Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
266 242. országos ülés május 19. 1874., zetet bajaiból kiszabaditni. Egy szóval, csak kínlódás a mi létünk. De azért boldog ország ez a Magyarország, mert hiszen ministereink nagy része meggazdálkodhatik benne még akkor is, midőn az ország maga tönkremegy, és igy leghamarább kitörlik a ,magyar" nevet a világtörténet könyvéből. Én polgári kötelességemet teljesítem, midőn a szőnyegen lévő tárgy megszavazása ellen, mint népképviselő, választóim nevében nyilatkozom, és azt meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Huszár Imre jegyző: Német Albert, (Nincs ittl) Almásy Sándor, (Nincs jeleni) Mocsáry Lajos, (EMUI Éljenzés.) Beöthy Algernon. (Elálli) Elnök: Szólásra senki fölírva nem lévén: az átalános tárgyalást befejezettnek jelentein ki. Most még a házszabályok által jogosultakat illeti a szó. (Eláll!) Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Ha a tisztelt ház csak pár perczig kegyeskedik türelemmel lenni, rögtön elvégzem zárbeszédemet, és nem is venném igénybe idejét arra, hogy czáfolatoí mondjak a tárgyalás folyamában mondott egyes objectiv ellenvetésekre, mik az egyes fölszólaló képviselő urak részéről a központi bizottság jelentésére vonatkozólag mondattak : ha a fölszólaló képviselők egyike specialiter a pénzügyi bizottság s annak eljárása ellen oly vádat nem emelt volna, melyet hallgatással nem mellőzhetek, s melyre legalább egy pár szóval a magam részéről reflectálni okvetetlenül kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Horn képviselő ur által a tárgyra magára vonatkozólag mondottakra nem teszek észrevételt, bár volna több kifogásom; csak arra szorítkozom, hogy a tisztelt képviselő urnák vádját megerőtlenitsem. A képviselő ur előtt a bizottság eljárása nem látszik őszintének, a tárgyhoz illőnek, nem látszik a ház méltóságával megegyezőnek. Ez az, mit én nem fogadhatok el, mit hallgatással nem mellőzhetek. Ha a tisztelt képviselő ur azon jelentést, melyet a pénzügyi bizottság a kölcsönre vonatkozólag előterjesztett, a mely részletesen előadja azon számításokat, melyek a pénzügyi helyzetet megvilágítják, és ezen kölcsönnek szükségét indokolják, nem tartja őszintének: akkor nem tarthatja őszintének a pénzügyminister nyilatkozatát sem, a ki ugyanazon resultatumokra jött; mert e kettő közt csak az a különbség, hogy mi részletesen adtuk azt elő, mit a tisztelt pénzügyminister ur exposéjábari, mint végeredményt foglalt össze; ha ez őszinte volt, a mint bevallotta a tisztelt képviselő ur, és a ház minden tagja : akkor őszintének kell tartania e jelentést is. A tisztelt képviselő ur azt mondja: nem volt egészen őszinte a pénzügyi bizottság most, nem volt az a múltban. Hivatkozom itt azon nagy jelentésekre, melyekkel az ország pénzügyi helyzetének komolyságára a pénzügyi bizottság rámutatott 1872. november havában, tehát másfél évvel ezelőtt; hivatkozom azon jelentésekre, a melyekkel azon bizottság előállott a múlt kölcsön tárgyalása alkalmával; előállott az 1874-iki költségvetésre vonatkozólag előterjesztett jelentése alkalmával; előállott akkor, midőn azon költségvetést a ház: által újból revideáltatni kérte. Múlt őszszel a bizottság erre 20 millióval nagyobbra, 52 millióra számította az 1874. év hiányát, mint az a költségvetési törvényben foglalva volt; ugy látszik, ezt nem tudja a képviselő ur. Megmondtuk mi akkor már, hogy e hiány nagyobb lesz, mint a budgetben előirányozva van. Mindezek oly jelentések, a melyek akkor, a mikor tárgyaltattak, a ház részéről semmi megrovásban nem részesültek; sőt ellenkezőleg a tényállás teljes földerítése miatt méltán vitattak minden oldalról, és melyekre vonatkozólag én most utólagosan a tisztelt képviselő úrtól megrovást el nem fogadom. (Helyeslés jobb felől.) Egy pár tétellel iparkodik a tisztelt képviselő ur concrete is ezen állítását vagy vádját, bebizonyítani. Legyen szabad azon tételekre nekem is észrevételt tenni. Azt mondja a képviselő ur: a bizottság,a helyett, hogy előállana azzal, hogy nem ismerte a helyzetet a múlt novemberben: mentegetődzik, — mondván, — hogy a novemberben tett számitások is, melyek a ház elé terjesztettek a bizottság részéről, már kiderítik e kölcsönnek szükségét. Igenis, ezt mondja a bizottság, még pedig joggal. Ha a tisztelt képviselő ur figyelemmel elolvassa a múlt jelentést, melyre hivatkozik, és melyből egy pár tételét kikereste: megtalálni fogja, hogy a bizottság azt mondta: az 1873. év első negyedében 55 millió forint deficit volt; de ez nem ellenkezik azzal, a mit szinte mondtunk, hogy 1873-ban a deficitet egészben még sem ismertük, mert hisz ez csak 3 / 4 évnek eredménye, és igy a deficitnek csak 3 negyed részben ismerése. Mi igenis novemberben kiszámítottuk, hogy október elsejéig, vagyis az év három első negyedében a deficit 55 milliót tett; de mert akkor tudtuk az első háromnegyed év deficitjét: még nem tudhattuk, hogy mily deficittel fogaz az esztendő lezáratni. Mert abból, hogy mi 55 millióra tettük a háromnegyed év hiányát: még nem következett az, hogy 61 millió hiánynak kellett bekövetkezni. Ha nem tudja a képviselő ur, megmondom : miért? Igen jogosan lehetett az akkori kormánynak adataiból azon következtetést vonni, hogy a negyedik évnegyednek eredményei az 1873. esztendőnek hiányát tényleg kisebbé fogják tenni, mint a hogyan valóban bekövetkezett. Mi következett be az utolsó negyedévben ?
