Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-224

224. országos ülés april 22. 1874. 21 semmiféle közjegyzői aspiránsnak meg nem fogják engedni, hogy oly kerületbeli állomás elnyerésére folyamodjék, a mely kerületben a felekkel saját nyelvükön nem érintkezhetik, e tekintetben az aggályban nem osztozom. Eltekintve attól, magában ezen 2-ik §-ban nem oly qualificátióról van szó, mely egyes vidékeken alkalmazható lenne, hanem az absolut közjegyzői qualificátióról van szó; — én pedig más absolut qualificatiót a nyelvben, ha már egyátalában azt a törvényben kitenni szükségesnek tartjuk, mint a magyar nyelvbem képességet, nem ismerek. Azt tartom, hogy ha a viszonylagos nyelvbeli qualificátióról van szó, arról, hogy a viszonyokhoz képest más nyelvhez is értsen, akkor az nem ide, hanem odavaló, a hol a 7. §-ban úgyis meg van említve, hogy a 7-ik §-ban a viszonylagos qualificatiónak körvonalozása megtörtént. Ha mindezek daczára én mégis a mellett vagyok, hogy a 2-ik §. a központi bizottsághoz visszautasittassék és ezen tekintetben Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur indítványát elfogadtam: akkor ez azért történik, nem azon szempontból és okból, melyből Trauschenfels tisztelt képviselő ur elfogadta, hanem egészen más szempontból, azért, hogy a 2. §. a 7. §-al egy bizonyos összehangzó és kapcsolatos összeköttetésbe hozassák, ép azért mivel a 2. §. csak is az absolut qualificatiót, a 7. §. pedig a viszonylagos qualificátiót akarta tárgyalni és miután ez többféle félreértésre adott alkalmat: én tökéletesen helyeslem, miszerint nem csupán a második, hanem egyúttal a 7. §. is a központi bizottsághoz ujabb szerkesztés végett visszautasittassék. (Helyeslés.) Kasper Mihályi Tisztelt ház! Minden alkotmányos állam; de leginkább a magyar állam törvényhozásának egyik főföladata az. liberális, korszerű törvények által az összes állampolgárok megelégedését előidézni, e czélból az azok életével szoroson összenőtt szokások, és sajátságokat méltányos tekintetbe venni és kiválólag minden honpolgárnak a veleszületett anyanyelv, mint legszentebb jognak lehető szabad használását föntartani és biztosítani, mert csak az az állam bir valódi erővel, mely a nép honszeretetére és elégültségére van alapítva, ezen honszeretetet és elégültséget pedig legkevésbé lehet oly törvények által teremteni, melyek által az állam polgárok nagyobb része legdrágább jogaitól megfosztatik. Őszintén megvallom, hogy nem foglalok oly kizárólagos álláspontot, mint néhány képviselőtársam, továbbá, hogy a magyar nyelv, mint állam- és hivatalos nyelvnek suprematiáját szükségesnek elismerem; (Helyeslés.) de csak annyiban, amennyiben azt az állam egysége, a kormányzás- és közigazgatásnak lehetősége szükségképpen igénybe veszi: mert minden tovább terjedő kényszer illiberalis •és igaztalan és a nemzetiségi törvénynyel ellenkezik. A közjegyzői intézmény pedig sajátképpen nem állam-intézmény, és az a dolog természete szerint nem is lehet, mert a megszabott közjegyzői műkor többnyire csak magán-ügyekre terjed ki, és a közjegyző az államtól semmi fizetést nem nyer ; hanem minden munkáért az illető felektől húzza jutalmát. Ezen institutiónál tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 7. §-ában foglalt határozatot, mely a magyar nyelvnek kizárólagos használását alapítja meg, ugy, hogy minden más nyelvnek használása az igazságügyminister kegyeitől függővé legyen: semmi állam-tekintetből indokolni nem lehet, és ily önkényes határozat minden nem-magyar-ajku polgárokra nézve absolut jogsértést képezne. Merem állítani, és tessék elhinni uraim! hogy önök oly egyoldalú intoleráns politika, oly alaptalan nyelv-kényszer által a hazának és a magyar nemzetnek rósz szolgálatot tesznek, mert ellenkezőjét eredményezik annak, mit elérni akarnak. A magyar nemzetnek régóta többnyire szabadságáért és nemzetiségéért kellett küzdenie és igy legjobban érzi mit jelent az, mások által legdrágább joguktól megfosztatni. Jogosultnak véltem tehát magamat azon hiedelemre, hogy uralomra jutván, nem fog ellenei hibájába esni és nem fogja ily hamar elfelejteni azon német közmondást: „Was du nicht willst, dass man Dir thu, das füg auch keinem Andern zu." Sajnálattal kell azonban látnom, hogy e reményben csalatkoztam, és hogy a kormány és a tisztelt ház többsége az úgynevezett nemzetiségi kérdésben, és nevezetesen a nyelv-kérdésben oly kizárólagos álláspontot foglalt el, hogy általa anyagilag úgyis már majd tönkretett honországunkban még a drága békesség és egyetértés is a nemzetiségek közt nagyon veszélyeztetve van. Előre tiltakozom azon netaláni föltevés ellen, mintha én valami különös nemzeti álláspontot foglalnék el, vagy oly törvényeket kívánnék létrehozni, melyek az állam-egységgel és állandósággal ellenkeznek; azt nem! mert egész őszinteséggel ragaszkodom a magyar alkotmányhoz, jól tudván, hogy ha ez összebomlik : romjain sem nekem, sem nemzetemnek a béke olaj ága nem nő ; (Helyeslés.) de éppen ezért, mert ezt tudom, tartottam képviselői kötelességemnek ez ügyben fölszólalni, és éppen azért törekszem gyönge erőmmel odamüködni, hogy oly törvényeket alkossunk, melyek által az összes állampolgárok békés és testvéries együttlétét és megelégedését lehetősitsük, és jövőre is biztosítsuk, mert én — őszintén megvallom — nem vagyok elegendőleg vakmerő, azon veszedelmet ignorálni akarni, mely a népnek elégedetlenségében rejlik. Tisztelt ház! Minden rágalmazásoknak daczára merem állítani, hogy a szász polgár épen oly őszinte