Tisztelt ház! Méltán meg lehet követelni azoktól a jeles férfiaktól, a kik részt kivannak venni az országos dolgoknak elintézésében, hogy azon fárad­ságot vegyék maguknak, hogy az állam nyelvét megtanulván, azt értsék és tudják is. Ezt, azt hiszem, méltán meglehet viszont köve­telni azoktól, a kik azt kívánják, hogy itt e házban 10 nyelven is lehessen beszélni, nehogy azután valamelyikük azzal mentegethesse itt magát, hogy, miután nem érti a nyelvet, nem tudta magát kife­jezni, és hogy ne erőszakolják az iparra azt, hogy diplomatiai nyelv csak a magyar, és nem az iparé és nem a kereskedelemé. Azokra nézve pedig, miket itt a tisztelt kép­viselő ur elmondott, hogy átalában a kereskedelmi intézeteknél németül könyveznek, leveleznek és be­szélnek: bátor vagyok azt mondani, hogy ez sok helyütt igy van, de nem mindenütt. (Zaj.) Én el tudnám vezetni a tisztelt képviselő urat Budapesten lakó igen sok és tekintélyes iparos és kereskedő irodájába, hol a tisztelt képviselő ur épen az ellen­kezőről győződnék meg. Ha a képviselő ur elmegy a Budapesten lévő nagyobb pénzintézetekhez, meggyőződhetik arról, hogy ott a könyvezés nem németül történik, hanem ma­gyarul. Igy van ez a magyar átalános hitelbank-, a pesti átalános biztosító-intézetnél, igy a magyar földhitel intézetnél és valamennyi ipar és kereske­delmi banknál, valamint a takarék-pénztáraknál. (Egy hang: Ez csali három!) Ez pedig nem három intézet, mert csak takarék pénztár is 8 van Pesten. (Derültség.) Azonban tegyük föl, hogy ugy van : akkor elég roszul van és kötelességünk odahatni, hogy ez ezentúl ne legyen igy és iparkodjunk a magyar nyelvet oly fokra emelni, hogy arról ne azt lehessen elmondani, hogy ez a kereskedelem és ipar diplomatiai nyelve, a mi nem létezik; hanem azt, hogy az állam diplomatiai nyelve a kereskedelemnek és iparnak is nyelve. Igaz, hogy történtek vissza­élések és a tisztelt képviselő ur hivatkozott a kor­mányra, hogy a kormány is köt szerződéseket nem magyar nyelven. Ha ezt a kormány tette: nagyon roszul tette, (Helyeslés.) a mit én a legnagyobb mérvben kárhoztatok, és óhajtom, hogy ezt többé ne tegye. Igaz és ezt nem lehet tagadni, hogy történnek botrányok, és történt egy ily botrány a legközelebbi napokban, hogy a tiszai vasut-társulat, mely tudo­másommal magyarul könyvez és levelez: nem átalott a közgyűlésen németül tárgyaltatni. Ezt az illető társulat elég helytelenül tette. (Ügy van!) Ép ezen visszaélések, tisztelt ház, késztetnek minket arra, hogy a magyar nyelvnek mindenütt érvényt szerezzünk, és szerintem az az igazi hazafi és magyar állam-polgár, tartozzék is az bármely nemzetiséghez, a ki e czélnak elérésére törekszik. Máday Sándor: Én a tárgyhoz fogok szólani, miután nem teszem föl, hogy nemzetiségi ügy közepette vagyunk; éppen azért fölteszem, és meggyőződésem, hogy azon fölszólalások, melyéket az egyes tisztelt képviselő urak a nyelvbeli quali­ficatió tekintetében a 2-ik §. tárgyalása alkalmával megtettek: egyenesen azon aggályból eredtek, melyet talán méltányos okokból is az iránt táplálnak, hogy a kerületekben lévő nem-magyar-ajkú nemzetiségek talán a közjegyzői kinevezés hiányos volta folytán nem volnának képesek a közjegyzővel saját nyel­vükön érthetően érintkezni, — mondom, ezen aggályt tételezem föl azon fölszólalásoknál, és azon részben tett indítványoknál is, melyek itt szőnyegre kerültek. De magam részéről ezen aggályokban, habár méltányolhatom, nem osztozom; nem azért, mivel a nyelvbeli qualificatióra nézve meg van a viszonyokban magukban a garantia az iránt, hogy a nem-magyar ajkú nemzetiségek a közjegyzővel érintkezhessenek, meg van az igazságügyministeri kinevezésben, meg van másrészt azon czélszerüségi okokban, melyek

Next

/
Thumbnails
Contents